Főmenü megnyitása

Roboz Imre

színigazgató; forgatókönyvíró

Roboz Imre (Budapest, 1892. február 15. – Budapest, 1945. január 28.)[1][2] magyar lapszerkesztő, színházigazgató. Tevékenységét a filmnél kezdte, később a budapesti Vígszínház két világháború közötti időszakának meghatározó vezetője volt.

Roboz Imre
Született 1892. február 15.
Budapest
Elhunyt 1945. január (52 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása színházigazgató

Roboz Aladár filmvállalati- és színházigazgató bátyja, Roboz Zsuzsa festőművész apja.

PályafutásaSzerkesztés

Roth Dániel és Ungerleider Janka fia. A budapesti Barcsay utcai gimnázium elvégzése után nagybátyjának, Ungerleider Mór vállalkozónak, a Projectograph filmvállalat egyik alapítójának (Neumann József a másik) és vezérigazgatójának titkára lett. Szerkesztette a cég érdekeltségi körébe tartozó Mozgófénykép Híradót. Erről a tevékenységéről írták 1920-ban: „Akkor még újságírói ambíciók hevítették Roboz Imrét, aki az első valóban komoly és nívós szaklapot éveken keresztül vezette és nevelt néhány szakírót a magyar kinematografiának.”[3]

1914-ben nagybátyja kinevezte a Phönix Filmipari Rt. igazgatójává. A cég egyik mozijából, a mai Corvin Áruház helyén állt Apollóból kabarét alakított és szerződtette társulatával együtt Nagy Endrét. 1918. június 8-án Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Lenkeffy Ica színésznőt,[4] de 1923-ban elváltak.[5] Később Grósz Edittel kötött házasságot.

A korai némafilmek idején két forgatókönyvet írt, Siklósi Ivánnal közösen; mindkét filmet Kertész Mihály rendezte:

  • Ma és holnap (1912)
  • Az éjszaka rabja (1914)

A Ma és holnapról írta Nemeskürty István A magyar film története című könyvében: „Ha van dátum, melyhez a magyar filmművészet születése köthető, akkor ez az.” Könyve végén ennek forgatókönyvét jelölte meg az első magyar forgatókönyvként.[6]

Roboz Imre a főváros színházi életébe 1921-ben kapcsolódott be intenzíven, miután az amerikai Paramount filmes cég európai képviselője, Ben Blumenthal megvásárolta a Vígszínházat (egy verzió szerint „Blumenthalra Roboz rásózza a Vígszínházat”[7]). Roboz Imre lett és maradt tizennyolc éven át a színház igazgatója, (Jób Dániel pedig a művészeti igazgatója). Blumnethal az 1922-ben megvásárolt Fővárosi Operettszínházat is a gondjaira bízta, majd 1926-ban eladta itteni érdekeltségeit. Lexikonok szerint Roboz Imre 1926-tól 1939-ig a Vígszínház bérlőigazgatója volt;,[8][9] egy másik verzió szerint 1926-ban „kivásárolja a részvényeket és a színház valódi tulajdonosa is lesz.”[10] Molnár Gál Péter színikritikus, színháztörténész így fogalmaz: „Roboz átveszi Ben Blumenthaltól a lipótvárosi színházat. 1926–1931: Roboz bérlőigazgató. 1935-ben hozzáveszi kamaraszínházként” a Révay utcai egykori mulatót (Pesti Színház néven). 1939-ben a zsidóellenes törvények miatt le kellett mondania; ekkor a színházat „megvásárolja tőle 350 ezer pengőért Becsei Vilmos gyáros…”[7]

Nagy hozzáértéssel és a nehezedő gazdasági körülmények között is eredményesen vezette a színházat. A Víg magánszínház volt, „saját lábán” kellett megállnia. A válságos 1920–1930-as években színházak sora ment tönkre, a Vígszínház azonban fennmaradt. Megőrizte színvonalát, hagyományos stílusát és kiváló színészeinek sorát.

Miután meg kellett válnia a színháztól, Roboz Imre a háttérből még jó ideig irányította a gazdasági ügyeket. A Budapesti Színigazgatók Szövetségének 1921-től alelnöke, 1931-től 1939-ig elnöke volt. A háború idején mentességi papírokat szerzett, elhagyhatta volna az országot, de nem tette. A nyilas hatalomátvétel után bujkálnia kellett. 1944 decemberében vagy 1945 januárjában egyik búvóhelyéről egy másikra, Bajor Gizi villájába tartott, amikor egy budai utcán nyilasok lőtték agyon.

EmlékezeteSzerkesztés

Janovics Jenő: „Nem szabad hallgatással mellőzni azokat a komoly érdemeket, amelyekkel Roboz Imre, a Vígszínház mostani [akkori] vezérigazgatója szolgálta a magyar filmgyártást. (...) Igazi névtelen hőse a magyar filmgyártás gyermek-küzdelmeinek, de mi hálásan emlékezünk arra, milyen hasznos irányítással, mennyi jó művészi és üzleti ötlettel, milyen finom ízléssel és mennyi áldozatkészséggel segítette ő a magyar filmgyártás tapogatózását.”[11]

1991-ben Roboz Zsuzsi angliai festőművész apja emlékére a Vígszínházban Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat hozott létre. Apját ábrázoló festményét a színháznak adta át, melyet az alagsori büfé előcsarnokában helyeztek el. A Roboz Imre-díjat első alkalommal Horvai Istvánnak, később számos kiváló színésznek és vezető rendezőnek ítélték oda.[12]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 3852/1945. folyószáma alatt.
  2. Roboz Imre. Magyar Életrajzi Index
  3. Lányi Viktor, Radó István, Held Albert: A 25 éves mozi. Filmspirál, 23. (2000/2. szám), 1920. (Hozzáférés: 2014. szeptember 24.)
  4. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VII. ker. állami házassági akv. 666/1918. folyószáma alatt.
  5. 36.P.40217/1923/2. sz. budapesti tszéki ítélet.
  6. Tóth Róbert: Filmkészítési ismeretek oktatása…. Közép-európai Filmakadémia, 2008. november 27. [2014. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
  7. a b Molnár Gál Péter, i. m.
  8. Magyar színházművészeti lexikon (főszerk. Székely György)
  9. Magyar színháztörténet 1920–1949: A Vígszínház'. [2012. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 5.)
  10. Takács István: Lenkeffy Ica. Szineszkonyvtar.hu. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 24.)
  11. Janovics Jenő: A magyar film gyermekévei Erdélyben. Filmspirál, 30. (2002/2. szám). (Hozzáférés: 2014. szeptember 24.)
  12. Gajdó Tamás: „Portréi a művészetet és az igazságot szolgálják”. Terasz.hu. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)

ForrásokSzerkesztés