Főmenü megnyitása

A Stańczyk (teljes címe: Stańczyk Bona királynő udvari bálján, miután megérkezett a hír Szmolenszk elestéről, lengyelül: Stańczyk w czasie balu na dworze królowej Bony, kiedy wieść przychodzi o utracie Smoleńska) Jan Matejko 1862-ben készített festménye. Ez az egyik leghíresebb és legelismertebb műve, mely az akkor 22 éves festőt elindította a hírnév felé. A kép 1924 óta a varsói Nemzeti Múzeum gyűjteményében szerepel, az 1914 előtti lengyel festmények gyűjteményének kiemelkedő darabja.

Stańczyk (Stańczyk)
Jan Matejko, Stańczyk.jpg
MűvészJan Matejko (1862)
Típus olajfestmény
Műfaj arckép
Magasság88 cm
Szélesség120 cm
Múzeum Nemzeti Múzeum (Varsó)
Gyűjtemény Varsói Nemzeti Múzeum
Település Varsó
Anyag

Tartalomjegyzék

Történelmi háttérSzerkesztés

A kép témája egy 1514-es vesztett csatához kapcsolódik. A történelmi korszakot kettősség jellemzi. Bár a reneszánszba lépő Lengyelország még politikai, gazdasági és kulturális hatalma teljében van, ám a Moszkvai Nagyfejedelemség fokozatosan számos független orosz hercegséget és litván uralom alatt álló orosz területet hódít meg. A XV-XVI. század folyamán, III. Iván és III. Vaszilij uralkodása alatt létrejön az egységes orosz állam, Lengyelország pedig háttérbe szorul, és végül a XVIII. században, az ország három felosztásának folyamatában elveszti a függetlenségét. A mű konkrét történelmi hátterét Szmolenszk, a fontos keleti erődítmény 1514. július 30-i eleste adja. Jurij Sołłohub, a tartomány kormányzója a harci veszteségek enyhítése érdekében ezen a napon tette le a fegyvert III. Vaszilij serege előtt. Az ún. negyedik litván-orosz háború 1512 és 1522 között zajlott.

A kép címe téves adatot tartalmaz. A fegyverletétel idején még élt Szapolyai Borbála (Barbara Zapolya) lengyel királyné és litván nagyhercegné, I. Zsigmond (Öreg Zsigmond, Zygmunt I Stary) lengyel király első felesége. Húszévesen, 1515. október 2-án hunyt el Krakkóban. Az uralkodó második feleségét, Sforza Bona királynét házasságkötése után csak 1518. április 18-án koronázták meg. 1514-ben tehát még nem rendezhetett bált a lengyel fővárosban.

Bizonytalan, hogy valóban létezett-e Stańczyk nevű udvari bolond, vagy sem. A lengyel kultúrában azonban mélyen meggyökeresedett a hit, hogy igen, és Jan Matejkora erősen hatott a személye. Az ihletett valószínűleg Seweryn Goszczyński (1801-1876) Król zamczyska című művéből merítette. Stańczyk alakja Jan Kochanowski, Julian Ursyn Niemcewicz és Józef Ignacy Kraszewski műveiben is feltűnik.

A festő a főalakot önmagáról mintázta. Stańczykot, illetve ehhez hasonlóan saját önarcképét többek között a Porosz hódolat (Hołd pruski, 1879-1882), valamint A Zsigmond-harang beemelése (Zawieszenie dzwonu Zygmunta, 1874) című képeken is megfestette.

LeírásSzerkesztés

A bohóc jól megvilágított arcáról szorongás, aggodalom olvasható le, mintha sejtené, hogy mi fog történni a szülőfölddel. Összekulcsolt kezei elégedetlenséget fejeznek ki a hatalmasságok viselkedésével szemben. Bohócbotja a földön hever, nyakában a częstochowai Fekete Madonnát ábrázoló szent medál lóg. Az ablakon át egy torony és egy üstökös látható, ami Lengyelország megsemmisítését jelképezi.

A képen erős kontraszt figyelhető meg a bohóc vörös ruhája és a falikárpit zöldje között. Szintén erős az ellentét a férfi mozdulatlansága, szomorúsága és melankóliája, valamint a háttérben bálozók táncos jókedve között. Utóbbiakat a szomszédos bálteremmel együtt nehéz észrevenni, alakjuk egybefolyik a háttérrel.

A művet 1924-ben vásárolta meg a varsói Nemzeti Múzeum, a költségeket Varsó önkormányzata biztosította. 1939 után elrabolták a németek, majd 1944-ben a Szovjetunióba került. Lengyelország 1956-ban kapta vissza.

HatásaSzerkesztés

A festmény alapján Jacek Kaczmarski írt dalt, melyet 1981-ben a Muzeum című albumon Przemysław Gintrowskival adott elő. Kaczmarski szerint a kép legfontosabb üzenete, hogy a bolond az egyetlen komoly ember egy komolytalan világban. Ő látja meg egyedül az ország végzetét, míg az uralkodó elit vak és még csak nem sejti a későbbi tragikus eseményeket.

Mint szimbólum, Stańczyk feltűnik Andrzej Wajda Menyegző (Wesele) című filmjében is,[1] ami Stanisław Wyspiański hasonló című drámája alapján készült.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés