Solymár József

író

Solymár József (Tállya, 1929. március 19.2013. november 27. (más forrásban november 28.[1]) magyar író, újságíró, forgatókönyvíró. Több mint hat évtizeden át tevékenykedett a szakmájában, irodalmi munkásságával örök emléket állított a Palócföld lakóinak, és ezáltal 20. századi pályatársa volt Mikszáth Kálmánnak. Írói pályájának első húsz éve alatt mintegy húsz könyve jelent meg, ezt húsz esztendő szilencium követte, majd a rendszerváltást követő újabb húsz aktív évében ismét körülbelül húsz könyvet és számtalan újságcikket jelentetett meg.

Solymár József
Solymár József 14.jpg
Született 1929. március 19.
Tállya
Elhunyt 2013. november 27. (84 évesen)
Állampolgársága magyar
Foglalkozása

A Wikimédia Commons tartalmaz Solymár József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

1929. március 19-én született Tállyán,[2] vasutas családban (születési helyeként több helyütt, tévesen Mátraballa szerepel); a család eredetileg a Szolár nevet viselte, arról magyarosítottak a 20. század első felében. Öt évvel idősebb bátyja Solymár István (1924–1977) művészettörténész és kritikus volt. Gyermekkora jelentős részét Mátraballán töltötte, ottani évei egész életére meghatározóak voltak. Gyökerei hatására mindig is a népi írók közé sorolta magát, rengeteg palócföldi néphagyományt dolgozott fel írásaiban, szülőföldje számos kisregényének és novellájának színhelyéül szolgált. Eredetileg egyébként István bátyja készült az írói pályára, ő a fivére példáját követve vette célba ezt a hivatást.

Az iskola első négy osztályát Mátraballán járta ki, majd Miskolcon és a mezőkövesdi gimnáziumban tanult, ez utóbbi kisvárosban tett érettségit is. Érettségi után Pestre költözött, ahol bölcsész diákként három évet járt egyetemre. 1948-tól jelentek meg első újságcikkei, s még egyetemi évei alatt, 1950-ben nyerte el a három kiosztott díj egyikét egy, a SZOT által kiírt József Attila-pályázaton, Vízmosáson című – a front alatti mátraballai eseményeket bemutató – kisregényével (első díjat nem adtak ki). Bár már korábban jelentkezett újságírónak a Magyar Távirati Irodába, akkor még elutasították, de a pályázati eredménye hatására egy héten belül állást kapott.

A Magyar Távirati Irodában sokáig a mezőgazdasági rovatnál dolgozott, de alkalomszerűen más rovathoz kötődő feladatokat is kapott, illetve rendszeresen publikálhatott is, főleg ifjúsági lapokban. Közben letöltötte sorkatonai szolgálatát – ez idő alatt élte meg Sztálin halálát is –, leszerelés után pedig visszatért az MTI-hez, ahol „tájszerkesztő” lett: megyei híreket kellett gyűjtenie és helyi eseményekről tudósításokat készítenie (ő tudósított például a kor első divatbemutatójáról, vagy a Nagy Imre-korszak első borversenyéről). Szolnokon élte meg az 1956-os forradalom kitörését, a megyeszékhely színpadán állva egyike lehetett annak a három embernek, akik bejelentették a szolnokiak számára az október 23-i pesti forradalmat, majd nagy riportot is írt az akkori eseményekről. Csak MTI-s múltjának köszönhette, hogy nem érte emiatt komolyabb retorzió, cserében viszont be akarták léptetni a pártba, amit megtagadott.[3]

Ez utóbbi tette miatt fél évre Miskolcra „száműzték”, ahol gépíróinál alig színvonalasabb újságírói feladatokat végeztettek el vele. A fél év elteltével visszavették a fővárosba, az MTI-hez, majd a Hazafias Népfronthoz helyezték, ahol azonban újabb tíz évig csak „íródeáki” munkát kapott. Ebben az időben Sára Sándorral való jó ismeretségének köszönhetően kezdett filmforgatókönyveket írni, a legismertebb e filmek közül a Nádasy László által rendezett – Salgótarjánban játszódó, és ott is forgatott – Megöltek egy leányt című alkotás volt.[4]

37 éves korában kötött házasságot és ebből a kapcsolatból született Eszter nevű lánya. A családi életéről szóló írásai az Egy jiddise anyós dicsérete és az Emlékbeszéd helyett.[5][6]

Néhány megvalósult forgatókönyve után, egy, a filmes kultúrpolitikát bíráló cikke miatt ezen a téren is kegyvesztett lett, majd 1974-től kerek húsz évre ifjúsági íróként is „szilenciumra” ítélték, mint renitenst. A Népfronttól is elhelyezték, a Magyar Hírlapnál tett rövid kitérő után egyedül arra kapott lehetőséget, hogy a kiskereskedők lapját szerkessze. Onnan ment nyugdíjba 1987-ben, korengedménnyel. Bár bízott benne, önmagában a rendszerváltás sem hozott számára automatikusan újra publikálási lehetőséget, neve viszonylagos ismeretlensége miatt, így először 1994-ben, Erdélyben jelenhetett meg ismét regénye, Mátyás, a sosemvolt királyfi címmel. Azóta jó néhány ifjúsági, történelmi és helytörténeti művet írt, s 1996-ban megkapta a Magyar Újságírók Közössége által alapított Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat.

Élete utolsó éveiben Solymárra költözött, ahol még nyolcvanon túl is igen aktív írói életet élt, nyugdíjas kora és hullámzó egészségi állapota ellenére: jelentetett meg ez idő alatt palóc anekdotagyűjteményt, készültek dokumentumfilmjei is a Duna Televízió számára illetve a solymári sajtóéletbe is lelkesen bekapcsolódott, a lakásához kötött életvitelű ifjúsági író módján. Miután megismerkedett a község fontosabb helytörténeti forrásaival, azok tartalmát a meseíró fantáziáján átszűrve, színes és könnyen átélhető cikkekké formálva írta meg újra a községi helytörténet egy-egy érdekes részletét, epizódját. Solymári írásaiban is mindenütt az a népi írói attitűd mutatkozik meg, melynek képviselője átszűri saját emlékezetén és fantáziáján a különféle élményeket, amikből aztán nagy szeretettel és mély empátiával „alkotja meg” írásműveit. Különösen példaértékű, hogy teljesen saját kezdeményezésből felkutatott egy olyan horvátországi települést is, amely a közös történelmi kapcsolódási pontok figyelembe vételével akár testvérvárosnak is alkalmas lehetne Solymár számára. Mindezek miatt 2011-ben a település díszpolgárává is jelölték, de akkor nem kapta meg ezt az elismerést.[7]

Műveinek túlnyomó része mindazonáltal a Palócföld falvait és lakóit mutatta be, nem túlzás azt állítani, hogy írásaival beemelte az irodalom halhatatlanjai közé Mátraballát és lakóit. De nem érte be azzal, hogy dokumentarista íróként feljegyezze a térség néprajzi emlékeit: elérte, hogy hogy Bereth Ferenc, az MTI fotóriportere képi formában rögzítsen és dolgozzon fel bizonyos palóc paraszti mesterségeket – mint a szövés-fonást és a kalodás nyírfa készítését –, idősebb Nádasy László filmrendezővel, később pedig annak fiával több filmet is forgattak különféle palóc témákban. Egy kritikusa szerint nagy termékenysége mögött az "olvasmányirodalom", a közhasznú-szórakoztató társadalmi próza tendenciává szélesedése is állt; derűje és humora jóízű olvasmánnyá teszi írásai nagy részét.[8]

Gyászjelentésének tanúsága szerint 2013. november 27-én (több más forrás szerint november 28-án) hunyt el,[1] és 2013. december 14-én, a mátraballai temetőben kísérték utolsó útjára. Sírjánál Praznovszky Mihály irodalomtörténész, dr. Szedresi István, irodalmi érdeklődésű mezőkövesdi orvos és ifjabb Nádasy László filmrendező mondott búcsúztató beszédet.

MűveiSzerkesztés

KönyvekSzerkesztés

  • Megöltek egy leányt (filmnovella) – 1962
  • Új Gilgames (filmforgatókönyv)
  • Négy lány (filmforgatókönyv, Zolnay Pállal)
  • A kanadás
  • Hadiözvegy
  • Kopaszhegy
  • Vakulástól látásig – 1962
  • Koronázás Csepelen – 1963
  • Jó emberek örököljék a világot – 1963
  • Vigasztalás magamnak – 1964
  • Harmadik jelrendszer – 1964
  • Üdvözlet a hitvallóknak – 1965
  • Lány útlevéllel – 1967
  • Az isten szeretője – 1968
  • Örökimádás – 1968
  • Madonna két élete – 1970
  • Aranka napjai – 1974
  • Mátyás, a sosemvolt királyfi – 1994
  • Álomfejtő – 1994
  • Kádár koszos inge – 1996
  • Szolnoki tanú – 1996
  • A Palócföld élni akar; Hungarovox, Bp., 1999
  • Palóc lakoma. Ízek és emlékek; Palócföld, Salgótarján, 2003 (Palócföld könyvek)
  • A szalmaszállal megkötött szekér. Boszorkányhit Palócföldön a harmadik évezredben; BBMK, Salgótarján, 2004 (Palócföld könyvek)
  • Mekegő güdör. Él-e még a furfangos palóc?, avagy a palóc észjárásról; Palócföld–BBMK, Salgótarján, 2004 (Palócföld könyvek)
  • Fejedelmi örökség. Rákóczi Ferkó munkácsi évei; Tinivár, Kolozsvár, 2004
  • Belzebub megizente. Mikszáth Kálmán úrfi kalandjai; Tinivár, Kolozsvár, 2006
  • Hintatrón; Tinivár, Kolozsvár, 2006
  • Jónás királyfi; Tinivár, Kolozsvár, 2006
  • Caroberto koronái. Regényes korrajz Károly Róbert ifjúságáról és uralkodásáról; Tinivár, Kolozsvár, 2007
  • A falu szája; Palócföld, Salgótarján, 2007 (Palócföld könyvek)
  • Akinek a történelem ült modellt. Barabás Miklós; Tinivár, Kolozsvár, 2007
  • Egy név a bitófán. A bujdosó. Izgalmas életrajzi regény; Tinivár, Kolozsvár, 2007
  • Tóbi herceg; Tinivár, Kolozsvár, 2007
  • A tündérek meddig élnek?; Tinivár, Kolozsvár, 2007
  • Mátyás, a sosemvolt királyfi; 4. kiad.; Tinivár, Kolozsvár, 2008

FilmekSzerkesztés

  • Megöltek egy leányt (ff., magyar filmdráma, 1961) – forgatókönyvíróként
  • Új Gilgames (ff., magyar játékfilm, 1963) – forgatókönyvíróként
  • Négy lány egy udvarban (ff., magyar filmdráma, 1964) (TV-film) – forgatókönyvíróként
  • Mátyás, a sosem volt királyfi (szín., magyar tévéfilm sor., 2006) (TV-film) – íróként
  • A falu szépe (szin., magyar dokumentumfilm 1964) forgatókönyvíró, riporter
  • Egy vasúti raktár romantikus története (Solymár József portré) I. - III. (szin., magyar dokumentumfilm) főszereplő
  • Palócok I. - III. -- Határtalan Palócország, Boszorkányos Palócország, Vállalkozó Palócország (szin. magyar dokumentumfilm) szereplő, riporter
  • Vakulástól látásig - Andrássy Kurta János portré (szin., magyar dokumentumfilm) forgatókönyvíró, riporter

JegyzetekSzerkesztés

 
Solymár József gyászjelentése
  1. a b Elhunyt Solymár József író. PREA.hu - Általános művészeti portál. [2013. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  2. Solymár József a PORT.hu-n (magyarul)
  3. Solymár József: Kései tudósítás (Fejezetek az MTI múltjából - részletek). Magyar Távirati Iroda, 2012. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  4. Elhunyt Solymár József író. tarjanikepek.hu, 2012. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  5. Solymár József: Egy jiddise anyós dicsérete. Remény, 2012. 1. szám. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  6. Solymár József: Emlékbeszéd helyett. Remény, 2006. 2. szám. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  7. Solymár idei díszpolgára: Szokolay Sándor. Solymári Magazin, I. évf. 6. szám, 2011. szeptember, p14.
  8. Béládi Miklós és Rónay László: Solymár József (1929). A Magyar irodalom története 1945-1975. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981-1990, 2012. szeptember 27. (Hozzáférés: 2014. január 20.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés