Wikipédia

Straussler Miklós

(1891–1966) magyar származású brit mérnök, harckocsitervező, feltaláló

Straussler Miklós Péter (angolul: Nicholas Peter Straussler) Isaszeg, Osztrák–Magyar Monarchia, (1891. május 7. – 1966. június 3.) mérnök, harckocsitervező, feltaláló, többnyire a szövetséges hatalmaknak kidolgozott Duplex Drive rendszer miatt ismert, mely úszóképessé tette a tankokat a vízen lebegve. Magyarországon született, hírnevét gépjárműmérnöki tudásával szerezte, majd felvette a brit állampolgárságot a háború alatt.[1]

Straussler Miklós
Született1891. május 7.
Magyarország
Elhunyt1966. június 3. (75 évesen)
London
Állampolgársága
Foglalkozásamérnök
A Wikimédia Commons tartalmaz Straussler Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajz szerkesztés

 
A Short Stirling brit bombázót 113 kg-os bombákkal töltik az Alvis-Straussler bombaszállítókkal.

1928 és 1933 között Straussler vezette a Folding Boats and Structures Ltd.-t, mellyel szabadalmaztatott számos úszókészüléket, beleértve különböző összecsukható eszközöket is.[2][3][4] 1933. februárjában felvette a brit állampolgárságot.[5]

Az 1930-as évek során együtt dolgozott az Alvis Cars, a Vickers-Armstrong, és számos más magyar vállalattal (pl. Weiss Manfréd Rt.) különböző projektjein. Az Alvisnál olyan páncélozott harckocsik tervezésével foglalkozott, mint az AC-1, AC-2, vagy az AC-3. A prototípusokat saját vállalata gyártotta le (Straussler Mechanisation Ltd.), míg a sorozatgyártást a már közös Alvis-Straussler üzemben végezték, mely 1936 júliusában jött létre.[6][7] Később továbbfejlesztette az AC-2-t, melyből a Weiss Manfréd gyárban gyártották le a 39M Csaba páncélautókat. Ezeket a Magyar Királyi Honvédség rendszeresítette. Mivel Magyarország a tengelyhatalmak oldalán volt a háború idején, a Csaba harckocsikat a Wehrmacht is állandósította.[8] Egy másik találmánya a Garner-Straussler G.3 négykerekű terepjármű volt, melyet a német haderők tüzérségi vontatóként használtak. A járműnek a különleges tulajdonsága a két motoros meghajtás volt.[9]

A Straussler V-4-et a Magyar Királyi Honvédség többször is tesztelte, de végül a svéd L-60 licenszén tervezett Toldi mellett döntöttek.[10] Egy másik találmányát, az Alvis-Straussler Bomb Trolley-t széleskörűen használták. Nagyjából 10,000 példányt gyártottak le a Brit Királyi Hadsereg számára bombaszállítás céljából, elsősorban repülőtereken. Mindegyik 4 113 kg-os bombát tudott szállítani fejenként, bár később készültek nagyobb változatok.[11]

Úszóképes harceszközök szerkesztés

 
Sherman DD tank lehúzott úszóernyővel
 
Egy amerikai M2 Bradley harckocsi, a Straussler-féle úszóernyővel felszerelve (1983)

Mialatt Straussler a Vickers-Armstrong vállalatnál tevékenykedett, több tartozékot is tervezett harckocsikhoz. Az általa megtervezett mérnöki megoldások bár innovatívak voltak, olykor megvalósíthatatlanok. Az úszókészülékek tervezésekor szerzett tapasztalatát hasznosítva kidolgozott egy összecsukható rendszert, amiből egy hajóhíd szerű szerkezetet lehet felépíteni a tankoknak, valamint egy másik összecsukható rendszert, amelyet könnyű harckocsik oldalára lehetett felszerelni, ezzel úszóképessé téve őket. A Brit Haderő által ez utóbbin végzett próbák kimutatták, hogy egy rendszer, amelyet egy külső motor hajt meg, kimondottan jól úszóképessé teszi a páncélosokat.

A rendszer nem volt tökéletes, elsősorban a mérete miatt, mely bár elég nagy volt ahhoz hogy lebegtesse a tankot vízen, de akkora volt, mint maga a harckosci. A gyakorlatban súlyos nehézségek merülnének fel magának a rendszernek a tankon való szállításával, főleg ha szeretne áthaladni a vízen. A szerkezet ráadásul túl szélessé tette a tankokat ahhoz, hogy a partról egyből a tengerbe indulhassanak, ezzel értelmét vesztette a "kétéltűség".[12] Ehelyett Straussler inkább kidolgozott egy alternatívát, az úszóernyőt. Ez egy összecsukható vászonkeret volt, amelyet vízszintes fémkarikák és sűrített levegővel töltött függőleges gumicsövek támasztottak alá. A vászon lefedte a tank tetejét, ezzel elérve a vízen való lebegést, és úszóképességet biztosítva a vízen. Ha össze volt csukva, akkor nem zavarta a tank mobilitását vagy harci hatékonyságát.

Strausslernek kapott egy Tetrarch tankot a kísérletekhez, amit felszerelt egy ilyen úszóernyővel és egy propellerrel, ami a tank motorjára volt rácsatlakoztatva, így lehetett a tankot a vízben is irányítani. A Duplex Drive (DD) név onnan ered, hogy a tankot szárazföldön lehetett a saját lánctalpán használni, vízben viszont a propeller segítségével volt képes haladni.

A DD Tetrarch első próbájára 1941 júniusában került sor a Brent Reservoir víztározóban (más néven Hendon Reservoir) Észak-Londonban, Alan Brooke tábornok előtt, aki korábban is az ötlet nagy támogatója volt. Véletlen egybeesés volt az is, hogy a brit Mark IX harckocsi (sikertelen) úszóképességi tesztjei ugyanitt folytak 1918 novemberében. A nyílt tengeri kisérlete a Tetrarch DD-nek a Hayling sziget közelében volt, amely annyira kielégítette a hadvezetést, hogy egyből megindították a már komolyabb, Valentine DD tankok kifejlesztését. Viszont a Valentine DD-ket nem harcra fejlesztették ki, hanem a legénység kiképzésére a (szintén megindított sorozatgyártású) Sherman DD tankokhoz, amelyek később a világháború egyik legfontosabb eseményének, a normandiai partraszállásnak legfontosabb elemei voltak.

Straussler folytatta a DD kiterjesztését további tankokra, például a Churchillre, Cromwellre, a Centurionre, és a Ronson Carrierre (lángszóróval felszerelt típus), bár végül ezek közül egyik sem került legyártásra.[13] A háború utáni tankok általában túlságosan nehézek voltak, hogy úszóképessé váljanak az úszóernyők segítségével, de a könnyű harckocsik, például az amerikai M2 Bradley vagy a brit FV432 változatai továbbra is sikeresen képesek voltak használni a rendszert a 80-as években.

Egy másik háborús projektje a Straussler Conversion volt. Ez az Ordnance QF 17 önjáró löveg és az Ordnance QF 32 pounder páncéltörő/önjáró löveg kísérleti módosítása volt. A lövegeket motorizált fegyverkocsikkal szerelte fel. A löveg végéhez módosított lőszerfogót csatolt, amely négykerekű, vezethető harckocsit eredményezne, ezzel elkerülve a teherautó szükségességét a löveg vontatására, mivel akkoriban még az önjáró lövegek többnyire nem külön páncélegységként, hanem csak egymagában "ágyúként" funkcionáltak.[14] A nagy tüzérségi lövegek motorokkal való felszerelésének ötletét végül háború utáni időszakban fogadják el olyan lövegeknél, mint például a FH-70. Tulajdonképpen Straussler ezzel megalkotta a tüzérség alapjait, amelyet később világszerte használtak (napjainkban is).

Háború utáni munkássága szerkesztés

A háború után Straussler számtalan, korábbi találmányaihoz kapcsolódó projekten dolgozott. Noha mindegyik valahogy kapcsolódott az uszóképességhez, a Lypsoid gumiabroncshoz (Straussler találmánya, egy nagyon alacsony nyomású, terepjáró gumiabroncs amelyet harci, illetve építőipari járművekhez is lehetett használni), vagy további tankokhoz, azoknak tervezéséhez. 1957 októberében Straussler megsértette a brit exportellenőrzés előírásait. Egy Lypsoid gumiabroncsokkal felszerelt harckocsit először Hollandiába, majd ezután Magyarországra küldtek, ez utóbbi illegális volt, mivel az ország a Vasfüggöny túloldalán volt.[15] Straussler abszolút bírságot kapott (azaz bűnösnek találták, de nem kapott érte bírságot), viszont a vállalatát megbüntették 500 font összegű pénzbírsággal. Az költségeket megosztotta saját maga és a vállalat között.[16] Idős koráig folytatta munkásságát, az utolsó 30 szabadalmaztatását még be is nyújtotta 1964-ben.[17] Volt még számtalan harckocsi fejlesztése, egészen haláláig dolgozott rajtuk.[18] 1966. június 3.-án hunyt el Londonban.[19]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Fletcher, David, 1942-: Swimming Shermans : Sherman DD amphibious tank of World War II. 2006. ISBN 1-84176-983-5 Hozzáférés: 2020. június 20.  
  2. ↑ „Float or raft for swimming purposes and the like” (angol nyelven).  
  3. ↑ „Collapsible floating structure such as a boat, pontoon, seaplane float, and temporary bridge” (angol nyelven).  
  4. ↑ „Collapsible structure such as pontoons and seaplane floats divisible into boats” (angol nyelven).  
  5. ↑ Daltry, C.T. (1933. július 1.). „London Branch”. The Mathematical Gazette 17 (224), xi–xii. o. DOI:10.1017/s0025557200009396. ISSN 0025-5572.  
  6. ↑ (1932. március 1.) „Netherlands East Indies. Economic Conditions in the Netherlands East Indies, September, 1931”. International Affairs. DOI:10.1093/ia/11.2.292b. ISSN 1468-2346.  
  7. ↑ (2007. december 1.) „Hoare, Edward Ralphe Douro, (25 July 1894–14 Aug. 1936), Partner in Hoare, Miller & Co., East India Merchants; Director Alliance Assurance Co., Ltd, Provincial Bank of Ireland and Commercial Banking Company of Sydney”. Who Was Who, Kiadó: Oxford University Press.  
  8. ↑ Lepage, Jean-Denis: German military vehicles of World War II : an illustrated guide to cars, trucks, half-tracks, motorcycles, amphibious vehicles and others. ISBN 978-0-7864-6252-0 Hozzáférés: 2020. június 20.  
  9. ↑ Church, John.: Military vehicles of World War 2. Morland, Andrew. ISBN 0-517-46951-0 Hozzáférés: 2020. június 20.  
  10. ↑ Zaloga, Steve, 1952-: Tanks of Hitler's eastern allies 1941-45. Morshead, Henry. ISBN 978-1-78096-020-3 Hozzáférés: 2020. június 20.  
  11. ↑ Grace McCombie – Paul Usherwood: Newcastle upon Tyne. 2003. = Oxford Art Online, Hozzáférés: 2020. június 20.  
  12. ↑ ANANTATMULA, R P (2003. június 3.). „ANALYSIS OF CORROSION PRODUCT RETRIEVED FROM THE PRIMARY TANK WALL IN THE ANNULUS OF TANK 241-AY-102”.  
  13. ↑ Fletcher, David, 1942-: Churchill Crocodile flamethrower. Bryan, Tony. 2007. ISBN 978-1-84603-083-3 Hozzáférés: 2020. június 20.  
  14. ↑ Henry, Chris: British anti-tank artillery 1939-45. Delf, Brian. 2004. ISBN 1-84176-638-0 Hozzáférés: 2020. június 20.  
  15. ↑ Anne Charles de Lorry, chevalier de Lorry to Voltaire [François Marie Arouet, Friday, 14 October 1768 [voltfrVF1180084b1c]]. Electronic Enlightenment Scholarly Edition of Correspondence, 2000 (Hozzáférés: 2020. június 20.)
  16. ↑ George Wise: Warren, Henry Ellis (1872-1957), inventor and businessman. 2000–02. = American National Biography Online, Hozzáférés: 2020. június 20.  
  17. ↑ (1966. január 1.) „32. Raising the accuracy of the theory for determining vehicle-driving-wheel speed loss”. Journal of Terramechanics 3 (1), 76. o. DOI:10.1016/0022-4898(66)90187-x. ISSN 0022-4898.  
  18. ↑ Németh Károly. „Straussler Miklós Tankjai”.  
  19. ↑ (1966. november 1.) „Recent Deaths”. Anthropology News 7 (9), 12–12. o. DOI:10.1111/an.1966.7.9.12.3. ISSN 1541-6151.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Straussler_Miklós&oldid=26553408”