Elevenszülő fogaspontyfélék
Az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába és a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe tartozó család.
Elevenszülő fogaspontyfélék | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Poecilia latipinna
| ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú kategóriát. |
Genetikai változékonyságuk folytán a vadon élő populációkban is sokféle helyi törzsalakjuk alakult ki. Eredetileg a trópusi és szubtrópusi Amerikában őshonosak, de számos fajt Európába, Ázsiába és Afrikába is betelepítettek a különféle szúnyoglárvák, köztük a maláriaszúnyog elleni biológiai védekezés éerdekébóle. Édesvízi és brakkvízi (édesvízzel keveredő tengeri) fajaik is vannak, néhol tömegesen fordulnak elő. Pontyfélékre emlékeztetnek, de garatfoguk és oldalvonaluk nincs. Csak lágy úszósugaraik vannak. A hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. Belső megtermékenyítésűek, a hím farokalatti úszójának 3., 4. és 5. úszósugara gonopódiummá módosult. Az 1–3 másodpercig tartó, villanásszerű párzást jellegzetes nászjáték előzi meg. Elevenszülők, egy megtermékenyítés után a nőstény többször is szülhet. A nőstény korától és fiziológiai állapotától függően egyszerre 10–100 kishal születhet. Könnyű tarthatóságuk és szaporaságuk miatt kedvelt akváriumi halak, de az etológiai, genetikai, élettani, toxikológiai vizsgálatoknak is gyakori alanyai.
Rendszerezésük
szerkesztésA családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak.
Aplocheilichthyinae
szerkesztésAz Aplocheilichthyinae (Myers, 1928) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:
Poeciliinae
szerkesztésA Poeciliinae (Bonaparte, 1831) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:
- Tomeurini (Tribus)(Eigenmann, 1912)
- Alfarini (Hubbs, 1924)
- Brachyrhaphini
- Priapichthyini
- Priapellini (Ghedotti, 2000)
- Heterandriini (Hubbs, 1924)
- Gambusiini (Gill, 1893)
- Poeciliini (Bonaparte, 1831)
- Girardinini (Hubbs, 1924)
- Cnesterodontini (Hubbs, 1924)
Procatopodinae
szerkesztésA Procatopodinae (Fowler, 1916) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:
Szaporodásuk
szerkesztésJóllehet e halak szaporodását a szakzsargon eleventojó életnódnak nevezi, ez a szóhasználat a köznapi szóhasználatban nem hangzik jól. Így maradt a szakszerűtlen, de a jobban hangzó ál-elevenszülő elnevezés. Bizonyított tény, hogy az eleventojó fajok az ikrázó halfajoktól leszármazó, azoknál fiatalabb létformák. A hím által megtermékenyített peték a nőstény petefészek-vezetékének üregében fejlődnek ki. A peteburok által védett embrió az anya testében ugyanazokon az egyedfejlődési fokozatokon halad át, mint az ikrázó (ovipar) halfajoknál, annyi különbséggel, hogy a halembriókat semmilyen külvilági veszély nem fenyegeti. Ha eljön a szülés ideje, az anya kitolja az érett petéket (ikrákat). A belső nyomástól feszülő ikraburok a szülés pillanatában szétreped, és a kis halivadék a szülőcsatornából a szó szoros értelmében, általában farokkal előre, kilökődik az anya testéből. Ez hívják ál-elevenszülésnek (ovovivipar).
Egészen másképpen fejlődnek a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjében a négyszemű halfélék Anablepidaecsaládjához tartozó és ugyancsak elevenszülő Jenynsiinae alcsalád embriói. Náluk az embriók a peteburokban a tápanyagokat a petefészek-vezeték az embrió kezdetleges kopoltyúnyúlványaival összekötött szövetnyúlványain kapják. A szüléskor az anya testét már teljesen kifejlett és peteburok nélküli ivadékok hagyják el. A "placentát" később az anya feléli. Ez az igazi elevenszülés, a halak legfejlettebb szaporodási formája (vivipar).
Az ikrákkal szaporodó halcsaládokhoz képest az elevenszülők ivadékai nagyok és jól fejlettek, számuk a születéskor az ikrázókkal ellentétben viszonylag kicsi. A születés után önállóan élnek, először mikroszkopikus planktonikus szervezetekkel, férgekkel, algákkal táplálkoznak. 3—6 hetesen már ivarérettek, a hímek kifejlesztik párzószervüket és kialakul végleges színezetük is.