Wikipédia

Boeing 747–400

a Boeing cég 747-es családjának népszerű típusa

A Boeing 747–400-as szélestörzsű repülőgép a Boeing cég 747-es családjának a legnagyobb darabszámban eladott típusa. Noha a gép törzsének kialakításán és a négy hajtómű elrendezésén nem változtattak, ez a típus számtalan fejlesztés eredménye, amelyekkel egy hatékonyabb repülőgép létrehozása volt a cél. Legjellegzetesebb sajátossága az előző variánsokhoz képest a szárnyakra erősített 180 cm hosszúságú winglet. Ezt a kiegészítést egyedül a japán belföldi forgalomban használt változatoknál hagyták el.

Boeing 747–400
Boeing 747–400 British Airways
Boeing 747–400 British Airways
Funkcióutas- és teherszállító repülőgép
GyártóBoeing
Sorozatgyártás1988–2009[1]
Gyártási darabszám694 db[2]
Fő üzemeltetőkEgyesült Királyság British Airways
USA United Airlines
szingapúr Singapore Airlines
Ausztrália Qantas
Németország Lufthansa
Japán Japan Airlines
NED KLM
Első felszállás1988. április 29.
Szolgálatba állítás1989. február 9. (Northwest Airlines)
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 747–400 témájú médiaállományokat.

A 747–400 fejlesztései közé tartozik a kétszemélyes, digitalizált, LCD kijelzőkkel felszerelt pilótafülke, az üzemanyag-takarékos hajtóművek, a vízszintes vezérsíkokba épített üzemanyagtartályok, valamint a szárnytöveknél átdolgozott, aerodinamikusabb burkolat. Az utastér kialakítása is változott némiképp, ami elsősorban a berendezések arculatán észlelhető, valamint teljesen átdolgozott utastájékoztató és szórakoztatórendszer teszi a repülést kényelmesebbé. A kupolaszint elrendezése lényegesen nem tér el a korábbi modelleknél megszokottakhoz képest. Maximális utasbefogadó képessége 660 fő (747–400D változat), és egyszeri feltöltéssel 14 200 km-t képes repülni.[3][4][5]

A típust a Northwest Airlines állította szolgálatba elsőként a légitársaságok közül 1989. február 19-én.[5] 2009 decemberében szállították le az utolsó Boeing 747–400 variánst, ezzel megszűnt a típus gyártása.[6]

A típus utóda a Boeing 747–8 Intercontinental, amit 2022 decemberéig gyártottak.[7]

Kifejlesztése szerkesztés

Tervek szerkesztés

 
A Boeing 747 jellegzetes kupolájával (egyesek púpnak is becézik) összetéveszthetetlen a repülőgépek között

1970-es bevezetését követően a Boeing 747–100 modell páratlan népszerűségre tett szert a légiközlekedési piacon. Mivel ez volt az első szélestörzsű repülőgép a repülés történetében, megjelenésével sok évig tartó, piacvezető dominanciát szerzett a gyártójának. 1980-ban a Boeing bejelentette az új, megnövelt utasbefogadó képességű 747–300 típus gyártását, melynél standard elem volt a kupolaszinten kialakított utastér, míg az előző változatnál ez választható opció volt. Ez annyiban volt újdonság, hogy a nagyobb kapacitás érdekében a kupola közel kétszer olyan hosszú lett, mint az eredeti 747–100 változat esetén, így sokkal több ülést tudtak benne elhelyezni. Összességében semmilyen más újítást nem kínált az eredeti alaptípushoz képest, így a hatótávolságon sem változtattak. Ezzel egyidőben azonban a gépcsalád üzemeltetése egyre költségesebbnek bizonyult, figyelembe véve, hogy az üzemanyagok árai emelkedő tendenciát mutattak, a Boeing 747 pedig négy hajtóművel fogyasztotta azt, továbbá minden egyes járaton 3 fő teljesített szolgálatot a pilótafülkében (pilóta, másodpilóta és fedélzeti mérnök).[8]

A változás szelét érzékeltette, amikor 1982-ben a Boeing bevezette a Boeing 757 és 767 ikerhajtóműves típusain a kétfős személyzetet, valamint a digitalizált, LCD kijelzőkkel felszerelt pilótafülkét. Ez az újdonság alapvető irányvonalat alakított ki a légiparban, hiszen már az Airbus is így kezdte gyártani az új, A340 típusát, hasonlóképpen a McDonnell Douglas MD–11-hez. Ekkoriban a 747–100, 747–200 és 747–300 (gyűjtőnevükön a Boeing 747 Classic-család) típusok összesített eladási száma elérte a 700-at, azonban csökkenő tendenciát mutatott. A tervezők elképzelésével ellentétben a 747–300 típus bevezetése nemhogy javította az eladási számokat, de inkább új, modernebb konkurenciát kapott a többi gyártótól, ezért a Boeing vezetése egy új változat kidolgozása mellett döntött.

1984-ben a Boeing vezetése öt szempontot sorakoztatott fel a tervezőknek: új technológia alkalmazása, átalakított utastér, 1900 km hozzáadott hatótáv, takarékosabb hajtóművek és 10%-kal csökkentett üzemeltetési költség. 1984 szeptemberben, a Farnborough-i Nemzetközi Légibemutató alkalmával a Boeing bejelentette az új készülő gépét (akkor még 747–300 továbbfejlesztett variáns néven hivatkoztak rá). Egy évvel később, október 22-én a Northwest Airlines 10 db-os rendelésével elindult a típus gyártása. Ezt követte a többi légitársaság érdeklődése, így rendelést adott le a Cathay Pacific, a KLM, a Lufthansa, a Singapore Airlines, a British Airways, a United Airlines, az Air France és a Japan Airlines.[9][10][11][12][13][14]

Tesztelés és gyártás szerkesztés

 
Gyártás alatt egy jumbo a Boeing Everettben lévő üzemében

A Boeing 747–400 tervek készítésében a gyártó együttműködött néhány légitársasággal, így tanácsokat kapott a British Airways, a Cathay Pacific, a Lufthansa, a KLM, a Northwest Airlines, a Singapore Airlines és a Qantas vállalatoktól. Eleinte a Boeing meggyőződése az volt, hogy nem érdemes nagyon változtatni a belső kialakításon, mert az csak növelné a költségeket. Ezzel ellentétben a légitársaságok drasztikusabb fejlesztéseket kértek, és legfontosabb lépésnek azt tartották, hogy bértakarékossági szempontból a pilótafülke személyzetét csökkentsék 2 főre, tehát a fedélzeti mérnök pozíciója felesleges.[15]

A fejlesztések során bevezették a teljesen digitalizált műszerpaneleket, lecserélték a hibrid katódcsöves kijelzőket, és megtartották a 747 összes típusánál használt robotpilótát. A szárnyak 5,2 méterrel hosszabbak lettek, a légellenállás csökkentése céljából pedig wingletet kaptak. A szárnyak gyártásához új alumíniumötvözeteket használtak, így a nagyobb méret ellenére 2700 kg tömegcsökkenést értek el. A vízszintes vezérsíkokba két, egyenként 12 000 liter kapacitású üzemanyagtartályt építettek, ami 650 km extra hatótávot eredményezett. A futóművek szén alapú fékbetéteket kaptak, valamint nagyobb kerekeket szereltek fel rájuk. Az utastér belső kialakítása is korszerű anyagokból készült. Új hajtóműveket rendeltek a legnagyobb gyártóktól, így a légitársaságok rendeléskor választhattak a Pratt & Whitney PW4056, a GE CF6-80C2B1F és a Rolls Royce RB211-524G/H opciók közül. Az új hajtóművek takarékosabb üzemanyag-felhasználást jelentettek. A gép új segédhajtóművet (APU) is kapott, ami a korábbi változathoz képest 40%-kal kevesebbet fogyasztott.[15]

 
A Boeing összeszerelő üzeme

A gyártás a Boeing everetti üzemében kezdődött 1987 szeptemberében. A repülőgép alkatrészeinek több mint 50%-át szerződött vállalatok gyártották. Az előre legyártott elemeket a szállítást követően a Boeing üzemében szerelték össze. Az első elkészült Boeing 747–400 1988. január 26-án gurult ki az üzemből, míg ugyanezen a napon készült el Rentonban az első Boeing 737–400 is. Ezzel a Boeing történelmet írt. Mire az első 400-as jumbo elkészült, már több mint 100 megrendelést gyűjtött össze a Boeing.[16]

1988. április 29-én szállt fel először James Loesch kapitány és Kenneth Higgins másodpilóta irányításában. Az első tesztrepülés hat hetet késett, mivel az alkatrészek nem érkeztek meg időben a beszállítóktól. A próbarepülés az üzemtől, a Paine Field repülőtértől indult és 2 óra és 26 perc elteltével Seattle-től délre, a King County nemzetközi repülőtér kifutópályáján ért véget.[17]

A gyártás végén a Boeing apróbb akadályokba ütközött, amivel aztán az első 20 repülő leszállítása közel egy hónapot késett. A késés okaként a mosdók és konyhák beszerelésében, valamint a vészkijáratokat jelző címkék gyártásában felmerült nehézségeket jelölték meg. A valóságban azonban arról volt szó, hogy a gyártáshoz új munkaerőt kellett toborozni, akiknek nem volt megfelelő tapasztalatuk, kevés gyakorlott szakember jutott egy-egy csoportba, és emiatt a munka minősége nem érte el a követelményeket. Végül a kezdeti akadályok dacára sikerült a késést némileg behozni, és az első gépeket mindössze pár hetes késéssel átvehették a megrendelők.[15]

Bevezetés szerkesztés

1989. január 26-án a Northwest Airlines átvette az első forgalomképes Boeing 747–400 típust, ami február 9-én szállított először utasokat Minneapolis és Phoenix között. Pontosan 20 évvel korábban indult próbarepülésre az első 747–100-as változat. 1989. május 31-én újabb mérföldkőhöz ért a Boeing, amikor a Singapore Airlines Boeing 747–400-a elindult az első nemzetközi útjára Szingapúr és London között.[18][19]

1989 májusában, mielőtt az első európai légitársaság, a KLM is átvette volna az első jumbóját, a JAA megtagadta a repülési engedély kiállítását. Arra hivatkoztak, hogy a gép kupolaszintjének padlózata nem elég erős, és beszakadhat egy hirtelen bekövetkező dekompresszió során. A Boeing válasza szerint a szerkezet ugyanabból az anyagból, ugyanazzal a technológiával készült, mint a korábbi, B747–300 variáns is. Válaszképpen a JAA emlékeztette a gyártót, hogy a gépek várható élettartama legalább 2020-ig kitart, ezért olyan anyagokat kell használni, amelyek elég erősnek bizonyulnak egy bombamerénylet esetén.[15] (Az öt hónappal korábban történt Lockerbie-i katasztrófa esete óvatosságra intette a hatóságokat.)[20] A kompromisszumot egy ideiglenes, feltételes engedély megadása jelentette, amely kötelezte a Boeinget, hogy két éven belül elkezdi beszerelni az újratervezett padlózatot a jumbók felső utasszintjébe. Ezzel az engedéllyel mind a KLM, mind pedig a Lufthansa időben átvehette az új gépeit. Egy hónappal később elkészült az új Boeing 747–400C (kombi) variáns is.

1991. március 18-án repült először a megnövelt utasbefogadó-képességű, belföldi repülésekre szánt Boeing 747–400D. Ezt a változatot a Japan Airlines állította forgalomba 1991. október 22-én. 1993 májusban a Cargolux átvette az első teherszállító Boeing 747–400F típust. Az 1990-es évek végére a Boeing párhuzamosan 4 változatot gyártott a 747-es családból.[21]

Formatervezés szerkesztés

A Boeing 747–400 külső megjelenésében az első újdonság – a korábbi változatokhoz képest – a hosszabb szárnyak, és a szárnyakra szerelt wingletek. A wingletpár 3%-kal hosszabb hatótávot, jobb felszállási teljesítményt és nagyobb utazómagasságot eredményezett. A szárnyfesztáv növelésével a belépőéleken helyet kapott egy-egy új orrsegédszárny. Üresen a repülőgép váza könnyebb, mint a korábbi típusoké, azonban teljes berendezéssel (kárpit, ülések, csomagtartók stb.) nehezebb, ugyanakkor erősebb és ellenállóbb. A futómű szerkezet sokat nem változott a fejlesztés során, az eltérést mindössze az adja, hogy a korábbi acél fékeket szén alapúra cserélték, ezzel összesen mintegy 820 kg tömegcsökkenést érve el.

A pilótafülke LCD kijelzők és központi hibajelzők (EICAS) beszerelésével újult meg. A fedélzeti mérnök szerepe és helye a pilótafülkében megszűnt, ezzel egyidejűleg a műszerfal teljes arculati átalakuláson esett át, a korábbi kapcsolók és kijelzők száma a harmadával csökkent az egyszerűbb és átláthatóbb irányítás érdekében. A korábban fedélzeti mérnök által végzett feladatokat egy – a Honeywell vállalat által kifejlesztett – számítógépbe táplálták, melynek az a feladata, hogy segítse a pilótákat az optimális repülési magasság és útvonal megtervezésében. A műszerfal kiegészült továbbá egy – Rockwell-Collins fejlesztésű – műszaki hibaelhárító egységgel, amely a vészhelyzeti problémák kezelését hivatott segíteni.

Az utastér burkolata új anyagokból készült, a vizuális élményt hőálló, fenolalapú műanyagból készült ablakok biztosították, nagyobb térfogatú fedélzeti csomagtartókat szereltek be és a kabin belső borítása szénszálas kompozit elemekkel újult meg. A repülés élményét a mérnökök új, kibővített utastájékoztató és szórakoztatórendszerrel (ACESS) fokozták, amely 18 hangcsatornát, 4 utastájékoztató sávot, kabinszekciók közti telefonos kapcsolatot és korszerű kabinvilágítást tartalmazott. A távolsági utak miatt az utaskísérők személyzeti hálófülkéket kaptak. Ezek közül nyolc darab a farokrészben, az utastér feletti helyiségben kapott helyet, amelyet kis létrán tudtak megközelíteni, míg a másik hálóhelyiség a felső szinten, közvetlenül a pilótafülke mögé került.[15][16]

Altípusok szerkesztés

 
British Airways B747–400 felszállás közben
 
A Northwest Airlines állította forgalomba az első B747–400 utasszállítót

747–400 szerkesztés

Hasznosítási formája: utasszállító.

A korszerű elemekkel újratervezett Boeing 747–400 utasszállítóból 442 darabot gyártott a Boeing.[22]

A típusból a legtöbbet a British Airways üzemelteti 2013-ban (55 db), azonban a flotta cseréje folyamatban van.[23][24][25]

1989-ben a Qantas távolsági repülés rekordot állított fel, amikor leszállás nélkül Londonból Sydney-be repült. Az út 20 óráig és 9 percig tartott, a megtett távolság 18 000 km volt. A járat utasok és rakomány nélkül repült, a gépet akkor kézbesítette a Boeing.[26]

A típus – 2013 augusztusig bezárólag – az alábbi balesetek részese volt.[27]

Dátum Lajstrom Légitársaság Helyszín Sérültek Halottak Baleset
1993-11-04 9V-SPK China Airlines Csang Kaj-sek nemzetközi repülőtér 23 0 A pilóta túlhaladva a landoló zónán későn ért kifutópályát, nem tudott időben megállni. A repülő túlfutott a kifutópályán és a tengeröbölben állt meg.
2000-10-31 B-165 Singapore Airlines Kajtak nemzetközi repülőtér 82 87 A pilóták tévesen kiválasztott kifutópályán kísérelték meg a felszállást. A kifutópálya felújítás alatt állt. A repülő munkagépnek ütközött és kigyulladt.

A típus gyártásának befejeztével a piaci igényeket utóda, a továbbfejlesztett Boeing 747–8 elégíti ki.

Műszaki specifikációk szerkesztés

[28]

Típus B747–400
Hasznosítás Utasszállító
Kapacitás 524 (EC+BC) / 416 (FC+EC+BC)
Hossz 70,6 m
Magasság 19,4 m
Szárnyfesztáv 64,4 m
Utastér szélessége 6,1 m
Utazósebesség 913 km/h
Max. felszálló tömeg 396 890 kg
Max. üzemanyag-kapacitás 216 840 liter
Rakomány 170,5 m³ / 151 m³
Hajtómű Pratt & Whitney PW4062 / Rolls-Royce RB211-524H2-T / General Electric CF6-80C2B5F

EC = Economy (turista osztály), BC = Business (üzleti osztály), FC = First Class (első osztály)

Rakomány elosztása: 30 db LD-1 konténer = 170,5m³, vagy 5 db raklap + 14 db LD-1 konténer + ömlesztett rakomány 244 × 318cm-es tárolóban = 151 m³

747–400F szerkesztés

A Boeing 747–400F a 400-as család teherszállító változata. A sorozat újításait magában foglalja, ezen felül a szerkezetében mindössze annyi az eltérés, hogy a kupolaszintje rövidebb, a Classic változatok méretével megegyező. Ennek a súlymegtakarítás az oka. Első alkalommal 1993. május 4-én repült, és a Cargolux flottájában állt először szolgálatba 1993. november 17-én.

Főbb üzemeltetői:   Atlas Air,   Cargolux,   China Airlines,   Korean Air,   Nippon Cargo Airlines,   Polar Air Cargo,   Singapore Airlines.

Legszembetűnőbb különbség a 747–400 személyszállító változathoz képest a fedélzet ablakainak hiánya és a rövidebb kupola (púp).

A repülőgép hasznosítási módját könnyítendő, a főfedélzet egy felhajtható orrajtót és mechanikus rakodó rendszert kapott. Az orrajtó felhajtását követően a konténereket vagy raklapra erősített árut a rakodó rendszer – motorral működtetett – görgőkön továbbítja a gép belsejébe. A Boeing összesen 126 db Boeing 747–400F típust gyártott 2013 augusztusáig bezárólag, ezek közül az utolsót a Nippon Cargo Airlinesnak kézbesítette.[29]

A típus – 2013 augusztusáig bezárólag – az alábbi balesetek részese volt.[30]

Dátum Lajstrom Légitársaság Helyszín Sérültek Halottak Baleset
2010-09-03 N571UP UPS Airlines Dubaj 0 2 (mindenki) A felszállást követően a személyzet a raktérben észlelt tüzet jelzett a légi irányításnak. Másodpercekkel később a gép földnek csapódott.
2011-07-28 HL7604 Asiana Airlines Kelet-kínai-tenger, Csedzsu szigettől nyugatra, Dél-Korea 0 2 (mindenki) Tűz a raktérben

Műszaki specifikációk szerkesztés

 
Teherszállító konténer
 
Cargolux B747–400F rakodás közben

[31]

Típus B747–400F
Hasznosítás Teherszállító
Főfedélzet kapacitása 605 m³ - 30 raklap (244 cm x 318 cm)
Alsó fedélzet kapacitása 159 m³ (32 db LD-1 konténer)
Ömlesztettáru-kapacitás 15 m³
Hossz 70,6 m
Magasság 19,4 m
Szárnyfesztáv 64,4 m
Utastér szélessége 6,1 m
Utazósebesség 901 km/h
Max. felszálló tömeg 396 900 kg
Max. üzemanyag-kapacitás 216 840 liter
Hajtómű Pratt & Whitney PW4062 / Rolls-Royce RB211-524H2-T / General Electric CF6-80C2B5F

[32][33]

747–400M szerkesztés

A Boeing 747–400M a gépcsalád kombi változata, amelynek a fedélzete utasszállító + teherszállító (a törzset vastag fallal elválasztva), vagy csak teherszállító formátumban használható. A variánst a gyártó átalakító eszközökkel értékesíti, így az üzemeltető igényeinek megfelelően, a saját hangárjában átalakíthatja használat előtt. A géptörzs hátuljára egy lehajtható ajtót szereltek az áruk könnyebb rakodása érdekében. További jellemzők még a megerősített padlózat és a tűzvédelmi berendezések, valamint a padlózatba szerelt görgők, amelyeken a konténereket minimális erőfeszítéssel lehet a gép belsejébe juttatni.

1989. június 30-án a KLM légitársaság állította üzembe először és a variáns utolsó darabját is a KLM vette át 2002. április 10-én. Összesen 61 darab készült belőle.

Főbb üzemeltetők az   Air China,   Asiana Airlines,   EVA Air és a   KLM.

 
A KLM 17 db Boeing 747–400M variánst vásárolt

Műszaki specifikációk szerkesztés

[34]

Típus B747–400M
Hasznosítás Utas ésvagy teherszállító
Csak utasszállító kapacitása 410 fő (EC+BC+FC)
Kombi (utas + teher) kapacitása 266 fő (EC+BC+FC) + 7 raklap
Csak teher kapacitás 295 m³, 14 LD-1 konténer, 7 főfedélzeti raklap, 5 alsó fedélzeti rkp.
Hossz 70,6 m
Magasság 19,4 m
Szárnyfesztáv 64,4 m
Utastér szélessége 6,1 m
Utazósebesség 910 km/h
Max. felszálló tömeg 396 890 kg
Max. üzemanyag-kapacitás 216 840 liter
Hajtómű Pratt & Whitney PW4062 / Rolls-Royce RB211-524H2-T / General Electric CF6-80C2B5F

[33]

EC=Economy (turista osztály), BC=Business (üzleti osztály), FC=First Class (első osztály)

 
A Boeing 747–400D kupolája hosszabb, így több ülőhely fér el
 
ANA jumbók a tokiói Haneda repülőtéren

747–400D szerkesztés

A Boeing 747–400D kifejezetten a japán piaci igények kielégítését szolgálja, jelesül, belföldi nagyvárosok között nagy tömegek szállítására készült. A variánsra tipikusan a megnövelt utaskapacitás jellemző, amit az ülések sűrűbb elhelyezésével (több sor, kisebb széktávolság) értek el. Lévén, hogy belföldi járatokról van szó, a kis széktávolság 1-2 órás repülési idő alatt nem okoz túl nagy kényelmetlenséget. A variáns legnagyobb kapacitása 660 fő (csak turista osztály), de létezik 568 fő befogadására kialakított két osztályos (üzleti + turista) módozata is.

A típusra nem szereltek wingleteket, hiszen rövid távú utakon nincs különösebb aerodinamikai előnye, ugyanakkor növeli a gép súlyát és árát. Igény szerint átalakítható B747–400LR (megnövelt hatótávú) típussá.

Küllemében a Boeing 747–300 változatra hasonlít, azonban a kupola hosszabb, több ablakkal, és a kupola hátuljába is üléseket helyeztek el. A toldás révén alakítható át megnövelt hatótávú változattá úgy, hogy az utolsó 4 sor helyére fedélzeti konyha (galley) kerül kibővített tároló rekeszekkel, amelyekben az előre elkészített étel kap helyet.

A variánsból 19 darabot gyártott a Boeing, ebből 8 db a Japan Airlines és 11 db az ANA tulajdonába került. Az utolsó példányt az ANA vette át 1995. december 11-én.[35][36][37][38]

Műszaki specifikációk szerkesztés

[34]

Típus B747–400D
Hasznosítás Utasszállító
Utaskapacitása 568 fő (EC+BC+FC)
Teherkapacitása 703 m³
Maximum hatótávolság 2905 km
Hossz 70,6 m
Magasság 19,4 m
Szárnyfesztáv 59,6 m
Utastér szélessége 6,1 m
Utazósebesség 910 km/h
Max. felszálló tömeg 378 182 kg
Max. üzemanyag-kapacitás 204 355 liter
Hajtómű Pratt & Whitney PW4062 / General Electric CF6-80C2B5F

[33]

747–400ER/ERF/BCF szerkesztés

A Qantas légitársaság 6 darabos rendelésével a Boeing 747–400ER (Extended Range: megnövelt hatótávolság) variáns gyártása 2000. november 28-án kezdődött. Ebből a változatból nem is készült több. A típus 805 km extra távolság megtételére, vagy 6800 kg-mal több teher szállítására képes az alap 747–400 variánshoz képest. Az első példányt 2002. október 31-én vette át a Qantas. A megnövelt hatótávot további – lépsejtek szerkezetéről mintázott – mikrocellás üzemanyagtartályok beépítésével érték el, melyek a csomagtér első felében kaptak helyet.[39][40]

A Boeing 747–400ERF az „ER” variáns mintájára, ez esetben teherszállítási célból készült. A típussal az üzemeltetői vagy 9980 kg extra rakományt szállíthatnak, vagy 972 km-rel hosszabb távra repülhetnek a 747–400F változathoz képest. Legnagyobb hatótávolsága 9200 km, ami maximális teherkapacitással értendő. Ez pontosan 525 km-rel több, mint az „F” változat esetén. A nagyobb terhelés miatt erősebb a géptörzs, a szárny egyes részei, a futóművek, valamint nagyobb kerekeken gurul. Az első 747–400ERF 2002. október 17-én gurult ki a gyártósorról az Air France megrendelésére.[41][42]

Összesen 40 darab készült belőle.

Az utolsó példány a   Kalitta Air számára készült, amelyet 2009. december 22-én szállítottak le.

A Boeing 747–400BCF (Boeing Converted Freight) nem új típust jelent, hanem az alap 747–400 utasszállító variáns átalakításával készül. A műveletet a Boeing szerződéses partnerei a Xiamen Gaoqi nemzetközi repülőtér szerelőhangárjában végzik. Az első ilyen példány a Cathay Pacific számára készült 2005. december 19-én. A típus – lévén, hogy utasszállító átalakításával készül – nem tartalmaz felnyitható orrajtót, a rakomány a géptörzs oldalán található ajtókon át rakodható ki/be.[43][44]

Balesetek:[45]

Dátum Lajstrom Légitársaság Helyszín Sérültek Halottak Baleset
2013-04-29 N949CA   National Airlines Parwan tartomány, Afganisztán 0 7 (mindenki) A felszállást követően a repülőgép földbe csapódott. Az esemény bejárta a világsajtót, és a YouTube egyik legnézettebb videója lett. Előzetes vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a rakomány helytelen súlyelosztása miatt a repülő instabillá vált. A hivatalos vizsgálati eredmény megerősítette a felvetést, mely szerint felszállás után a raktérben lévő hadi járművek a helytelen rögzítés miatt elmozdultak az eredeti helyükről, kritikusan eltolták a repülőgép súlypontját, ettől az irányíthatatlanná vált, és átesett.[46][47][48][49]

Műszaki specifikációk szerkesztés

[33][50]

Típus B747–400ER B747–400ERF
Hasznosítás Utasszállító Teherszállító
Utaskapacitása 416 fő (EC+BC+FC) / 524 fő (EC+BC) 0
Teherkapacitása 158,6 m³ 112 630 kg: főfedélzeten 605 m³ (30 raklap), csomagtérben 159 m³ (32 LD-1 konténer)
Maximum hatótávolság 14 205 km (max 137 m³ teherrel) 8230 km
Hossz 70,6 m 70,6 m
Magasság 19,4 m 19,4 m
Szárnyfesztáv 64,4 m 64,4 m
Utastér szélessége 6,1 m 6,1 m
Utazósebesség 913 km/h 901 km/h
Max. felszálló tömeg 378 182 kg 396 900 kg
Max. üzemanyag-kapacitás 241 140 liter 816 840 liter
Hajtómű PW4062 / GE CF6-80C2B5F PW4062 / Rolls-Royce RB211-524H2-T / GE CF6-80C2B5F

EC = Economy (turista osztály), BC = Business (üzleti osztály), FC = First Class (első osztály)

Egyéb variánsok szerkesztés

 
A Boeing 747–400LCF a Dreamlifter becenevet kapta

2003 októberben a Boeing bejelentette, hogy a készülő új 747–8 típus gyártásához a szükséges alkatrészek tengeren történő szállítmányozása és logisztikája túl sok időt venne igénybe, ezért használt B747-400 típusból átalakítással létrehozták a Boeing 747–400LCF variánst. A repülőgép egy megnövelt térfogatú géptörzset kapott, így kinézete hasonló az Airbus Beluga vagy a Aero Spacelines Super Guppy rendhagyó kinézetéhez.[51]

Az átalakítás négy darab használt jumbó felhasználásával, Tajvanon történt. Az utolsó átalakított példány 2010 januárban emelkedett a levegőbe. Az új LCF példányok egy napon belül tudják a rakományukat célba juttatni, míg korábban ugyanez a feladat hajóval akár 30 napig is tarthatott. A típus rakterének van a legnagyobb kapacitása a létező repülőgépek között, háromszor nagyobb terhet képes szállítani, mint egy 747–400F. Az LCF nem Boeing fejlesztés, így nincs a Boeing terméklistáján sem. Kifejezetten a Boeing számára készült kizárólagos használatra.[52][53][54]

Rendelés és átadás szerkesztés

Rendelések és leszállítások száma modellek szerint[55]
Modell változat Rendelt Átadott Legnagyobb flotta Db
747–400 442 442   British Airways 55
747–400D 19 19   All Nippon Airways 11
747–400ER 6 6   Qantas 6
747–400ERF 40 40   Korean Air 8
747–400F 126 126   China Airlines 21
747–400M 61 61   KLM 17
Összesen 694 694
Modell változat Első üzemeltető Első átadás
747–400 Northwest Airlines 1989. január 26.
747–400D KLM 1989. szeptember 1.
747–400ER Qantas 2002. október 31.
747–400ERF ILFC 2002. október 17.
747–400F Cargolux 1993. november 17.
747–400M KLM 1989. szeptember 1.

A Boeing az alábbi megrendelőknek gyártott a 747–400 családból:[55]

Megrendelők Ország 747–400 747–400F 747–400M 747–400D 747–400ER 747–400ERF
Air Canada   0 0 3 0 0 0
Air China   6 2 8 0 0 0
Air France   7 0 5 0 0 2
Air India   6 0 0 0 0 0
Air Namibia   0 0 1 0 0 0
Air New Zealand   4 0 0 0 0 0
All Nippon Airways   12 10 0 11 0 0
Asiana Airlines   2 5 6 0 0 0
Atlas Air   0 15 0 0 0 0
British Airways   57 0 0 0 0 0
Canadian Airlines   4 0 0 0 0 0
Cargolux   0 16 0 0 0 0
Cathay Pacific   17 6 0 0 0 6
China Airlines   17 21 0 0 0 2
China Southern Airlines   0 2 0 0 0 0
El Al Israel Airlines   4 0 0 0 0 0
EVA Air   7 3 8 0 0 0
Garuda Indonesia   2 0 0 0 0 0
GECAS   1 5 0 0 0 2
Guggenheim Aviation Partners   0 0 0 0 0 6
ILFC   14 1 0 0 0 3
Jade Cargo International   0 0 0 0 0 6
Japan Airlines   34 2 0 8 0 0
  KLM   5 0 17 0 0 3
Korean Air   27 10 1 0 0 8
Kuwait Airways   0 0 1 0 0 0
LoadAir Cargo   0 0 0 0 0 1
Lufthansa   25 0 7 0 0 0
Malaysia Airlines   19 2 2 0 0 0
Mandarin Airlines   1 0 0 0 0 0
Northwest Airlines   16 0 0 0 0 0
Philippine Airlines   3 0 1 0 0 0
Elnöki különgép   1 0 0 0 0 0
Qantas   21 0 0 0 6 0
Saudi Arabian Airlines   5 0 0 0 0 0
Singapore Airlines   42 17 0 0 0 0
South African Airlines   8 0 0 0 0 0
Thai Airways International   18 0 0 0 0 0
Privát megrendelő – 1 0 0 0 0 0
United Airlines   45 0 0 0 0 0
UPS Airlines   0 8 0 0 0 0
US Army   0 1 0 0 0 0
UTA   1 0 1 0 0 0
Virgin Atlantic Airways   10 0 0 0 0 0

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ James Wallace. „747-400 passenger jet is no more”, seattlepi.com, 2007. március 15. (Hozzáférés: 2014. július 24.) (angol nyelvű) 
  2. ↑ Orders and Deliveries, User defined report (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  3. ↑ Johnsson, Julie. „Why Boeing Is Buying Up Older 747s”, BloombergBusinessweek, 2013. augusztus 1. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.) (angol nyelvű) 
  4. ↑ Boeing 747-400 Prices Tumble as Fuel Costs End 23-Year Reign (angol nyelven). Bloomberg, 2012. június 12. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  5. ↑ a b The Boeing 747-400 family: The Right Choice for the Right Airplane Market (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  6. ↑ Kingsley-Johns, Max. „Chapter closes as Boeing finally delivers last of original 747s”, Flight International, 2009. december 22. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.) (angol nyelvű) 
  7. ↑ Boeing's Final 747 Rolls Out of Washington State Factory (angol nyelven). VOA. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
  8. ↑ The Rise and Decline of the Boeing 747-400 (angol nyelven). AirTeamImage, 2013. április 15. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  9. ↑ Boeing 747 (angol nyelven). FLIGHTLEVEL350.COM. [2013. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  10. ↑ Boeing 747-400 Production List (angol nyelven). Planespotters.net. [2013. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  11. ↑ Orders And Deliveries - User Defined Reports (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  12. ↑ Boeing 747-400 (angol nyelven). British Airways. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  13. ↑ About Cathay Pacific - Our fleet (angol nyelven). Cathay Pacific. [2013. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  14. ↑ 747 Program Milestones (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  15. ↑ a b c d e 747: Advancing the Legend, Modern Boeing Jetliners (angol nyelven). Osceola, Wisconsin: Zenith Imprint (1999). ISBN 0-7603-0717-2 
  16. ↑ a b Airliner Tech Series: Boeing 747-400 (angol nyelven). North Branch, MN: Specialty Press Publishers (2002). ISBN 1-58007-055-8 
  17. ↑ Bryan R.Swopes: 29 April 1988 (angol nyelven). www.thisdayinaviation.com. (Hozzáférés: 2014. augusztus 16.)
  18. ↑ About The 747 Family (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  19. ↑ Airliner Tech Series: Boeing 747-400 (angol nyelven). North Branch, MN: Specialty Press Publishers, 20. o. (2002). ISBN 1-58007-055-8 
  20. ↑ „1988: Jumbo jet crashes onto Lockerbie”, BBC (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.) (angol nyelvű) 
  21. ↑ Boeint 747 family milestones (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  22. ↑ Boeing - Model - Orders and Deliveries (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  23. ↑ Andrea Rothman, Kyunghee Park. „Boeing's 747-400, a Faded Queen of the Skies”, Bloomberg Businessweek, 2012. június 21. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.) (angol nyelvű) 
  24. ↑ British Airways Fleet Details and History (angol nyelven). Planespotters.net. [2015. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  25. ↑ Boeing 747-400 (angol nyelven). British Airways. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  26. ↑ „Qantas to fly world's longest 747 route”, The Age, 2011. január 29.. [2014. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.) (angol nyelvű) 
  27. ↑ [http://www.airsafe.com/events/models/boeing.htm Fatal Plane Crashes and Significant Events for the Boeing 747] (angol nyelven). Airsafe.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  28. ↑ Technical Charasteristics B 747 (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  29. ↑ Boeing - Model - Orders and Deliveries (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)
  30. ↑ Fatal Plane Crashes and Significant Events for the Boeing 747 (angol nyelven). Airsafe.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  31. ↑ Technical Charasteristics B 747-400 Freighter (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  32. ↑ Technical Specifications - The Boeing 747-400 (angol nyelven). Atlas Air. [2013. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  33. ↑ a b c d Boeing 747 Specifications and History (angol nyelven). montereypeninsulaairport.com. [2014. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  34. ↑ a b Technical Charasteristics B 747-400 Freighter (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)
  35. ↑ Orders and Deliveries - All Models Report - 747 (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)
  36. ↑ JAL Aircraft Collection - Boeing 747-400D (angol nyelven). Japan Airlines. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)
  37. ↑ BOEING 747-400 Jumbo Jet (angol nyelven). airguideonline.com. [2012. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)
  38. ↑ 747-400D (angol nyelven). boeing-747.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)
  39. ↑ Technical Characteristics Boeing 747-400ER (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  40. ↑ 747-400ER (angol nyelven). boeing-747.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  41. ↑ Technical Characteristics Boeing 747-400ERF (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  42. ↑ 747 Family - Range Capability from London (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  43. ↑ 747 Airplane Characteristics for Airport Planning (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  44. ↑ Orders And Deliveries 747 Model summary (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  45. ↑ Fatal Plane Crashes and Significant Events for the Boeing 747 (angol nyelven). Airsafe.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  46. ↑ Drum, Bruce. „National Airlines issues another statement concerning the crash of N949CA”, World Airline News, 2013. május 2. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.) (angol nyelvű) 
  47. ↑ „Did cargo shift cause Bagram 747 crash? Straps that tied down 16-ton MRAP vehicles 'broke before plane plummeted to Earth'”, Daily Mail, 2013. június 3. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.) (angol nyelvű) 
  48. ↑ Watkins, Tom. „'Confluence of circumstances' in fiery Bagram plane crash?”, CNN, 2013. május 3. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.) (angol nyelvű) 
  49. ↑ Crash: National Air Cargo B744 at Bagram on Apr 29th 2013, lost height shortly after takeoff following load shift and stall (angol nyelven). avherald.com. (Hozzáférés: 2014. augusztus 16.)
  50. ↑ Technical Charasteristics B 747-400 ER (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  51. ↑ Lunsford, J. L.. „Ugly in the Air: Boeing's New Plane Gets Gawks, Stares”, The Wall Street Journal, 2007. január 8. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.) (angol nyelvű) 
  52. ↑ „Boeing's 747 Large Cargo Freighter Development on Plan”, Boeing Commercial Airplanes press release, 2005. február 22.. [2006. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2006. június 12.) (angol nyelvű) 
  53. ↑ „Boeing Selects EGAT for 747 Large Cargo Freighter Modifications”, Boeing Commercial Airplanes, press release, 2005. február 18.. [2008. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 17.) (angol nyelvű) 
  54. ↑ „Boeing 7E7 Will Use Air Transport for Component Delivery”, Boeing Commercial Airplanes, press release, 2003. október 13.. [2008. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 17.) (angol nyelvű) 
  55. ↑ a b User Defined Reports - Orders and Deliveries (angol nyelven). Boeing. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 747–400 témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Boeing_747–400&oldid=27049099”