Mohora

Mohora község Nógrád vármegyében, a Balassagyarmati járásban.

Mohora
Katolikus templom
Mohora címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Nógrád
Járás	Balassagyarmati
Jogállás	község
Polgármester	Gulyás Géza (független)
Irányítószám	2698
Körzethívószám	35
Népesség
Teljes népesség	922 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	59,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	15,95 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 59′ 55″, k. h. 19° 20′ 49″47.9985, 19.34686
Mohora Pozíció Nógrád vármegye térképén
Mohora weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mohora témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Balassagyarmattól mintegy 10 kilométerre délre fekszik.

Megközelítése

A Cserhát keleti része

Főutcája a 2108-as út, közúton ezen érhető el Aszód és Balassagyarmat irányából is. Keleti szomszédjával, Cserháthaláppal és az attól keletebbre fekvő községekkel a 2123-as út köti össze.

A hazai vasútvonalak közül az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt. Mohora megállóhely a vonal állomásainak viszonylatában Magyarnándor és Szügy között található; fizikailag a belterület keleti részén helyezkedik el, közúti elérését pedig a 2108-as útból kiágazó 21 329-es számú mellékút teszi lehetővé.

Címerleírás

A címer: Fő alakja egy szakállas török vitéz, fejét hátrakötött hátul lefelé lengő ezüst(fehér) kendő fedi, homlokát arany abroncs veszi körül. A Vid család 1414-ben Mohorán lakhatott. Vid, aki Mihály fia volt, Zsigmond király kíséretéhez tartozott. Részére „Vitus filius Michaelis de Mohora” 1418. július 4-én, Strassbourgban címerlevelet adományozott. Feltételezhető, hogy mivel a címerképet maga Mohorai Vid terjesztette fel Zsigmond királynak, a főalak valamely vitézi tettre vonatkozhat. Mohorai Vid alapítója lett a mohorai Vidffy családnak, utódai róla kezdték magukat Vidffyeknek nevezni. Vidnek János fia, mint királyi ember már 1425-ben „magistro Johanne filio Wid de Mohara” néven szerepel oklevélben, úgyszintén Mohorai 1433-ban, 1450-ben a királyi udvarnok. E két Vid elnevezése később zavart okozott megkülönböztetésükben. A két Vid közeli rokonságban lehetett egymással eddig ismeretlen szálon. Jeli Ferenc: Mohora története 1970-ig című könyv címlapján is látható ez a címer, amely a könyv szerint „Mohorai Vid czímere” 1428-ból.

Története

A 14. században már önálló egyházzal rendelkező település volt. 1418-ban Luxemburgi Zsigmond király Videt, a Vidfi család ősét erősítette meg Felsőmohora településrész birtokában. A falu Mikszáth-emlékhely is, mert az író felesége, Mauks Ilona az itt birtokos főszolgabíró lánya volt.

Mohora község Balassagyarmattól 10 kilométerre, a Cserhát hegységben, a Feketevíz patak völgyében fekszik. Az Ipoly-térségi őskori kultúrák körében ismert a mohorai őstelep is, tehát az emberiség történetének legrégibb időszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén. Erre utalnak az egykori Beniczky-birtokon talált, s a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mohorai cserép, csont-, szén-, kődarabok mellett a jellegzetes pattintgatott kovapengék. Bronzkori lelet is került innen a Nemzeti Múzeumba: egy igen vékony bronztű. Találtak itt kelta urnákat, illetve római kori pénzt is. Van olyan nézet, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkező Volga vidéki (esetleg a Kazár Birodalomból származó) izmaeliták alapították^[forrás?].

Írásos adatok legkorábban a 13. század végén említik a települést (1286), majd a 14. században „egyházashelyként” a pápai tizedjegyzékekben fordul elő (1332–37). Ezek a dokumentumok Muhuraként, illetve Moharaként nevezik meg a falut. Kizárható, hogy a török hódoltság alatt ott székelő Mohora pasától kapta volna a nevét a község, mivel 1326-os visegrádi okirat tanúskodik „Mohorai Miklós-fia” Makow mesterről, aki Anjou Károly Róbert király apródja volt. Zsigmond magyar király az ellene lázadó országnagyokat, birtokosokat legyőzve bőkezűen jutalmazta híveit 1405–1409 között. Ekkor kapott jelentős birtokrészt Mohorán Kovári Pál nádori ítélőmester, majd a Vidfi család ősei nyertek tőle címerlevelet és birtokokat Felső-Mohora területén. Ez idő tájt Alsó-Mohora a Bak család birtokában volt. A török háborúk korában Mohora többször is leégett, a lakosság elmenekült. Az 1630-as években mint a hódoltsági terület községe három ház után volt köteles adót fizetni. A török uralom végén, az 1686-os Buda-ostrom során a falu teljesen elpusztult, egyetlen ház sem maradt épen, de 10 esztendő múlva, a század utolsó éveiben már 5 jobbágyháztartást, 22 zsellért írtak össze Mohorán, s további két évtized múlva, 1715-ben már 16 magyar és hat tót jobbágy háztartást, 22 zsellért írtak össze.

A 18. század derekától a Sréterek, majd az 1770-es évektől a Gáspár, Horváth, Havrothy, Majthényi, Tatay családok voltak jelentősebb birtokosok a faluban. A 19. századi földbirtokosok között Beniczky Sámuel udvari tanácsos a kétszemélyes tábla bírálja, majd leszármazottja Beniczky Antal voltak országos vagy vármegyei politizálás körében közismertek. Beniczky Antal körül működött a híres-hírhedt mohorai-gyarmati titkos „kolompár társaság”, „kolompéria”, amelyben az úri virtus kipróbálása mellett reformkori politizálás is folyt. Beniczky Lajos a vármegye második alispánja lett 1836-38 között.

A 19. század híres „úrilakjai” köréből a Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky és Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges műemléki értékeikkel váltak híressé.

A Mauks-házban, a mai patika épületében lakott Mauks Mátyás földbirtokos és főszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevű leányát Mikszáth Kálmán regényes házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált tőle, hogy két év múlva, most már sikeres „lánykéréssel”, újabb esküvővel (mohorai evangélikus templomban) maga mellé emelje a magyar história, a magyar nyelvű irodalom örök emlékezetébe. A Mauks-ház kertjének két gesztenyefája alatt – az egyik fa emlékező táblával megjelölve ma is áll, – művek születtek és elbeszéléseket olvastak fel. A Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége, a kitűnő színművésznő, Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika) élt, gyerekeskedett. Műemléki szempontból talán legjelentősebb, leglátványosabb érték Mohorán a híres Vay–Zichy-kastély, amely a 18. század elejéről származik, de sokak szerint akkor már az évtizedekkel korábban, a török által építtetett, majd elpusztult kastélyt építették újjá. Mindenesetre ez a kastély egyike a vidéki magyar kastély-építkezés legérdekesebb, legkülönösebb példáinak. Félholdat tartó, hagyma alakú tornyai messziről úgy hatnak, mintha turbánokat látnánk. Két saroktorony alatt a szobákban egy-egy bemélyített kő fürdőmedence van, amely szintén azt a hagyományt, hiedelmet erősíti, hogy egy török főúr építtette magának és háremhölgyeinek, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a hagymakupolák, a törökös fürdőmedence kialakítás pusztán a barokk korszak jellemző divatjaként utánozták az oszmán eredetű építészeti motívumokat. Kár, hogy a kastély udvari kapujának építményét, kerítéselemeit nem őrizték meg, mert ez az együttes a kis udvari porta épületével még karakterisztikusabbá tette a műemléket. A község római katolikus temploma 1903-ban épült.

A falu kulturális örökségéhez, jó híréhez kapcsolódik az a folklór hagyomány, népdalkincs, viseletgazdagság, amelyet a Mohorán 1881-ben született Farkas Pál tanár-költő örökített meg a 20. század eleji híres Borovszky-féle megyemonográfiában. A 19. század végének kapitalizálódó földbirtokain élő szegények, cselédek, napszámosok körében igen sok szép népballada, népdal, mese öröklődött nemzedékről nemzedékre. A százéves hagyományt egészen a legutóbbi évekig együtt ápolta Mohora és a közeli Magyarnándor lakossága: a híres-nevezetes Mohora-Magyarnándori Pávakör 1992-ben kiváló és ezüst minősítéseket szerzett az észak-magyarországi, gyöngyösi fesztiválokon a „Palóc lakodalmas” színpadi változatával, és ma is együtt énekelnek a két falu asszonyai, fiataljai. A századforduló Mohorára egyébként a dinamikus fejlődés ígéretével köszöntött: itthon és külföldön híressé vált a mohorai bor, a község kőbányája Aszódtól Balassagyarmatig építőanyaggal látta el a városépítőket. Gróf Vay Gáborné, született Zichy Mária földbirtokos gazdaságában 2275 hold földet műveltek. Az 1250 merinói juhból álló tenyészet, a 230-as szarvasmarha-állomány a modern állattenyésztési feltételek megteremtésében úttörő és mintaszerepet játszott a térségben. Működött a kőbánya mellett homokbánya is, a téglaégető üzemben évi 100 000 téglát égettek ki a „falu hasznára” elsősorban. Az 1880-as évektől a Schindler-házban már posta működött, a községet érintő vasútvonal jelentős gazdasági fellendülést ígért a falunak, a térségnek. Ma már kevésbé ismert vasúttörténeti tény, hogy egészen a 20. század 30-as éveiig működő iparvágányú kisvasút kötötte össze Mohorát Puszta-Kisbérrel, vagy Kisbér-pusztával, ahol kőszénbányászat folyt.

A század nagy emberi áldozatot követelő világháborúi Mohorát is visszavetették a korábbi dinamikus fejlődésben. Az első világháború hőseinek nevét emlékmű őrzi, s kegyelettel emlékeznek a második világháború áldozataira is. 1946-ban a falu földosztó bizottsága Mikus András elnökletével 2446 hold földterületet osztott szét 520 mohorai cseléd, nincstelen földmunkás, törpebirtokos között. 1949-től a Magyarnándori Államigazdaság mohorai üzemegysége, a Kossuth tsz, majd 1959 után a Mikszáth Kálmán Termelőszövetkezet földterületein megint nagyüzemben művelték a falu 2500 holdnyi határát. A termelőszövetkezet viszonylagos gazdasági sikerei nyomán saját községi vízmű, vízrendszer épült, amely ma már a Vízügyi Igazgatóság felügyeletével működik. 1956 októberében a sok bejáró dolgozó híresztelésére, a balassagyarmati tüntetés hatására már 26-án demonstrációt szerveztek a faluban. Október 29-én Gazdik Mihály elnökletével Forradalmi Bizottság alakult. Október 31-én teherautón a községbe érkező forradalmárokkal együtt a fiatalok megszállták a községházát, az iskolát, és elégették a szovjet-orosz kiadványokat, pártbrossurákat. November 1-jén Mészáros István kapott megbízást helyi nemzetőrség szervezésére.

1957 után, az akkor 1250 lakosú községben állami gazdasági üzemegység, gépállomás, növényvédő állomás működik. A kilencvenes évekre ezer alá csökken a falu lélekszáma: 1994-ben 958, 1996-ban 977 lakosa van a falunak, s tovább folytatódik a lassú elöregedés folyamata, noha 1995-ben a faluban viszonylag magas az 1–14 éves (174 fő) gyermekkorosztály aránya.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Fajcsik József (KDNP)
• 1994–1998: Fajcsik József (KDNP-Fidesz-FKgP)
• 1998–2002: Fajcsik József (KDNP-MDF-MSZP-MP)
• 2002–2006: Fajcsik József (független)
• 2006–2010: Fajcsik József (független)
• 2010–2014: Fridrich Béla (független)
• 2014–2019: Gulyás Géza (független)
• 2019-től: Gulyás Géza (független)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	942	941	960	943	919	922
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,7%-a magyarnak, 8,8% cigánynak, 0,3% lengyelnek, 1,3% románnak mondta magát (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69,9%, református 2,4%, evangélikus 4,7%, felekezeten kívüli 2,9% (18,5% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

• Mikszáth-fa (védett vadgesztenyefa)
• Mauks-kúria (korábban gyógyszertár volt, ma otthont ad a Mauks-emlékkiállításnak)
• Evangélikus templom ( Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona második házasságkötésének színhelye)
• Zichy–Vay-kastély (magántulajdon, nem látogatható)
• Tolnay Klári Emlékház – a színművésznő Mohorán élt gyerekkorában
• Láp

Híres mohoraiak

• Glózik András (1936) állatorvos
• Kacskovics Lajos (1806–1891) gazdasági és politikai író, politikus, ügyvéd, az MTA tagja
• Mauks Ilona (1855–1926) Mikszáth Kálmán felesége
• Tolnay Klári (1914–1998) színésznő

Képgaléria

• 
  Vay-Zichy kastély
• 
  Emléktábla
• 
• 
  Katolikus templom
• 
  Vay-Zichy kastély
• 
  Evangélikus templom
• 
  Mikszáth Kálmán Emlékpark
• 
  Tolnay Klári Emlékház

További információk

• Mohora az utazom.com honlapján
• Mohorafan
• Balassagyarmat, Csesztve, Mohora, Szécsény látnivalói
• A mohorai evangélikus egyház története
• Mohora a www.utikonyvem.hu oldalon
• Mohora az Ipoly-menti Palócok Honlapján

Kapcsolódó szócikkek

• Mohorai autóbusz-baleset