Wikipédia

Rózsahegyi István

(1909–2013) belgyógyász, egyetemi tanár

Rózsahegyi István, születési és 1945-ig használt nevén Róth István (Budapest, 1909. július 18. – Montréal, 2013. június 14.) belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1958), doktora (1978).

Rózsahegyi István
SzületettRóth István
1909. július 18.
Budapest
Elhunyt2013. június 14. (103 évesen)
Montréal[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaMolnár Alice
(h. 1939–1957)
Foglalkozása
  • belgyógyász
  • egyetemi oktató
  • orvos
IskoláiAlbert Ludwig Egyetem, Freiburg (–1934, orvostudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Róth Vilmos (1878–1944) kereskedő és Klein Zsófia (1883–1957) fiaként született zsidó családban.[2] Középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban kezdte, majd a budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folytatta, ahol 1927-ben érettségi vizsgát tett. Felsőfokú tanulmányait a numerus clausus miatt Magyarországon nem folytathatta, ezért a Bécsi Egyetem Orvostudományi Karára iratkozott be, azonban 1934-ben a németországi Freiburg im Breisgauban szerzett doktori oklevelet. Medikusként Ludwig Aschoff patológusprofesszor intézetében dolgozott, első publikációi is ekkor jelentek meg. Hazatérése után – 1937-ben – a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen honosíttatta oklevelét. 1937 augusztusától 1943 januárjáig a Pesti Izraelita Hitközség Kórházának C Belosztályán dolgozott. 1942-ben belgyógyászati szakvizsgát tett. 1940 augusztusától 3 hónapra behívták munkaszolgálatra, majd 1943. január 15-én ismét be kellett vonulnia. Kezdetben magyarországi munkatáborokba vezényelték, később Balfra, onnan a mauthauseni koncentrációs táborba, s végül Gunskirchenbe került. Huszonhét hónapnyi szenvedést követően, 1945. május 5-én szabadult fel.

1945 júliusában jutott haza, munkaképességét csak 1946-ban nyerte vissza. Első munkahelye az Országos Zsidó Segítő Bizottság (OZSSB) egészségügyi osztálya lett, ahol 1946-tól főorvosként működött. 1948 áprilisától megszervezte a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (1950 után Rákosi Mátyás Acél- és Fémművek) üzemorvosi hálózatát, majd Sztálinváros egészségügyét. 1950. április 1-jétől 1977. július 31-éig, nyugdíjba vonulásáig, az Országos Munkaegészségügyi Intézet (OMI) klinikai osztályának vezetője volt. 1959-ben közegészség- és járványtanból, 1968-ban pedig üzemorvostanból szerzett szakképesítést. 1961 és 1987 között tíz nemzetközi kongresszuson adott elő. Tagja volt az MTA Munkatudományi Bizottságának megalakulásától 1994-ig. 1968-tól nyugdíjba vonulásáig az Országos Vizsgáztató Bizottság tagjaként is működött. Az ETT Rehabilitációs Albizottságát 1958-ig, a Magyar Rehabilitációs Társaság megalakulásáig vezette. Nyugalomba vonulását követően német nyelvre fordította Littmann Imre Sebészeti tudnivalók a körzeti orvosok gyakorlatában című könyvét. 2000-ben, 91 évesen hagyta el Magyarországot és Kanadában telepedett le második feleségével, Mártával, akivel 46 évig volt házas.

Első felesége Molnár Alice (1914–1957)[3] volt, Molnár Sándor magánhivatalnok és Steinfeld Julianna lánya, akivel 1939-ben Budapesten kötött házasságot.

Tagságai szerkesztés

  • NDK Rehabilitációs Társaságának levelező tagja
  • Gesellschaft für Tauch- und Überdruckmedizin tiszteletbeli tagja

Művei szerkesztés

  • Munkaártalmak pathogenesise és megelőzése. Fischer Antallal, Gerő Sándorral és Sellei Camillóval. (Orvosi Hetilap, 1949, 15.; 1950, 31–32.)
  • A coissonbetegség etiológiája, pathogenezise és klinikája. (Orvosi Hetilap, 1954, 7.)
  • Caisson munkások idült osteoarthropathiája. Deák Pállal. (Orvosi Hetilap, 1955, 24.)
  • Carsson munkások elektrokardiographiás vizsgálata. Kenedi Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1955, 36.)
  • A caisson-betegségről. Kandidátusi értekezés. (1958)
  • A rehabilitáció újabb útjai. (Orvosi Hetilap, 1959, 17.)
  • Ólommérgezettek kezelése hazai, E. Gy. T. 1271 jelzésű calcium-dinatrium-aethylendiamin-tetraacetát (Ca EDTA) készítménnyel. Soós Gáborral, Erdődi Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1959, 30.)
  • A klinikus feladatai a rehabilitációban. (Orvosi Hetilap, 1960, 32.)
  • A munkaköri alkalmasság orvosi megállapításának irányelvei. I–II. kötet. Szerk. Rózsahegyi István. Budapest, 1961
  • Újabb adatok a caisson munkások EKG-eltérésének keletkezéséhez és a szivetváltozás dinamikájához. Kenedi Istvánnal. (Magyar Belorvosi Archivum, 1962, 3.)
  • A rehabilitáció jelentősége és módszerei. (Orvosi Hetilap, 1962, 15.)
  • Fokozott S-hydroxyindolecetsav-ürítés caissonmunkásokon. (Orvosi Hetilap, 1962, 49.)
  • Szubakut izocianát mérgezés, újabb ipari mérgezés. Román Évával. (Orvosi Hetilap, 1963, 4.)
  • Az éjjeli szanatóriumok szerepe a rehabilitációban. (Orvosi Hetilap, 1963, 33.)
  • A Frenolonnak a reakcióidőre, a tremorra és a koordinációra gyakorolt hatására vonatkozó vizsgálatok. Hódos Tiborral, Soós Gáborral. (Magyar Belorvosi Archivum, 1964, 5.)
  • A Trioxazin hatása a tremorra, a reakcióidőre és a koordinációra. (Magyar Belorvosi Archivum, 1966, 6.)
  • Diagnosztikus és prognosztikus tapasztalataink CaEDTA adagolásával ólommérgezésben. Soós Gáborral, Román Évával. (Orvosi Hetilap, 1966, 30.)
  • A felvétel előtti orvosi vizsgálat jelentősége a vibrációs ártalmak megelőzésében. Kákosy Tiborral, Román Évával és Soós Gáborral. (Orvosi Hetilap, 1967, 37.)
  • A tri-orto-krezil-foszfát (TOCP) mérgezésről egy eset ismertetése kapcsán. Soós Gáborral, Dobranovics Ilonával, Román Évával és Kákosy Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1967, 47.)
  • A brucellosis differenciáldiagnosztikai problémái. Román Évával, Soós Gáborral és Kákosy Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1968, 23.)
  • Időszakos orvosi vizsgálatok jelentősége a vibrációs ártalmak megelőzésében. Kákosy Tiborral, Román Évával és Soós Gáborral. (Orvosi Hetilap, 1969, 14.)
  • A túlnyomásos oxigén alkalmazása a gyógyításban. (Akadémiai Értesítő, 1970)
  • A rehabilitatio néhány kérdése a szülészetben és a nőgyógyászatban. (Magyar Nőorvosok Lapja, 1973, 1.)
  • Carsson munkások audiológiai vizsgálata. Láng Judittal. (Orvosi Hetilap, 1975, 6.)

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950)[4]
  • Érdemes Orvos (1954)[5]
  • Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)[6]
  • Kiváló orvos (1973)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1976)[7]
  • Markusovszky-emlékérem (1984)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://www.geni.com/people/Istv%C3%A1n-Pista-Rozsahegyi/6000000032863133947
  2. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 225/1908. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 12.)
  3. ↑ Rózsahegyi Istvánné halotti bejegyzése a Budapest XIII. kerületi állami halotti akv. 954/1957. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  4. ↑ Magyar Közlöny, 1950. december 28. (214-215. szám)
  5. ↑ „Két kitüntetett orvos”, Magyar Nemzet, 1954. július 31. (Hozzáférés: 2023. január 22.) 
  6. ↑ Magyar Közlöny, 1960. február 4. (9. szám)
  7. ↑ Magyar Közlöny, 1976. január 8. (1. szám)

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rózsahegyi_István&oldid=26910268”