Swan (folyó)
A Swan (az őslakosok nyelvén Derbarl Yerrigan) folyó Ausztráliában, Nyugat-Ausztrália délnyugati részén. Torkolatvidékén fekszik Perth városa. A folyó alsó szakaszai viszonylag szélesek és mélyek, kevés szűkülettel, míg a felső szakaszokat keskeny és sekély részek jellemzik.
Swan | |
Fekete hattyúk a Swan partján, háttérben Perth belvárosával | |
Közigazgatás | |
Országok | Ausztrália |
Állam | Nyugat-Ausztrália |
Települések | Perth |
Földrajzi adatok | |
Hossz | 60[1] km |
Vízgyűjtő terület | 121000 km² |
Forrás | Összefolyás a Wooroloo-patakkal a Walyunga Nemzeti Park közelében |
d. sz. 31° 44′ 01″, k. h. 116° 04′ 29″31.733611°S 116.074722°E | |
Torkolat | Indiai-óceán (Fremantle-nél) |
d. sz. 32° 03′ 16″, k. h. 115° 44′ 06″32.054444°S 115.735000°E | |
Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Swan témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Swan vezeti le az Avon régió és a parti sík – összesen kb. 121 ezer négyzetkilométer – vízfolyásait az Indiai-óceánba. Három mellékfolyója az Avon, a Canning és a Helena. Ez utóbbi két vízfolyáson duzzasztógát (a Canning-gát és Mundaring-duzzasztómű) is van, melyek Perth és a környező terület vízigényét jelentős részben kielégítik. Az Avon adja a térség vízfolyásokban fellehető édesvizeinek a többségét. A vízgyűjtő terület éghajlata mediterrán, a tél enyhe és csapadékos, míg a nyár forró és száraz, ennek megfelelően a csapadékmennyiség és a vízjárás erős szezonális jelleget mutat.
Az Avon forrásvidéke a Perth-től 100 km-re, délkeletre fekvő Yealering környékén van; a folyó ezt követően észak-északkeleti irányban, a Perth-től 90 km-re északkeletre lévő Toodyay-ig kanyarog, majd a Walyunga Nemzeti Parkban délnyugatnak fordul, és a Wooroloo-patakkal való összefolyástól már Swan folyóként halad tovább.
A Canning North Bannister közelében, Perth-től 100 km-re, délkeletre ered, és Applecrossnál ömlik a Swanba ott, ahol a folyó a Melville Water nevű szakaszon kiszélesedik. Ezt követően azonban a Blackwall Reach elnevezésű részen ismét leszűkül, ezen a keskeny és mély szakaszon keresztül ömlik a folyó a fremantle-i kikötőnél az óceánba.
A Noongar őslakosok hite szerint a Darling Scarp dombvonulata Wagyl (vagy más átiratban Waugal) teste – a mitikus Álomidő e kígyószerű lénye, miközben végigsiklott a szárazföldön, testével folyókat, vízfolyásokat és tavakat vájt ki. Úgy képzelték, hogy a Swant is Wagyl hozta létre.
A folyótorkolatra kisebb mértékű árapály jellemző: a maximális vízszintemelkedés egy méter körüli, jóllehet arra légnyomásbeli ingadozások is hatnak.
Földtani jellemzők
szerkesztésA Harmadidőszak előtt, amikor a tengerszint a jelenleginél alacsonyabb volt, a Swan Rottnest-szigettől északra írt le ívet, majd Rottnesttől kissé északi és nyugati irányban ömlött bele az Indiai-óceánba. Ezzel a folyó Grand Canyon méretű szurdokvölgyet vájt ki magának. A Perth-i Canyonként ismert tenger alatti szurdokvölgy ma is létezik a kontinentális pad szegélyén.
Földrajz
szerkesztésA Swan a Darling Scarp dombvidéke és az Indiai-óceán közötti parti sáv vízfolyásait vezeti az óceánba, vízgyűjtőterületének teljes kiterjedése meghaladja a 100 ezer km²-t. A folyó a mediterrán éghajlat alatt fekszik, forró és száraz nyár, illetve hűvös és csapadékos tél jellemzi, jóllehet ez az egyensúly a klímaváltozás eredményeként változóban van. A Swan a Darling Scarp szegélyén fut végig, a dombvidékről a parti síkságon keresztül egészen a fremantle-i torkolatig lejt.
Forrása
szerkesztésA Swan még Avonként indul útjára az óceán felé, ez utóbbi pedig Yealering közelében, a Darling Scarp dombvonulatán, a fremantle-i torkolattól mintegy 175 kilométerre ered. Az Avon északi irányban folyik, áthalad Brookton, Beverley, York, Northam és Toodyay településeken, miközben csatlakoznak hozzá mellékfolyói, a Dale, a Mortlock és a Brockman. Az Avon akkortól számít Swan folyónak, amikor azzal a Walyunga Nemzeti Park közelében a Wooroloo-patak összefolyik.
Mellékfolyói
szerkesztésA Wooroloo-patak és Guildford között további mellékfolyók ömlenek a Swanba: ezek közé tartoznak az Ellen, Jane, Henley, Wandoo, Bennett, Blackadder, Limestone és Susannah nevű patakok, valamint a Helena folyó. Többségük azonban az emberi beavatkozások, így az erdőirtás és beépítések miatt kiszáradt vagy csak időszakos vízfolyásnak számít.
A Swan parti síkja
szerkesztésPerth és Guildford között a folyó több nagyobb kanyart, hurkot is formáz. Eredetileg az olyan területek, mint a Maylands-félsziget, Ascot és Burswood, a Claisebrook-öböl és a város északi részén fekvő Herdsman-tó mocsaras részek voltak. Ezeket a vizes területeket azóta feltöltötték, és a település beépített részeivé váltak. Például a Heirisson-sziget, mely felett a Kelet-Perth és Victoria Park közötti híd, a Causeway áthalad korábban apró szigetekből – eredetileg Hierrison-szigetek – állt.[2][3]
Perth Water és Melville Water
szerkesztésA belváros és Dél-Perth között húzódó Perth Water nevű szakaszt a folyótorkolatba futó fő folyószakasztól a Narrows szoros választja el; a szoros két partját köti össze az 1959-ben épült híd, a Narrows Bridge. Ezt követően a folyó a Melville Water nevű részen erősen kiszélesedik. A Canning az armadale-i forrástól mintegy 50 km-re délkeletre, az applecrossi Canning-hídnál egyesül a Swannal. A legszélesebb pontján a folyó északi és déli partja egymástól több mint 4 km-re van. Ezzel szemben a Point Walter a folyóba mélyen, 800 méterre benyúló földnyelv, amit a Swanon közlekedő hajóknak meg kell kerülnie.
Folyószűkület és Fremantle
szerkesztésA folyó a Chidley Point és a Blackwall Reach között összeszűkül, megkerüli a Point Roe és Preston Point nevű kiszögelléseket, majd egy szűkületen keresztül megérkezik a kikötőbe. A folyótorkolattól északra a Stirling-híd és a fremantle-i közúti híd keresztezi a Swant. A Swan a fremantle-i kikötőnél ömlik az Indiai-óceánba.
Növény- és állatvilág
szerkesztésA Swan–Canning torkolatvidéken, illetve annak közelében – többek között – a következő növény- és állatfajok találhatók:
- Több mint 130 halfaj[4] ideértve a bikacápát (Carcharhinus leucas), rájákat, egyes harcsaféléket (Cnidoglanis macrocephalus, ami Swan folyóbeli harcsaként is ismert), a heringet (Elops machnata), a szintén a heringfélék közé tartozó chilei szardíniát (Sardinops sagax), keszegféléket (pl. Kyphonzs rydnqanus), laposfejű halakat, egyes tüskésmakréla-féléket és a gömbhalakat (Tetraodontidae)
- Palackorrú delfin
- Rákfélék, mint egyes garnélarákok és tarisznyarákok (Portunus pelagicus)
- Puhatestűek, például a kékkagylók és Galeommatidae
- Madarak, mint a névadó fekete hattyú, ezüstsirály, kormoránok, Barnard-papagáj, szivárványlóri, jégmadár, pirosfarkú gyászkakadu, ausztrál pelikán, feketehátú fuvolázómadár, gémek, kacsafélék
Történelem
szerkesztésA folyót Swarte Swaene-Reviernek[5] Willem de Vlamingh, holland felfedező nevezte el 1697-ben a területen található híres fekete hattyúk után. Vlamingh legénységének néhány tagjával a Heirisson-szigetig hajózott fel a folyón. 1801-ben ugyanígy tett egy francia expedíció Nicholas Baudin parancsnoksága alatt.
Stirling kormányzó eredeti szándéka szerint a 'Swan' megnevezés a folyónak csak a Heirisson-sziget feletti szakaszát jelölte.[5] A folyó többi részét, ideértve a Perth Watert is, már a torkolathoz tartozónak tekintette, és 'Melville Waternek' hívta. A kormány 1829. július 27-én kelt hirdetménye szerint ... a 'Perth'-nek nevezett új város alapköve a Swan torkolatának bejáratánál rakasson le.
Perth városának megalapítását követően szinte azonnal megkezdték a folyó módszeres szabályozását. Ezt több szempont is indokolta:
- a téli áradások könnyebb levezetése;
- a hajózhatóság javítása mélyebb csatornák és mólók kialakításával;
- a szúnyogok szaporodását elősegítő lápos területek megszüntetése;
- a szárazon maradó, mezőgazdasági tevékenységre és építkezésre alkalmas területek bővítése.
Perth utcái ebben az időben leginkább az ingoványos területen futó, homokos földsávokra hasonlítottak, aminek következtében James Stirling kormányzó 1837-ben a következőket írta a gyarmati ügyekért felelős miniszternek:
Jelenleg aligha állítható, hogy utak léteznének, noha bizonyos közlekedési útvonalak már kialakultak a fák kivágása és vízfolyások áthidalása, illetőleg a Swan szélesebb szakaszain kompok indítása nyomán ...
A folyó egyes részein mederkotrás vált szükségessé, majd a kitermelt üledéket a folyóparti, lapályos területekre hordták azok feltöltése érdekében. Az 1862-es, különösen csapadékos tél szokatlanul nagy áradásokkal söpört végig a városon, aminek hatását csak súlyosbították a lecsapolt területek. Nyugat-Ausztráliában az első kanalas kotrógép, a Black Swan 1872 és 1911 között üzemelt, azt a folyón csatornák kialakítására és földterületek lecsapolására használták.
Nevezetes tájképi elemek
szerkesztésSzámos, a folyóhoz tartozó tájképi és városképi elem – különösen a belváros közelében – erősen átalakította a Swan környezetét az 1829-es európai letelepedés óta:
- Claise Brook – a korábbi térképeken Clause's Brook, nevét Frederick Clause után kapta. Ez a kisebb édesvizű patak a várostól északra fekvő természetes tavak hálózatának a vizét vezette a folyóba. A szennyvízcsatornarendszer megépítése előtt a patakot kanálisként használták, amin keresztül egészen a 20. század első éveiig közvetlenül ömlött a szennyvíz a folyóba. A környező területek az európai betelepülés időszakában főleg ipari jelleget kaptak, sokáig elhanyagolták azokat. Kelet-Perth-nek az 1980-as évek vége óta folyó átépítése drámaian megváltoztatta, rendbe hozta a területet, sőt az átalakítási munkák egy vízi járművek számára is elég nagy bevezető csatornát alakítottak ki a folyó irányában. A terület ma elsősorban lakóövezet, a patak pedig már csak nevében létezik, amennyiben a tavakat megszüntették, illetve a megmaradó állóvizeket ember alkotta vízelvezető rendszerek segítségével szabályozzák.
- Point Fraser – a korai térképeken jól látható magaslat a folyó északi oldalán, a Causewaytől nyugatra. 1921 és 1935 között eltűnt, amikor mindkét oldalán feltöltötték földdel, hogy kiegyenesítsék a szabálytalan vonalvezetésű folyópartot, és kialakítsák a négyszögletes 'Esplanade' sétányt.
- Esplanade – az északi part eredetileg a belváros felé emelkedő – a St Georges Terrace-tól délre jellemzően egy háztömbnyi szélességű – magaslat tövében húzódott. A St Georges Terrace déli oldalán épült házakhoz a vízpartig érő kertészetek tartoztak.
- Heirisson-sziget – lapályos, ingoványos területek sora, melyek eredetileg a folyón fentebb húzódtak, mint a mai egyetlen, ember alkotta sziget, aminek mindkét oldalán mély csatorna fut.
- Burswood – a letelepedés első éveiben Perth ingoványos területei miatt csak lapos fenekű hajókkal lehetett Perth és Guildford között utazni. Végül döntés született egy csatorna megépítéséről, mely a sekélyes részeket megkerüli, ugyanakkor létrehozza a Burswood-szigetet. 1831-ben hét munkás 107 nap alatt ásta ki a csatornát. A munka elkészültével a csatorna hosszúsága körülbelül 280 méter volt, míg átlagos szélessége a felső szegélye és a csatornaágy között 9 méterről 4 méterre szűkült; mélysége egy és hat méter között változott. 1834-ben további fejlesztések váltak szükségessé. A folyó déli partján, a Heirisson-szigetnél átvezető hídtól, a Causewaytől felfelé eső területet a 20. század első évtizedében töltötték fel, amivel a Mitchell közlekedési csomópont/Narrows-híd kialakításával érintett szakasznál ötször nagyobb területet vízmentesítettek.
- Point Belches – utóbb a dél-perth-i Mill Pointként ismert hely. Eredetileg egy mély, félkör alakú öblöt körülölelő kiszögellés. Később a Millers Pool nevet kapta, majd feltöltötték és kiszélesítették, így lett a mai dél-perth-i félsziget, amihez a Narrows Bridge és a Kwinana gyorsforgalmi út csatlakozik.
- Point Lewis (más néven az évekig a parton álló magányos fa után 'One-Tree Point') – a Narrows Bridge északi hídlábánál lévő, a mai közúti csomópont alatti partszakasz.
- Mounts Bay – az 1921 és 1935 közötti időszakban szerényebb mértékű lecsapolást végeztek. Azután az 1950-es években megkezdődtek a Narrows Bridge munkálatai, majd 1957-ben az öböl mérete ugrásszerűen csökkent a Mitchell közlekedési csomópont és a Narrows hídjára tartó északi felhajtó kiépítésével összefüggésben. A már korosodó aktivista, Bessie Rischbieth látványosan tiltakozott a projekt ellen, amikor 1957-ben a sekély vízben egy teljes napig állt a bulldózerek előtt, jóllehet feltartóztatni éppen egy napra tudta azokat.
- Bazaar Terrace/Bazaar Street – a település korai időszakában a William Street és a Mill Street között a folyópart közelében futó út fontos kereskedelmi csomópontnak számított, ahol különféle kikötő létesítmények, köztük mólók működtek. Az út körülbelül ott húzódott, ahol a mai Mounts Bay Road, csak abban az időben a terület nem érintkezett a vízparttal. Jellegzetes mészkőfalát és sétányát a Mount Elizán fejtett kőzetből építették.
- Folyótorkolat Fremantle-nél – a kikötő az 1890-es években épült, ezzel egyidejűleg – miután egyébként 70 éven keresztül kérelmezték – eltávolították a folyóra való bejutást akadályozó mészkőpadot. A területnek a kikötő megépítéséhez szükséges kotrása lényegesen megváltoztatta a folyó dinamikáját: az áradásokhoz köthető téli átöblítéseket a torkolati szakaszon árapály-jellegű fluktuáció váltotta fel. Ezzel párhuzamosan épült meg a Helena folyó duzzasztógátja C. Y. O'Connor nagyratörő és eredményes tervei alapján, ami nyomán sikerült a kalgoorlie-i aranymezőket vízhez juttatni.
Környezetvédelmi kérdések
szerkesztésA folyóba korábban a legkülönfélébb hulladékokat ürítették. Egészen az 1970-es évek közepéig egyes helyi önkormányzatok területén szeméthegyek éktelenkedtek a folyópartot szegélyező lapályon. A nehézipar – a Bayswater–Bassendean városrészek öntödéi és műtrágyagyárai, valamint a fremantle-i gyapjúmosó üzemek – szintén hozzájárult a folyó szennyezéséhez. Ezeken a partszakaszokon a helyreállítási munkák még sok helyen folyamatban vannak, hogy eltávolítsák a korábban a folyóba szivárgó mérgező anyagok maradványait.
A nyári hónapokban a halak pusztulásához vezető vízvirágzás okozhat gondot, amelynek okai – többek között – a mezőgazdasági tevékenységek nyomán a folyóba kerülő tápanyagok, valamint a vízgyűjtő területen a műtrágyák gondatlan használata. Előrefordult, hogy a Swan egyes szakaszairól véletlen szennyvíz- vagy vegyianyag-szivárgás miatt az emberi tevékenységeket ki kellett zárni. Mindazonáltal eddig a folyó viszonylag jó állapotban vészelte át ezeket a kártételeket, jóllehet a Swan ökológiája állandó fenyegetésnek van kitéve.
Évente, az ausztrál nemzeti ünnep, az Australia Day alkalmából rendezett tűzijáték megtekintésére a perth-i belváros melletti Perth Water folyószakasz népszerű helyszín, rendszeresen 400 ezernél is többen gyülekeznek ilyenkor a folyóparton, a Kings Parkban és a folyón horgonyzó hajókon.
Áradások
szerkesztésA torkolatvidék áradásairól az adatgyűjtés az európaiak 1829-es megérkezése óta folyik. 1830 júliusában, alig egy évvel a kolónia megalapítását követően a folyó 6 méterrel duzzadt a szokványos vízszint fölé.[6] A telepesek folyamatosan érkeztek, miközben az állandó épületek száma alacsony volt, a többség sátrakban és más ideiglenes szálláshelyeken lakott. Ilyenek voltak a folyóparthoz közeli barlangok, így az áradás nyomán sokan elveszítették személyes vagyontárgyaikat, az élőállatok a folyóba fulladtak.[7] Újabb szélsőséges áradások következtek 1847 és 1860 telén. A későbbi áradások tekintetében aztán felmérték az áradás megismétlődésének a valószínűségét:
Év[8] | 1862 | 1872 | 1910 | 1917 | 1926 | 1930 | 1945 | 1946 | 1955 | 1958 | 1963 | 1964 | 1983 |
ARI* | 60 | 100 | 20 | 20 | 30 | 15 | 20 | 10 | 20 | 20 | 15 | 10 | 10 |
* Az ARI (átlagos visszatérési idő) az az átlagos, években kifejezett időintervallum, ami várhatóan adott nagyságrendű áradási események között eltelik.
A feljegyzések szerint a legnagyobb áradásra 1872 júliusában került sor, 100-as kalkulált ARI-értékkel. Ez nagyjából az úgynevezett 100 éves áradásnak felel meg. A Helena folyón az 1872-es vízszint közel 70 centiméterrel múlta felül az 1862-es áradás vízszintjét (ARI=60). A The West Australian napilap az 1872. július 26-i kiadásában a következőkről számolt be:[9]
Perth-ben és környékén a folyó torkolatánál bezúduló tengervíz erejének köszönhetően hatalmas tó alakult ki, az összes móló és stég víz alá került, a Fremantle-be vezető főutakon áll a víz, az átmenőforgalom ellehetetlenült, a folyóparton felhalmozott szantálfarakásokat a víz elmosta, és a Mount Eliza lejtőin emelkedő külvárosi villák lakói kénytelenek voltak a domboldalon feljebb húzódni, Perth-ben menedéket keresni.
Az 1926. júliusi áradás (ARI=30) elmosta a Swan felső szakaszán lévő hidat, valamint a fremantle-i vasúti híd egyes részeit.[10] 1926. július 22-én, öt perccel azt követően, hogy egy iskolásokkal zsúfolt vonat haladt át rajta, a fremantle-i híd részben összedőlt.[11] A szerkezet összeomlását személyi sérülés nem kísérte, viszont utána több hónapig akadoztak az áruszállítások. A javítási munkák egészen tavaszig tartottak, a hidat csak 1926. október 12-én nyitották meg ismét.[12]
Az irányító szervezet
szerkesztésA Swan River Trust a nyugat-ausztráliai Környezet- és Természetvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó és közvetlenül a Környezetvédelmi Miniszternek felelős, állami szintű kormányhivatal, melyet az egy évvel korábban elfogadott, vonatkozó törvény alapján 1989-ben alapítottak meg. A testületet nyolc, a Swan és a Canning folyók kezelésében érdekeltséggel rendelkező közösségek, állami és önkormányzati szervek által delegált képviselő alkotja, így a Swan River Trust központi hivatalként önálló felelősséggel bír a Perth folyórendszerével kapcsolatos tervezési, védelmi és kezelési feladatokért.[13][14]
A Trust havonta kétszer ül össze, hogy javaslatokat tegyen a Környezetvédelmi Miniszter, az állami Tervezési Bizottság és a folyó mentén működő önkormányzati testületek felé, mindezzel pedig irányító szerepet játszik a Swan és a Canning folyók fejlesztésében.
Emberi használat
szerkesztésKözlekedés
szerkesztésA Swan menti település korai éveiben a folyó jelentette a fő közlekedési útvonalat Perth és Fremantle között. A vízi közlekedés elsőbbsége a Fremantle és Guildford közötti – Perth-t is érintő – vasút megépítéséig állt fenn.
Hidak
szerkesztésJelenleg a Swanon 19 közúti és vasúti híd vezet keresztül. Ezek (Fremantle-ből a folyó forrása irányában) a következők:[15]
- Fremantle vasúti híd, Észak-Fremantle és Fremantle városrész között (fremantle-i vasútvonal)
- Fremantle közúti híd, Észak-Fremantle és Fremantle városrész között
- Stirling Bridge (Stirling Highway), Észak-Fremantle és Kelet-Fremantle között
- Narrows Bridge, Dél-Perth és Perth városrész között (Kwinana Freeway és mandurah-i vasútvonal; 2001.) – északi irány
- Narrows Bridge, Perth és Dél-Perth között (mandurah-i vasútvonal)
- Narrows Bridge, Perth és Dél-Perth között (Kwinana Freeway; 1959.) – déli irány
- Causeway (észak), Perth és a Heirisson-sziget között
- Causeway (dél), a Heirisson-sziget és Dél-Perth között
- Goongoongup Bridge, Kelet-Perth és Burswood között (armadale-i vasútvonal)
- Windan Bridge, Kelet-Perth és Burswood között, (Graham Farmer Freeway)
- Garratt Road Bridge, Bayswater és Ascot között – északi irány
- Garratt Road Bridge, Ascot és Bayswater között (Garratt Road és Grandstand Road) – déli irány
- Redcliffe Bridge, Bayswater és Ascot között (Tonkin Highway)
- Guildford közúti híd, Bassendean és Guildford között (Guildford Road és Bridge Street)
- Guildford vasúti híd, Bassendean és Guildford között (midlandi vasútvonal)
- Barkers Bridge, Guildford és Caversham között (Meadow Street és West Swan Road)
- Whiteman Bridge, Caversham és Middle Swan között (Reid Highway és Roe Highway)
- Maali Bridge, Henley Brook és Herne Hill között (gyalogoshíd; korábbi nevén Street Bridge)
- Yagan Bridge, Belhus és Upper Swan között (korábbi nevén az Upper Swan Bridge)
- Upper Swan vasúti híd, Felső-Swan-vidék (nincs külön neve)
- Bells Rapids Bridge, Upper Swan és Brigadoon között (nincs külön neve)
Jachtklubok
szerkesztésJelenleg 15 jachtklub működik a Swanon, többségükben a Melville Water szakaszon, valamint a Freshwater- és Matilda-öbölben. A Matilda-öbölbeli Pelican Pointnál található Royal Perth Yacht Club rendezte az 1987-es Amerika-kupa vitorlásversenyt, amit az akkor 132 éves verseny története során először vittek az Egyesült Államokon kívülre. A klubok közül egyedül a RPYC és a Royal Freshwater Bay Yacht Club rendelkezik királyi alapítólevéllel. Fremantle-ben, a torkolat környékén ezen kívül számos horgonyzóhely és épített kikötői létesítmény van.
Fényképgaléria
szerkesztés-
Kilátás a Kings Parkból a Perth Water folyószakasz felé
-
Egy másik kép a Narrowsról
-
Délkeleti irányban a Point Resolutiontól
-
A Causeway északi része a Heirisson-szigetről
-
A fremantle-i közúti híd szerkezete
-
A Stirling Bridge Fremantle-ben
-
A Swan az előtérben a Perth Water szakasszal és a Narrowsszal, valamint jobbra a Melville Water szakasszal
-
A bassendeani vasúti és közúti híd a guildfordi partról
-
A Melville Water a Heathcote Pointtól nyugatra
-
A Waylen-öböl a Heathcote Pointtól
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Swan River (Western Australia) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Middelmann et al.: Riverine Flood Hazard. GeoScince Australia, 2005. június 1. [2011. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 16.)
- ↑ Példa az eltérő írásmódokra. [2013. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 27.)
- ↑ John Septimus Roe 1844-es térképe az eredeti írásmóddal
- ↑ Report for Environmental Flows and Objectives Swan and Canning Rivers. Swan River Trust, 2008. március 1. [2009. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Seddon, George & Ravine, David. A City and Its Setting. Fremantle Arts Centre Press (1986). ISBN 0-949206-08-3
- ↑ Middelman, Rogers, et al: Chapter 4: Riverine Flood Hazard. Geoscience Australia, 2005. [2011. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)
- ↑ W.B. Kimberly. History of Western Australia, 55. o. (1897)
- ↑ Avon River Flood Study: Revision A, prepared by Binnie and Partners Pty Ltd, Perth.. Public Works Department, 1986. [2011. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
- ↑ „Country News”, The Perth Gazette and Western Australian Journal, 1872. július 26. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.)
- ↑ Brearley, Anne (2005) Ernest Hodgkin's Swanland: Estuaries and Coastal Lagoons of South-westerb Australia University of Western Australia Press|UWAP, ISBN 1-920694-38-2 - page 86 - re the 1926 flood - a folyó Guildfordnál több mint 5 kilométeres szélességet ért el, kiterjedt területeket öntött el a folyóparti sétányon és Dél-Perthben... ráadásul 12.729 millió liter víz bukott át a gáton a Mundaringi Vízduzzasztónál
- ↑ „THE WESTERN AUSTRALIAN FLOODS.”, The Advertiser (Adelaide, SA : 1889 - 1931) , National Library of Australia, 1926. július 23., 17. oldal (Hozzáférés: 2012. február 21.)
- ↑ „FREMANTLE RAILWAY BRIDGE.”, The West Australian (Perth, WA : 1879 - 1954) , National Library of Australia, 1926. október 12., 7. oldal (Hozzáférés: 2012. február 21.)
- ↑ Home page. Swan River Trust. Government of Western Australia. (Hozzáférés: 2008. december 2.)
- ↑ Swan River Trust Act 1988. WA state govt.
- ↑ Egyes hidak helyén korábban is álltak régi, utóbb lerombolt hidak.
Források
szerkesztés- Seddon, George. Swan River Landscapes. University of Western Australia: Printing Press (1970). ISBN 0-85564-043-X
- Burningham, Nick. Messing About in Earnest. Fremantle Arts Centre Press (2004). ISBN 1-920731-25-3
- Brearley, Anne, Ernest Hodgkin's Swanland : estuaries and coastal lagoons of South-western Australia Crawley, W.A. : University of Western Australia Press for the Ernest Hodgkin Trust for Estuary Education and Research and National Trust of Australia (WA), 2005. ISBN 1-920694-38-2
Ajánlott irodalom
szerkesztés- Thompson, James (1911) Improvements to Swan River navigation 1830-1840 [cartographic material] Perth, W.A. : Western Australian Institution of Engineers, 1911. (Perth : Govt. Printer) a Battye Könyvtár megjegyzése: – Kiadva Thompson, a Nyugat-Ausztráliai Mérnöki Intézet első elnökének 1910. március 31-i székfoglaló beszédéhez kapcsolódó, 1. sz. rajzként – A Földnyilvántartási és Földmérési Osztály kataszteri alaptérképe Thompson megjegyzéseivel, valamint a folyón végzett műszaki munkák feltüntetésével Burswood és a Hierrison- (azaz Heirisson-) szigetek között, illetve a partvonalon, az 1830–1840-es évekre vonatkozóan; a Swan torkolatához közeli, őslakos helynevekkel.
További információk
szerkesztés- Swan River Trust
- Lloyd Margetts beszéde a dél-perth-i hídról A Dél-Perth-i Történeti Társaság előtt tartott beszéd leirata.
- A Swan történelmi térképe
- Nyugat-Ausztráliai Egyetem – Vízkutatási Központ