Garamba Nemzeti Park

A Garamba Nemzeti Park, Afrika egyik legrégebbi nemzeti parkja, a Kongói Demokratikus Köztársaságban található, a Felső-Uele tartományban (a korábbi tartományfelosztás szerinti Orientale tartományban). Területe 4920 km². A Garamba Nemzeti Park az élőhelye a világ legutolsó ismert északi fehér orrszarvú, (más néven szélesszájú orrszarvú) populációjának.

Garamba Nemzeti Park
Világörökség
Adatok
Ország	Kongói Demokratikus Köztársaság
Világörökség-azonosító	136
Típus	Természeti helyszín
Kritériumok	VII, X
Felvétel éve	1980
Veszélyeztetettség	1996–
Elhelyezkedése
Garamba Nemzeti Park Pozíció a Kongói Demokratikus Köztársaság térképén
é. sz. 4° 00′, k. h. 29° 15′4, 29.25
A Wikimédia Commons tartalmaz Garamba Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A park ismert még az afrikai elefántot háziasító programjáról, mely 1960-ban indult, melynek során a természetüktől fogva vad állatokból turisták által igénybe vehető hátas állatokat idomítottak.

Története

A park hatalmas szavannái, fűvel borított legelői és erdei - melyeket a folyók mentén és a mocsaras mélyedésekben erdők szakítanak meg – négy nagy emlősnek biztosítanak élőhelyet: az afrikai elefántnak, a zsiráfnak, a nílusi vízilónak és mindenekelőtt a szélesszájú orrszarvúnak. Habár termete sokkal nagyobb, mint a fekete orrszarvúé, az állat igen jámbor.

A parkot 1938-ban alapították. 1980-ban vették fel az UNESCO Világörökség listájára. A park először az 1980-as évek közepén került a Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára, miután a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) megállapította, hogy az északi fehér orrszarvúknak kevesebb mint 15 egyede maradt meg. A Vadvédelmi Világalap, a Frankfurti Zoológiai Társaság és az UNESCO/IUCN az akkori zairei kormánnyal együtt próbálta megmenteni a parkot. Az erőfeszítések sikerrel jártak és 1992-ben a parkot levették a veszélyeztetett helyszínek listájáról.

1991-ben azonban a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg (SPLA) elfoglalt egy szomszédos várost, és menekültek érkeztek a parkot körülvevő területekre. Számuk 1993-ra 50 000-re nőtt. A menekültek áradata és az SPLA korábbi tagjai automata fegyvereket és katonai felszerelést hoztak magukkal, melyekkel vadhúst próbáltak szerezni a parkban. A Garamba Park őrei nem tudták megvédeni a parkot a náluk sokkal jobban felfegyverzett és képzett orvvadászokkal szemben. 1993 és 1995 között 121 fegyveres összetűzés volt. Kafferbivalyok és elefántok estek az orvvadászok áldozatául. 1996-ban két fehér orrszarvút is megöltek, melynek hatására a parkot még abban az évben ismét visszahelyezték a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára.

A park irányító testülete: l'Institut Congolais pour la Conservation de la Nature (ICCN)

Klímája

A park klímája trópusi, a hőmérséklet a márciustól novemberig tartó esős évszak alatt 20° és 30 °C között változik; a száraz évszak alatt, novembertől márciusig 6 °C és 39 °C között alakul, ilyenkor a forró, száraz északkeleti szél jellemző. Az évi átlagos csapadékmennyiség 1260 mm (Hillman-Smith, 1989).

Növényzet

A park a guineai és a szudáni biogeográfiai tájegységek között helyezkedik el. A park három biomot ölel magába: galériaerdőket, erdős csoportokkal és mocsaras területekkel, vízi és félvízi társulásokat, valamint szavannákat a sűrű szavannás erdőktől a csaknem fa nélküli legelőkig. A park északi és nyugati részén elterülő, sűrű erdővel borított szavannák, galériaerdők és papírusznád-mocsarak délnek haladva fokozatosan átadják helyüket a nyitottabb fás-bokros szavannának, majd a hosszú fűvel borított legelőknek.

Fauna

Fehér orrszarvú

Valószínűleg a park területén él a szélesszájú orrszarvúk (Ceratotherium simum cottoni) utolsó életképes populációja. Az intenzív orvvadászat következtében számuk az 1960-ban felmért 1000 egyedről 1976-ra 490-re (±270), majd 1984-re 15 egyedre csökkent. Számukat 1991-ben 31-re, 1996-ban 30-ra becsülték (WWF). Az itt élő, egyre csökkenő afrikai elefánt populáció átmenetet képvisel az erdei (Loxodonta africana cyclotis) és a szavannán élő (L. africana africana) alfajok között. Az 1970-es évek vége felé a számlált 20 000 egyedből 1984-re már csak 8000 maradt életben. Az 1994-es becslés 11 175 (Said, 1995). További emlősök: északi zsiráf (Giraffa camelopardalis congoensis), nílusi víziló (Hippopotamus hippopotamus amphibius), kafferbivaly (Syncerus caffer), melynek egyedszáma az 1976-ban felmért 53 000-ről kevesebb, mint felére csökkent (Farmer, 1996), vörös tehénantilop (Alcelaphus buselaphus lelwel), közönséges mocsáriantilop (Kobus kob), gyűrűsfarkú víziantilop (Kobus ellipsiprymnus), csimpánz (Pan troglodytes), Anubisz-pávián (Papi anubis), kolobuszmajmok, szavannacerkóf (Cercopithecus aethiops), négy további majomfaj, két vidrafaj, öt mongúz faj, afrikai aranymacska (Profelis aurata), leopárd (Panthera pardus) oroszlán (Panthera leo), varacskos disznó (Phacochoerus aethiopicus), bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus), fakó lóantilop (Hippotragus equinus), és hat más antilopfajta.

Tudományos kutatás

A parkban az első tudományos felmérés az 1950-es évek elején folyt, az akkori expedíció jobbára taxonómiai adatokat gyűjtött. Az 1970-es évek elején, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet ( FAO) projektje gyűjtött információt az orrszarvúkról, a nagyemlősöket légi felméréssel számlálták meg. 1983-ban légi és terepi számlálás folyt a Zaire-i Természetvédelmi Intézet (IZCN), a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN), a Természetvédelmi Világalap (WWF), a Frankfurti Zoológiai Társaság (FZS), az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a FAO támogatásával. 1984-től a park rehabilitációs projektje keretében vizsgálták és folyamatosan figyelték az orrszarvúk számát, adatokat gyűjtöttek az ökoszisztémáról, feljegyezték a növényzet alakulását, feltérképezték az élőhelyeket, valamint listát állítottak össze a park madarairól. Egy kísérleti égetési tesztet is végeztek. Az Országos Mezőgazdasági Kutatási és Oktatási Intézettel együttműködve meteorológiai megfigyelések folytak és elkezdtek egy növénygyűjtemény kialakítását.

Külső hivatkozások

• UNESCO Garamba Nemzeti Park