Somogyi Gedeon
Somogyi Gedeon (Nemesvámos, 1783. szeptember 23. – Tótvázsony, 1821. december 2.)[2][3] magyar nyelvész, a nyelvújítás korának jelentős alakja.
| Somogyi Gedeon | |
| Született | 1783. szeptember 23. Nemesvámos |
| Elhunyt | 1821. december 2. (38 évesen)[1] Tótvázsony |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | nyelvész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Atyja birtokos nemes ember és református esperes volt. Iskoláit a pápai református kollégiumban végezte, ahol akkor az ifjakat kizárólag a papi pályára képezték. Pozsonyban folytatott jogi tanulmányokat, majd letette Pesten az ügyvédi vizsgát. Veszprém megye levéltárnoka lett. Az ezzel járó rendszer szerint, bár jövője iránt még akkor nem határozott, 1805-ben tavasszal rektoriára ment ő is Pákozdra (Fejér vármegye). Itt csak egy évet töltött s mivel ez alatt világi pályához jött kedve, 1806 novemberében a pozsonyi jogakadémiába lépett. Joggyakorlatát is elvégezvén a veszprémi első alispán mellett, letette az ügyvédi cenzurát Pesten, de ügyvédség helyett vármegyei szolgálatba lépett. Az első tisztválasztás alkalmával mindjárt rendes járásbeli esküdtté lett, de a másodiknál egészségi tekintetből a nyugalmasabb levéltárnoki állást vállalta el s ebben maradt haláláig. A mérsékelt nyelvújítás híveként szembekerült Kazinczyval, aki ellen 1813-ban átdolgozta és Mondolat címen megjelentette Szentgyörgyi József debreceni orvos munkáját. A választ Kölcsey Ferenc és Szemere Pál írta meg 1814-ben Felelet a Mondolatra címen. Erre válaszul Somogyi négy évvel később jelentette meg az Értekezés a magyar verselés módjáról és fordításokról című könyvét. Korántsem volt olyan faragatlan deák, aminőnek a Mondolatra írt felelet feltünteti. Szenvedélye volt az irodalom kedvelése s a római, görög, német és francia költőket eredetiben olvasta. A magyar nyelvújítás mozgalmai iránt sem maradt érzéketlen, s bár nem volt ellensége a mérsékelt újításnak, a túlzást rosszalta. Ez bírta rá, hogy a Mondolatot, amelynek egy írott példánya történetesen jutott kezéhez, kibővítse és többek buzdítására sajtó alá adja. A röpiratnak Mondolat című része eredetileg nem tőle való, hanem Debrecenben készült. Ismeretes a nagy felzúdulás, amit az irodalomban a Mondolat támasztott; az ortológusok ujjongva fogadták, Kazinczy és hívei pedig felháborodással. S. Petronius-fordításához (1819) fűzte válaszát, amelyben sokkal komolyabb és készültebb ellenfélnek bizonyult, mint amilyennek ellenfelei vélték; a Mondolat torzképét maga Somogyi is rosszalta. Egyébként a röpiratnak megvolt a hatása, mert az újítók túlzásait lehűtötte.
1821. december 2-án, Tótvázsonyon hunyt el gümőkórban.[2]
Művei szerkesztés
- Mondolat, Régi Magyar Könyvtár 10., Budapest, 1898
Emlékezete szerkesztés
- A nemesvámosiak a nyelvész születésének 200. évfordulóján helyezték el a fehér márványból készült emléktáblát feltételezett szülőházának, a református lelkészi hivatalnak a falán.
Lásd még szerkesztés
Irodalom szerkesztés
- Fábián G.: Adatok S. G. életéről (Abafi, Figyelő, I.).
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ halotti anyakönyvi bizonyítvány
- ↑ a b Halálesete bejegyezve a tótvázsonyi református egyházközség halotti anyakönyv 14/1821. fsz. alatt
- ↑ Más források szerint december 21-én hunyt el.