Réz(II)-acetát

réz(II)-acetát
Copper(II)-acetate-3D-balls2.png
réz(II)-acetát 3D modelje
Copper(II)-acetate.jpg
IUPAC-név Tetra-μ2-acetátodiakvadiréz(II)
Más nevek réz(II)-etanoát
réz-acetát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 142-71-2
PubChem 8895
ChemSpider 8555
SMILES
[O+]1C(C)O[Cu-3]23([OH2+])[O+]C(C)O[Cu-3]1([OH2+])(OC(C)[O+]2)OC(C)[O+]3
InChI
1/2C2H4O2.Cu/c2*1-2(3)4;/h2*1H3,(H,3,4);/q;;+2/p-2
StdInChIKey OPQARKPSCNTWTJ-UHFFFAOYSA-L
UNII 39M11XPH03
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Cu(CH3COO)2
Moláris tömeg 181,63 g/mol (anhidrát)
199,65 g/mol (hidrát)
Megjelenés szilárd, sötétzöld kristályok
Szag szagtalan (hidrát)
Sűrűség 1,882 g/cm³ (hidrát)
Olvadáspont meghatározatlan (135 a kínai Wikipédia szerint)[1]
Forráspont 240 °C
Oldhatóság (vízben) hidrát:
7,2 g/100 mL (hideg vízben)
20 g/100 mL (meleg vízben)
Oldhatóság oldható alkoholban
enyhén oldható éterben és glicerinben
Törésmutató (nD) 1,545 (hidrát)
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet monoklin
Veszélyek
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
2
0
 
R mondatok 22-36/37/38-50/53
S mondatok 26-60-61
Lobbanáspont nem gyúlékony
PEL TWA 1 mg/m³ (Cu)[3]
LD50 710 mg/kg; patkány, szájon át[2]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek ródium(II)-acetát
króm(II)-acetát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A réz(II)-acetát a Cu(CH3COO)2 kémiai képlettel rendelkező vegyület. A hidratált változata, amely Cu atomonként tartalmaz egy vízmolekulát, kereskedelmi forgalomban van. Az anhidrát Cu(CH3COO)2 sötétzöld kristály, míg a Cu2(CH3COO)4·(H2O)2 inkább kékeszöld színű. Már az ókor óta használtak réz-acetátokat gombaölőszerként, valamint pigmentekhez. Manapság réz(II)-acetátokat számos szervetlen és szerves vegyületek szintetizálásához alkalmazzák reagensként.[4] Sok más rézvegyülethez hasonlóan a réz-acetát is kékeszöldre festi a lángot. A hoganit ásvány a réz(II)-acetát természetben is előforduló alakja.

FelépítéseSzerkesztés

A réz-acetát hidrát alakja a ródium(II)- és króm(II)-acetát rokonvegyületeihez hasonló felépítéssel rendelkezik.[5] Az acetátcsoportok egy-egy oxigénatomja 1,97 Å (197 pm) hosszú kötéssel kapcsolódik egy Cu atomhoz. A koordinációs szférát két víz ligandum egészíti ki, ahol a Cu−O távolság 2,20 Å (220 pm). A két, 5-ös koordinációs számmal rendelkező rézatom között csupán 2,62 Å (262 pm) van, amely közelíti az elemi rézre jellemző Cu–Cu távolságot.[6] A két réz központ úgy lép kölcsönhatásba egymással, hogy jelentősen csökken a mágneses momentum olyannyira, hogy 90 K körül a Cu2(CH3COO)4·(H2O)2 alapvetően diamágneses az ellentétes spinek kioltása miatt. A Cu2(CH3COO)4·(H2O)2 jelentős volt az antiferromágneses párosítás modern elméleteinek kidolgozásában.[7]

 
Monohidrát réz(II)-acetát

ElőállításaSzerkesztés

A réz(II)-acetátot iparilag réz(II)-hidroxid vagy réz(II)-karbonát ecetsavban való hevítésével állítják elő.

RokonvegyületeiSzerkesztés

Vízmentes réz(II)-acetát és rézfém keverékét hevítve réz(I)-acetátot kapunk:[8][9]

Cu + Cu(OAc)2 → 2 CuOAc

A réz(II) vegyülettel ellentétben a réz(I)-acetát színtelen és diamágneses.

Alkalmazása kémiai szintézisbenSzerkesztés

A réz(II)-acetát oxidálószerként alkalmazható néhány szerves szintézisben. Az Eglinton-reakcióban a Cu(CH3COO)2 molekulát terminális alkinek összekapcsolására használják, melynek révén 1,3-diint kapunk:[10][11]

Cu2(OAc)4 + 2 RC≡CH → 2 CuOAc + RC≡C−C≡CR + 2 HOAc

Alkalmazható akrilnitril hidroaminálásához.[12]

Oxidálószerként alkalmazzák a Barfoed-tesztben is.

Arzén-trioxiddal réz-arzenitet képez, mely erős rovarölő- és gombaölőszer, pigmentként schweinfurti zöldnek vagy párizsi zöldnek is nevezik.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Trimble, R. F. (1976. június 1.). „Copper(II) acetate monohydrate - An erroneous melting point” (angol nyelven). Journal of Chemical Education 53 (6), 397. o. DOI:10.1021/ed053p397. ISSN 0021-9584.  
  2. Wayback Machine. web.archive.org, 2011. szeptember 28. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  3. CDC: Template Package 4 (amerikai angol nyelven). Centers for Disease Control and Prevention, 2018. március 28. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  4. H. Wayne Richardson: Copper Compounds. 2000–06–15. a07_567. o. ISBN 978-3-527-30673-2 Hozzáférés: 2019. dec. 19.  [halott link]
  5. Van Niekerk, J. N. (1953. január 1.). „X-Ray Evidence for Metal-to-Metal Bonds in Cupric and Chromous Acetate” (angol nyelven). Nature 171 (4340), 36–37. o. DOI:10.1038/171036a0. ISSN 0028-0836.  
  6. Janet Catterick – Peter Thornton: Structures and Physical Properties of Polynuclear Carboxylates. 1977. 291–362. o. ISBN 978-0-12-023620-6 arch Hozzáférés: 2019. dec. 19.  
  7. Carlin, Richard L: Magnetochemistry. 1986. ISBN 978-3-642-70733-9 Hozzáférés: 2019. dec. 19.  
  8. S. J. Kirchner – Quintus Fernando – Dana Darby: Copper(I) Acetate. 2007–01–05. 53–55. o. ISBN 978-0-470-13251-7 Hozzáférés: 2019. dec. 19.  [halott link]
  9. Edward J. Parish – Stephen A. Kizito: Copper(I) Acetate. 2001–04–15. rc193. o. ISBN 978-0-471-93623-7 Hozzáférés: 2019. dec. 19.  [halott link]
  10. (1974. június 19.) „[18ANNULENE]”. Organic Syntheses 54, 1. o. [2019. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.15227/orgsyn.054.0001. (Hozzáférés ideje: 2019. december 19.)  
  11. (1965. június 19.) „DIPHENYLDIACETYLENE”. Organic Syntheses 45, 39. o. [2019. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.15227/orgsyn.045.0039. (Hozzáférés ideje: 2019. december 19.)  
  12. 3-(o-Chloroanilino)propionitrile”. Org. Synth. 38, 14. o. DOI:10.15227/orgsyn.038.0014.  ; Coll. Vol. 4: 146

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Copper(II) acetate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.