Wikipédia

Bromid

Bromid
Szabályos név Bromid[1]
Kémiai azonosítók
PubChem 259
ChemSpider 254
KEGG C01324
ChEBI 15858
ATC kód N05CM11
SMILES
[Br-]
InChIKey CPELXLSAUQHCOX-UHFFFAOYSA-M
Beilstein 3587179
Gmelin 14908
ChEMBL 11685
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Br−
Moláris tömeg 79,904 g mol−1
Termokémia
Std. képződési
entalpia ΔfHo298		 −121 kJ·mol−1[2]
Standard moláris
entrópia So298		 82 J·mol−1·K−1[2]
Farmakokinetikai adatok
Biológiai
felezési idő		 12 nap
Rokon vegyületek
Azonos kation Fluorid

klorid
jodid

Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bromid olyan vegyület, melyben bróm anion vagy ligandum található. A bromidion egyszeresen negatív töltésű brómatom – például a cézium-bromidban a cézium kationok (Cs+) elektromosan vonzzák a bromid anionokat (Br−), így elektromosan semleges ionvegyület keletkezik (CsBr). A bromid olyan kovalens kötésű vegyületre is utalhat, amelyben a bróm oxidációs száma −1, ilyen például a kén-dibromid (SBr2).

Természetes előfordulása szerkesztés

A bromid jelen van a tengervízben (koncentrációja körülbelül 65 mg/l, ez az összes oldott sónak mintegy 0,2%-a). A tenger gyümölcsei és a mélytengeri növények általában nagy mennyiségű bromidot tartalmaznak, míg a szárazföldről származó élelmiszerek bromidtartalma változó. A legismertebb, bár nagyon ritka bromidásvány a brómargirit – ez a természetben előforduló kristályos ezüst-bromid.[3] Ezen kívül higany- és réztartalmú ásványokban fordul elő.[4]

Kémiai tulajdonságai szerkesztés

A bromidion kimutatása oldatból híg, feleslegben lévő salétromsav (HNO3), majd híg ezüst-nitrát (AgNO3) oldat hozzáadásával történhet. A bromid jelenlétét sárga, krémszerű ezüst-bromid csapadék kiválása jelzi.

Orvosi felhasználása szerkesztés

A brómvegyületeket, főleg a kálium-bromidot gyakran használták nyugtatókban a 19. században és a 20. század elején.

A bromidion epilepszia ellen hat, és a bromid sókat még mindig használják erre a célra, különösen az állatgyógyászatban (különösen görcsrohamok kezelésére kutyáknál). A bromidiont a vese választja ki. Felezési ideje emberben 12 nap, ami számos más gyógyszerhez viszonyítva hosszú, és megnehezíti adagolásának beállítását (az új dózissal az egyensúly beállása hónapokig tarthat). Befolyásolja a klorid anyagcseréjét.[5]

A cerebrospinális folyadékban a bromidionok koncentrációja a vérben mértnek mintegy 30%-a, és erősen befolyásolja a test kloridfelvétele és metabolizmusa.[6]

Németországban az epilepszia ellen használják.

Krónikus toxicitása bromizmust okozhat, ami bőrkiütéssel és több neurológiai tünettel is jár.

A lítium-bromidot nyugtatóként használták az 1900-as évek elején, de az 1940-es évekre elavulttá vált, feltehetően a biztonságosabb és hatékonyabb nyugtatók (a barbiturátokat) népszerűvé válásával, és mivel néhány szívbeteg ember meghalt egy helyettesítő sója (lítium-klorid) miatt.[7] valamint használták bipoláris A lítium-karbonáthoz és lítium-kloridhoz hasonlóan bipoláris zavar kezelésére is használták.

Biológiai szerepe szerkesztés

Esszenciális nyomelem.[8] Az eozinofil sejtek eozinofil peroxidáz enzimmel – ami kloridot is felhasználhat erre a célra, de ha van bromid, azt használja fel – parazitaellenes brómvegyületeket, például hipobromitot állítanak elő belőle.[9] Szerepe van a kollagén IV előállításban.

Bromidsókat használnak pezsgőfürdőkben és gyógyfürdőkben fertőtlenítőszerként, ahol oxidálószer hatására hipobromit keletkezik belőlük.

A bromid nagy koncentrációban fordul elő néhány algában, melyek metil-bromidot és számos brómorganikus vegyületet állítanak elő belőle a vanádiumfüggő brómperoxidáz enzimek segítségével.

R−H + Br− + H2O2 → R−Br + H2O + OH−

A bromid átlagos koncentrációja az emberi vérben az ausztráliai Queenslandben 5,3 ± 1,4 mg/L, kortól és nemtől függően.[10] Az ennél jóval magasabb szintek brómozott vegyi anyagoknak, például metil-bromidnak történő kitettségre utalhatnak. Ugyanakkor mivel a bromid a tengervízben és sok tengeri állatban is viszonylag nagy koncentrációban fordul elő, ezért a vér bromidkoncentrációját befolyásolja az étrend.

Fontosabb bromidvegyületek szerkesztés

Szervetlen bromidok, ionrácsos anyagok és bromidiont tartalmaznak:

Vannak szerves brómvegyületek, melyekben a bróm bromidion formájában van jelen, ilyenek például a szerves bázisok hidrobromid sói és a tetrametil-ammónium-bromid is.[11] A nem sószerű szerves bromidokban a bróm kovalens kötéssel kapcsolódik a szerves részhez. Elő lehet állítani őket: alkoholok és hidrogén-bromid reakciójával,[12] hidrogén-bromid és alkének addíciójával,[13] alkánok brómozásával és aromás szénhidrogének katalitikus brómozásával vagy Sandmeyer-reakcióval.[14] Néhány szerves bromid:

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. ↑ Bromide - PubChem Public Chemical Database. The PubChem Project. National Center for Biotechnology Information
  2. ↑ a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X 
  3. ↑ Brockhaus ABC Chemie, VEB F. A. Brockhaus Verlag Leipzig 1965, S. 204−205.
  4. ↑ Mindat.org - Mines, Minerals and More. www.mindat.org . [2001. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 29.)
  5. ↑ Goodman and Gilman, The Biological Basis of Therapeutics, Fourth Edition, Chapter 10 (Hypnotics and Sedatives), p. 121, The MacMillan Co., London, 1970.
  6. ↑ Goodman, L. S. and Gilman, A. (eds.) (1970) "Hypnotics and Sedatives", p. 121 in Chapter 10 in The Biological Basis of Therapeutics, Fourth Edition, The MacMillan Co., London.
  7. ↑ Bipolar disorder
  8. ↑ McCall AS, Cummings CF, Bhave G, Vanacore R, Page-McCaw A, Hudson BG (2014). „Bromine Is an Essential Trace Element for Assembly of Collagen IV Scaffolds in Tissue Development and Architecture”. Cell 157 (6), 1380–92. o. DOI:10.1016/j.cell.2014.05.009. PMID 24906154.  
  9. ↑ (1989) „Eosinophils preferentially use bromide to generate halogenating agents”. The Journal of Biological Chemistry 264 (10), 5660–8. o. PMID 2538427.  
  10. ↑ (1998) „Background levels of bromide in human blood”. Journal of analytical toxicology 22 (3), 225–30. o. DOI:10.1093/jat/22.3.225. PMID 9602940.  
  11. ↑ Otto-Albrecht Neumüller (Herausgeber): Römpps Chemie Lexikon, Frank'sche Verlagshandlung, Stuttgart, 1983, 8. Auflage, S. 520−521, ISBN 3-440-04513-7.
  12. ↑ Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 294, ISBN 3-342-00280-8.
  13. ↑ Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 293, ISBN 3-342-00280-8.
  14. ↑ Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, 2. Auflage, VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig, 1985, S. 534, ISBN 3-342-00280-8.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bromid&oldid=26692722”