Főmenü megnyitása

Salgótarján városrészei és lakótelepei

Térkép a városrészekről

Salgótarján városrészei és lakótelepei Salgótarjánon belül helyezkednek el. A településrészek vagy a belterületen vagy a külterületeken helyezkednek el. A tanyák lakossága a városvezetés szerint nem megfelelőek a városrészek eléréshez ezért nem tekintik őket annak. A település megyeszékhellyé nyilvánítása óta (1950 óta) csatoltak településrészeket Salgótarjánhoz.

TörténelemSzerkesztés

VárosrészekSzerkesztés

1950-ben a közgyűlés határozatot írt ki amelyben Baglyasalját, Idegért Salgótarjánhoz csatolták. Ekkor ugyan Idegér még tanya volt de 1952-re komplett bányász városrésszé növekedett ki. A bányász városrészen azt kell érteni, hogy kizárólag bányászok laktak ott. 1955-ben újabb városrész csatolás történt, hiszen Salgóbánya is a város része lett. 1959-ben kisebb vita alakult ki, nem tudták eldönteni, hogy Somoskőújfalu, vagy Zagyvapálfalva legyen Salgótarjánhoz csatolva új városrészként. Végül döntöttek és Zagyvapálfalva lett 1961-ben az új városrész. Innentől simán, vita nélkül kerültek újabb és újabb települések lettek Salgótarján városrészei. A csatolási sort végül 1977-ben Somoskőújfalu zárta, amely már ekkor sem szeretett volna városrész lenni. Így viták éleződtek ki Somoskőújfalu és Salgótarján között. Az önállósági vitát végül népszavazás döntötte el 2004-ben ahol majdnem a falu fél lakossága amellett döntött, hogy elszakadnak Salgótarjántól. Így végül Somoskőújfalu 2006-ban hivatalosan is önálló község lett.

LakótelepekSzerkesztés

A szocializmus idején és a keleti blokkban jellemző volt a panelház és lakótelep építés. Ez alól semmilyen ipari városban nem tettek kivételt. 1969 és 1980 között 3 nagy és 1 kisebb lakótelep épült fel jellemző panelházakkal.

Városrészek rövidenSzerkesztés

BaglyasaljaSzerkesztés

A középkorban is létező kis település. Felette magasodott Bagolykővár. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja). Neve Igazán akkor esnek róla említések mikor a környékén szenet találnak és beindul a bányászat. Ekkor a még csak 10 házból álló tanyából rekordidő alatt egy nagyközség alakult ki. Megépítették az óvodát és az iskolát, valamint a bányászok szórakoztatását szolgáló kaszinót és kultúrházat. Sorra épültek fel a bányászlakások (kolóniák). 1950 óta tartozik Salgótarjánhoz. A városrész a bányászat idejéig fontos iparvidék volt. Ma már eléggé lepusztult a városrész. Itt található a Ezüstfenyő Idősek Otthona. A településrész 3 km hosszan 200 m mélyen helyezkedik el.

IdegérSzerkesztés

Valamikor tanya volt. Aztán a bányászat beindulásával fejlődni kezdett. Hamarosan itt is bányászkolóniák épültek ki. Ma már Salgótarján legszegényebb városrésze lakosainak közel fele roma származású. Egy hosszú völgykatlan déli ágában helyezkedik el. A két katlan között található dombon magasodott a valamikori Baglyos-kővar.

SalgóbányaSzerkesztés

 
A településrész egyik látnivalója

Salgótarján legmagasabban fekvő városrésze mivel 300 méteres tengerszint feletti magasságban egy fennsíkon helyezkedik el 2 km hosszan. Szintén a középkorban létező nagyon kicsi település, tanya. 1850-ben barnakőszenet fedeznek fel. Itt is beindul a bányászat. A vájatok közel negyede itt Salgóbányán volt található. Kaszinó és Művelődési ház is épült a faluban a fáradt bányászoknak és munkaadóiknak. Ma turistalátványosságként szolgál a vadászház és a felette magasodó Salgó vára amely a 13. században épült.

SomoskőSzerkesztés

A település felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. A Szécsényi család 1460-így birtokolta a várat. Ezután a Losonczyaké lett. Az 1560-as években az akkor már törökök által elfoglalt várak gyűrűjével teljesen körbevett várban lakott Losonczy Anna, akihez Balassi Bálint számos alkalommal jött látogatóba, és akihez Júlia dalait címezte. 1576-ban a törökök váratlan rajtaütéssel elfoglalták a várat. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is. A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg. 1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt. A trianoni békeszerződés 1920-ban a települést Somoskőújfaluval együtt az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatta. De a Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza gégészprofesszor és lokálpatrióta társai elérték (egy francia antanttiszt életmentő műtétéért cserébe), hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923. április 23-án Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut, Somoskőt a bazaltbányával egyetemben (de a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy részét. A terület 1924. február 15-én tért vissza Magyarországhoz. 1977-ben csatolták Salgótarjánhoz.

SomoskőújfaluSzerkesztés

 
Somoskőújfalu címere 2006 óta

Somoskőújfalu Salgótarjántól északra, a Karancs és a Medves közti völgyben fekszik. Vasút és közúti határátkelőhely Szlovákia felé. A helység 1455-ben bukkan először elő az írásos forrásokban. Ekkor Somoskő várának tartozéka „Ujfalu” néven jelenik meg, és Szécsényi László birtokához tartozik. 1461-ben a Losonczy- és az Országh-családok nyerték adományul, 1548-ban már viszont csak a Losonczy-család a falu földesura. Ekkor már „Somos újfalu” (Somosújfalu) a neve. (1481-től említik így a birtoklevelek.) A török hódoltság idején, az 1562-63 évi defterekben a települést a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 10 adóköteles házzal. 1598-ban új földesúr, Forgách Zsigmond birtokába kerül a falu. Mindeközben egyre gyarapodik, lakosainak száma is nő: 1715-ben 10,öt évvel később már 16 magyar háztartást írtak össze. A település a 18., majd a 19. század során is gyakran cserél gazdát. A 18. század elején a Rádayak, majd a század közepén báró Péterffy János birtokába kerül. Házasság révén a 19. század elején már a Stahremberg-családé az egyik része, míg a másik a Radvánszky (vagy Radványszki) család tulajdona. Az 1833-ban pusztító tűzvészben 64 ház leégett, ekkor a plébánia is megsemmisült. A templom a 18. század közepén épült, és 1898-ban állították helyre.

ZagyvapálfalvaSzerkesztés

 
Látkép "pálfalváról"

Ezen a néven a belügyminiszter Andrásfalva és Pálfalva községeket 1910. január 1-jén egyesítette s így közigazgatásilag egy községgé vált. Házainak száma 218 és római katolikus vallású magyar lakosaié 3499 fő. Postája, távírója és vasúti állomása helyben volt. Andrásfalvának az 1548. évi adóösszeírás szerint Lotho János volt a földesura. A későbbi összeírásokból hiányzik a község, sőt az 1705-1720. évi összeírásban sem fordul elő. 1826-ban a gróf Thoroczkay család és a Csoma örökösök voltak a helység földesurai; később, a 19. század közepén, Gyürky Ábrahám birtokában találjuk majd báró Solymosy Jenő volt itt nagyobb birtokos. Pálfalva község viszont Alsó- és Felső-Pálfalva egyesüléséből keletkezett. Már a középkorban létezett. 1548-ban Nagyfáy Balázs birtokában találjuk. A későbbi összeírásokból hiányzik. Az 1715-1720. évi összeírásokban ismét szerepel, de csak egy magyar és három tót háztartással. 1740-ben a Komjáthy és a Pakots családok, 1770-ben Mikulay István, Komjáthy Sándor, Pap József özvegye, Patkó István örökösei és Beniczky István voltak a földesurai. A 19. század elején még puszta, 1826-ban Felső-Pálfalván 164-en, Alsó-Pálfalván 120-an laktak, közöttük Bornemissza Károly, Komjáthy özvegye és Okolicsányi Péter. 1836-ban már egy községgé alakult s ekkor az alsópálfalvai részen 139, a felső pálfalvain 221 lakosa volt, földesurai pedig a Bornemissza, a Komjáthy, a Pap, az Okolicsányi és a Kun családok voltak. Később Gyürky Ábrahám lett a legnagyobb birtokosa. A község határában a "Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat"-nak volt kőszénbányája, Pock Jenőnek pedig táblaüveggyára. A községhez tartozott: Csókás-puszta, Erzsébet-huta és Frigyesakna bányatelepek.

ZagyvarónaSzerkesztés

 
A Zagyvarónai katolikus templom (barokk 19. század)

A település északi végében lévő 423 méter magas Várhegyen állt egykor Zagyvafő vára. A várat a 13. század végén építhette a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család. A Zagyvafői családnak a 15. század húszas éveiben magva szakadt, így birtokaik Luxemburgi Zsigmond királyra szálltak, a vár ekkorra már romokban hevert. Az 1440-es években cseh huszita zsoldosok kerítették hatalmukba a környéket, akik újjáépítették a várat. Egészen 1460-ig volt birtokukban, amikor a királyi had visszafoglalta, Mátyás király személyesen is részt vett az ostromban és meg is sebesült. Az ostromban a vár nagyrészt leégett, a régészeti leletek tanúsága szerint megpróbálták valamennyire helyreállítani, de 1478-ban már teljesen romokban hevert és nem is épült fel többé. A helyi római katolikus templom hajója és szentélye 14. századi, tornya 1896-ban épült. A 19. század első felében báró Prónay Lajos volt a község földesura. A 20. század elején 2244 lakosa volt a falunak. 1973-ban csatolták a települést Salgótarjánhoz.

Kemerovó-lakótelepSzerkesztés

Az építkezést 1965-ben kezdte az ÉPFUV Kft. 1969-ben adták át a lakótelep első felét. A lakótelep egy orosz testvérvárosi kapcsolat (amely 1989-ben felbomlott) alkalmából épült. A telepen található söröző korábban teázó volt, illetve egy "Vöröscsillag"-ból kirakott szökőkút is volt. 1970-ben adták át a „kiskört” és az összes „kockaházat”.

Gorkij-lakótelepSzerkesztés

 
Gorkij lakótelep

1970-ben kezdte építeni az ÉPFUV kft és a KŐFUV kft.Első lépésként a bányagépgyár körüli részt adták át utána épült be a hegyi rész. 1974-ben adták at a tízemeletes házakat.

Beszterce-lakótelepSzerkesztés

Kivitelezője: ÉPFUV KFT. 1965-ben kezdték építeni ekkor épült a külső része (a kockaházak és a sorházak). 1975-ben készült el a Sebaj úti rész.1980-ban adták át a 10 emeletes házakat és a Lakótelepi iskolát.

Napsugár-lakótelepSzerkesztés

Építését 1978-ban kezdte a KŐFUV Kft. A vállalat sajnos nem fejezte be, így az ÉPFUV Kft-nek kellett befejeznie a lakótelepet. Kis területének köszönhetően rekordidő alatt, 22 nap alatt készült el.

Főbb adatok (városrészek)Szerkesztés

Városrész Irányítószám Hozzácsatolás ideje Megjegyzések
Baglyasalja 3102 1950 -
Idegér 3100 1950 -
Salgóbánya 3109 1955 -
Somoskő 3100 1977 -
Somoskőújfalu 3121 1977 2006 óta önálló község
Zagyvapálfalva 3104 1961 -
Zagyvaróna 3141 1973 -

Főbb adatok (lakótelepek)Szerkesztés

Név Építés
Kemerovó-lakótelep 1969-1970
Beszterce-lakótelep 1965-1980
Gorkij-lakótelep 1970-1974
Napsugár-lakótelep 1978

ForrásokSzerkesztés

  • Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440

További információkSzerkesztés