Főmenü megnyitása

Sass Flóra, Lady Florence Baker (Nagyenyed, (Erdély) 1841. augusztus 6.Sandford Orleight, Devon, 1916. március 11.) magyar származású felfedező, Afrika-kutató. Samuel White Baker felfedező második felesége. Ő az egyetlen magyar felfedezőnő, akit az afrikaiak a Myadue, azaz Hajnalcsillag névvel illettek.

Sass Flóra
Baker, Lady Florence, Maull & Co., BNF Gallica.jpg
Született 1841. augusztus 6.
Nagyenyed
Elhunyt 1916. március 11. (74 évesen)
Devon
Állampolgársága brit
Házastársa Samuel Baker
Foglalkozása felfedező
A Wikimédia Commons tartalmaz Sass Flóra témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1841. augusztus 6-án született, de egyes források szerint 1842-ben látta meg a napvilágot Háromszék vidékén, esetleg Sepsiszentgyörgyön. Kecskemétről származó családja, amely 1703-ban nyert nemesi kiváltságot, a 19. század folyamán az ország különböző részeire telepedett szét. Az Erdélybe költöző ág is többfelé osztódott: Sepsiszentgyörgy, Kisenyed, Barót és Zalatna helységekbe. Szüleit és fivérét 1848 őszén a magyarok ellen felbujtott oláh parasztok meggyilkolták. A kisleány csak úgy maradt életben, hogy oláh dajkája a magáénak vallotta. Az árvát egy jószívű örmény család vette magához. Innen ered időnként használt Finnián családi neve. „Második apja” őrnagyi rangban végigharcolta Bem seregében az erdélyi hadjáratot.

A szabadságharc bukása után Törökországba menekült az egész család, Vidinben a kislány Flóra eltűnt és tíz évig rabszolga lett. 1859 januárjában Samuel White Baker angol mérnök megvásárolta és feleségül vette, ettől kezdve Flóra hűséges társa lett Bakernek.

UtazásaikSzerkesztés

Különös módon szerzett asszonyával Baker nem kívánt azonnal a hazájába utazni. Elhatározta, hogy előbb Afrikába tesznek egy vadászkirándulást. A hírlapokból értesült, hogy honfitársai, James Augustus Grant és John Hanning Speke a Nílus forrását kutatják. Végül úgy határozott, hogy vadászút helyett a Nílus forrásának felderítésére utazik feleségével, a saját költségén felszerelt expedícióval.

1861. április 15-én indultak Kairóból, felfelé a Níluson. Kísérőik fellázadtak az embertelen körülmények miatt, és majdnem megölték őket, Lady Baker türelme és rábeszélőképessége mentette meg őket. Flóra és Baker gondoskodása adott új erőt Gondokoróban a végsőkig elcsigázva visszatérő Grantnek és Speke-nek. Tőlük értesültek arról, hogy a Fehér-Nílus forrását Granték a Viktória-tóban vélték felfedezni. „Hátha maradt számomra is egy babérlevél a fán”, reménykedett Baker, és tovább folytatta útját.

1864. március 14-én jutottak el az Albert-tóhoz, melyet Baker és Sass fedezett fel, s keresztelt el Viktória királynő elhunyt férjéről. A felfedezők az Albert-tóban megtalálták a Nílus második forrását. Ekkor úgy tűnt, hogy a Nílus forrásainak Néró óta kutatott problémája megoldást nyert. Később azonban kiderült, hogy Bakerék felfedezése nem teljes. Az évezredes Nílus-rejtélyt véglegesen csak a belga Bruckhardt–Waldecker-féle expedíció tisztázta 1934-ben. A felfedezőket nagy ünnepléssel fogadták a brit fővárosban. Bakert a királynő lovaggá ütötte, Flóráról azonban tudomást sem vett, annak ellenére, hogy hivatalosan mindenütt elismerték érdemeit ebben a szenzációs földrajzi felfedezésben.

1889-ben a walesi herceg kérésére ismét útra keltek. Anglia szerette volna meghódítani a Szudántól délre fekvő afrikai királyságokat és ebben kérte Samuel Baker segítségét. Küldetésük csak részben sikerült, a rabszolgaságot sem sikerült teljesen megszüntetniük. A bennszülöttek csodálták Sass Flórát a szőke haja miatt, emiatt elnevezték Hajnalcsillagnak (Myadue).

FelfedezéseikSzerkesztés

 
Férjével Afrikában
  1. Albert-tó – itt véli felfedezni Baker a Nílus második forrását
  2. Murchison-vízesés (az Albert-tó előtt található)

Sass Flóra utolsó éveiSzerkesztés

Teljes nyugalomban és csöndben élt férjével a dél-angliai Devonshire-ben. Baker 1893-ban halt meg, Sass Flóra 1916-ban követte őt, a hamvaikat tartalmazó szarkofág Grimleyben, egy Worcester környéki falucska templomkertjében van elhelyezve.

Utazásaik történetét, kalandjait, viszontagságait mind Sass Flóra naplójából ismerjük, amely közel száz év múlva került csak elő. Írását nem a nyilvánosság számára írta, de ennél hitelesebb és életközelibb írás a fekete kontinens életéről, gyarmatosításáról, az ott élő bennszülöttek hétköznapjairól még nem látott napvilágot.

EmlékezeteSzerkesztés

2019. március 4-én a Magyar Afrika Társaság kezdeményezésére Kövér László emléktáblát avatott Sass Flóra tiszteletére a Nílus partján, az ugandai Murchison-vízesés Nemzeti Parkban(wd).[1]

MűveSzerkesztés

  • Sass Flóra naplójából részleteket közölt Anne Baker: Morning Star című, Londonban, 1972-ben megjelent könyve. Magyarul – Anne Baker: Rabszolgák földjén. Egy magyar nő felfedezők és rabszolgák között 1870–1873. Budapest, 1987.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Székely zászlós emléktáblát állított Afrika szívében Kövér László. Maszol, 2019. március 5. (Hozzáférés: 2019. március 30.)

ForrásokSzerkesztés