Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért
A Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért vagy Szabad Demokrata Néppárt[1][2](hollandul: Volkspartij voor Vrijheid en Democratie, VVD) hollandiai konzervatív liberális politikai párt. A párt megalakulása óta megszakításokkal 43 éve tagja a különböző kormánykoalícióknak, gyakori koalíciós partnerük a kereszténydemokratáknak és a 66-os demokratáknak.
| Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért Volskpartij voor Vrijheid en Democratie | |
.svg){kind=logo} | |
| Adatok | |
| Elnök | Dilan Yeşilgöz-Zegerius |
| Frakcióvezető | Sophie Hermans |
| Alapítva | 1948. január 24. |
| Ideológia | konzervatív liberalizmus |
| Politikai elhelyezkedés | Jobbközép |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 24 / 150 Szenátus: 10 / 75 Királyi Megbízott: 4 / 12 Tartományi képviselők: 63 / 570 |
| Európai parlamenti jelenlét | 4 / 31 |
| Nemzetközi szövetségek | Liberális Internacionálé |
| EP-frakció | Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért |
| Hivatalos színei | Kék és Narancssárga |
| Hollandia politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért Volskpartij voor Vrijheid en Democratie témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztés1948-1971
szerkesztés.jpg)
1948-ban megalakul a párt Pieter Oud liberális politikus, jogász vezetésével, a párt magát az 1921-1948 között létező Liberális Állami Párt ideológiai örökösének vallja magát. 1948-1951 között Willem Drees első kormányának volt tagja a párt, a külügyi tárcát kapták meg. A párt először az 1948-as választáson ötödik lett, és kormánytag lett, az 1952-es választáson az ötödik, az 1956-os választáson a negyedik és az előrehozott 1959-es választáson már a harmadik legerősebb párttá válik. Ekkor lett a párt tagja Jan de Quay (KVP) kormányának, a második legnagyobb koalíciós partnerként a belügyi, honvédelmi és közlekedési miniszteri tárcát kapta meg.
1971-1994
szerkesztés1971 és 1982 között Hans Wiegel vezetésével a párt új politikai irányvonalat vett fel: a jóléti állam reformja mellett adócsökkentést tűzte ki céljául, még az ekkori kormánykoalícióban levő Holland Munkáspárttal és a szakszervezetekkel is akadt konfliktusa. A párt szavazó bázisa a munkásosztály és a középosztály soraiból került ki. Ennek oka, hogy a párt szakított a Hollandiában hagyományos pillarizáción alapuló politikán és magához csábított számos baloldali szavazót.[3] Ebben az időszakban a Holland Közszolgálati Média, a TROS és a Veronica ennek a pártnak kedvezett.
Az 1981-es választásokon a párt két mandátumot vesztett és ellenzékbe került, ám az 1982-es választáson a párt új elnökével Ed Nijpelsszel 10 mandátumot szerzett a párt. Hans Wiegel otthagyta a parlamentet és Beatrix királynő kinevezte Wiegelt Frízföld Királynői megbízottjának. 1982-ben ismét kormánypárt lett a Ruud Lubbers vezette kereszténydemokrata-liberális koalícióban. Az 1986-os választáson 9 mandátumot vesztett a párt, ennek ellenére megmaradt a kormánytöbbség. A veszteségért Nijpelst hibáztatták, majd helyébe 1986-ban Joris Voorhoevet szavazták meg pártelnöknek. Az 1989-es választáson azonban a párt újabb 5 mandátumot vesztett és ellenzékbe került. 1990-ben Voorhoevet leváltották és helyébe a karizmatikus megjelenésű Frits Bolkestein történész, író és 1988-1989 közti honvédelmi miniszter került.
1994-2002
szerkesztésFrits Bolkestein listavezetésével a párt az 1994-es választás egyik nagy nyertese lett. Tagja lett a Wim Kok vezette munkáspárti és 66-os demokratákból álló két kormánykoalíciónak, hosszú idő után ezekben a kormánykoalíciókban nincsenek a kereszténydemokraták jelen. A kormány alatt Bolkestein egyfajta "kormánykoalíción belüli ellenzéki" politikát folytatott, amivel a párt az 1998-as választáson ismét növelte mandátumai számát: 38 mandátummal a párt a második legnagyobb frakció lett a Képviselőházban. Továbbra is a Wim Kok vezette kormánykoalíciót támogatta a kormány.
1999-ben Bolkestein az Európai Bizottság belső piacokért felelős biztos szóvivője lett, helyébe a szociálliberális szellemiségű Hans Dijkstal került.
2002-2010
szerkesztés
A 2002-es holland választások egyik fő vesztese lett a párt: elvesztett 14 mandátumot, de ennek ellenére tagja lett a Jan Peter Balkenende vezette kereszténydemokrata, Pim Fortuyn Listája pártokból összeálló koalíciónak. Dijkstal lemondott és a helyébe Gerrit Zalm került. Zalm lett a párt frakcióvezetője a Képviselőházban. A kormánykoalíció azonban rövidesen megbukott, és 2003-ban előrehozott választást tartottak. Ezen a választáson 4 mandátummal növelte helyét a párt Zarm listavezetésével.
A párt tagja lett az új kormánykoalíciónak amiben Zarm pénzügyminiszter és Jan Peter Balkenende miniszterelnök-helyettese lett. A párt számos a Pim Fortuyn Listája által sürgetett bevándorlással és integrációval kapcsolatos intézkedéseket volt kénytelen meghozni. 2004. szeptember 2-án kilépett a pártból Geert Wilders, aki komoly vitába keveredett Jozias van Aarsten parlamenti frakcióvezetővel.
A 2006-os holland helyhatósági választáson a párt a negyedik helyre esett vissza.
Ideológia
szerkesztésA párt ideológiája a liberális eszmén alapul. A holland politikában ez a párt legfőbb támogatója a szabad piacnak. Emellett elkötelezett hívei a gazdasági liberalizmusnak, klasszikus liberalizmusnak és a kulturális liberalizmusnak. Ugyanakkor a liberális voltuk ellenére a jóléti államban hisznek.
A párt 1971 óta populista, konzervatív liberális gyűjtőpártként működik , aminek van liberális és konzervatív szárnya. A 2006-os pártelnök választáson a liberális szárny képviselőjét Mark Rutte-t választották meg.
Egy tanulmány szerint a párt 2006-tól kezdve határozottan jobboldali irányzatúvá vált. Annyira, hogy az addig jobboldali tömegpártként funkcionáló Kereszténydemokrata Tömörülés szavazói a 2012-es választáson tömegesen szavaztak át a VVD pártra és a párttól jobbra nem volt más parlamenti képviselettel rendelkező párt.[4]
Gazdaság
szerkesztésA párt a kisebb kormányt támogatja, a laissez-faire elvet, adócsökkentést, kapitalizmus és a fenntartható fejlődés elkötelezettjei.[5]
Kormány ,közigazgatás és szociális ügyek
szerkesztésA párt a dereguláció, az állam és egyház szétválasztását, a kettős állampolgárság megszerzésének korlátozása, emancipáció, azonos neműek házassága, asszimiláció és az állatjogok védelme mellett foglal állást.[5]
Oktatáspolitika
szerkesztésAz oktatás terén a párt a rugalmasabb, helyi sajátosságokhoz és a személyre szabottabb megoldásokhoz alkalmazkodó tantervet tartják fontosnak emellett hogy a holland oktatási rendszer képes legyen új módszereket is megvalósítani. A tanfelügyeletek legfőbb feladatának az oktatás minőségének ellenőrzését és felügyeletét tartják. A párt a tankötelezettséget 4 éves kortól akarja bevezetni, mert álláspontjuk szerint számos hollandiai gyereket már 4 éves korától iskola előkészítőbe járatnak. Kiállnak amellett hogy minden gyerek képességeinek megfelelő iskolatípusba (VMBO, HAVO, VWO) kerüljön. [6]
Külpolitika és Igazságszolgáltatás
szerkesztésA párt elkötelezetten az Európai Uniót támogatja, internacionalista, multilaterista. Igazságszolgáltatás tekintetében a párt az életfogytiglani szabadságvesztés mellett, a squattolás büntetése és a könnyű és kemény drogok közti különbségtétel mellett foglal állást.[5]
Egészségügy
szerkesztésA párt a szolidartiáson alapuló egyetemes egészségügyi ellátás, őssejt kutatás, az abortuszt, mint a nők önrendelkezési joga mellett foglalnak állást, emellett támogatják az eutanáziát is.[5]
Állampolgárság
szerkesztésA párt álláspontja szerint korlátozni kell a kettős állampolgárság lehetőségeit valamint a szociális biztonsághoz és a juttatásokhoz csak a holland állampolgárok lennének teljes körűen jogosultak. Fontosnak tartják, hogy a bevándorlóknak előbb integrálódni kell és csak utána kaphatnak állampolgárságot.
Választói
szerkesztésA párt választói a szekuláris közép és felső osztályból tevődik össze emellett a vállalkozói réteg is hagyományosan a párt választói.
Választási eredmények
szerkesztésKépviselőház
szerkesztés| Év | Szavazatok | % | Mandátumok | Státusz |
|---|---|---|---|---|
| 1948 | 391 908 | 7.9 | 8 / 100
|
Kormánykoalíció |
| 1952 | 470 820 | 8.8 | 9 / 100
|
Ellenzék |
| 1956 | 502 325 | 8.7 | 13 / 150
|
Ellenzék |
| 1959 | 732 658 | 12.2 | 19 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1963 | 643 839 | 10.2 | 16 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1967 | 738 202 | 10.7 | 17 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1971 | 653 092 | 10.3 | 16 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1972 | 1 068 375 | 14.4 | 22 / 150
|
Ellenzék |
| 1977 | 1 492 689 | 17.0 | 28 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1981 | 1 504 293 | 17.3 | 26 / 150
|
Ellenzék |
| 1982 | 1 897 986 | 23.1 | 36 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1986 | 1 595 377 | 17.4 | 27 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1989 | 1 295 402 | 14.6 | 22 / 150
|
Ellenzék |
| 1994 | 1 792 401 | 20.0 | 31 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 1998 | 2 124 971 | 24.7 | 38 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 2002 | 1 466 722 | 15.4 | 24 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 2003 | 1 728 707 | 17.9 | 28 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 2006 | 1 443 312 | 14.7 | 22 / 150
|
Ellenzék |
| 2010 | 1 929 575 | 20.5 | 31 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 2012 | 2 504 948 | 26.6 | 41 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 2017 | 2 238 351 | 21.3 | 33 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 2021 | 2,276,514 | 21.8 | 34 / 150
|
Kormánykoalíció |
| 2023 | 1,589,519 | 15.24 | 24 / 150
|
Kormánykoalíció |
| Választási év | összes szavazat száma | összes szavazat %-a | elnyert/elnyerhető mandátum | +/– |
|---|---|---|---|---|
| 1979 | 914,787 | 16.14 (#3) | 4 / 25
|
|
| 1984 | 1,002,685 | 18.93 (#3) | 5 / 25
|
 1
|
| 1989 | 714.745 | 13,63 (#3) | 3 / 25
|
 2
|
| 1994 | 740.443 | 17,91 (#3) | 6 / 31
|
3
|
| 1999 | 698,050 | 19.69 (#3) | 6 / 31
|
 0
|
| 2004 | 629.198 | 13,20 (#3) | 4 / 27
|
2
|
| 2009 | 518.643 | 11,39 (#4) | 3 / 25
|
1
|
| 2014 | 571.176 | 12,02 (#4) | 3 / 26
|
0
|
| 2019 | 805,100 | 14.64 (#2) | 4 / 26
|
1
|
| 2024 | 707,141 | 11.35 | 4 / 31
|
0
|
Források
szerkesztés- ↑ Holland liberálisok: Ha Hollandiába jössz, tartsd tiszteletben a kultúránkat és törvényeinket!. (Hozzáférés: 2017. november 8.)
- ↑ Trump divatba hozta, Hollandia lehet a következő dominó a sorban. (Hozzáférés: 2017. november 8.)
- ↑ ONZE GESCHIEDENIS. vvd.nl. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
- ↑ The polarised nature of the Dutch party system and the volatility of the electorate ensure that any ‘victory for the centre’ is likely to be short-lived.. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
- ↑ a b c d VVD-Standpunten. vvd.nl. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
- ↑ VVD Onderwijs. [2019. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 17.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Volkspartij voor Vrijheid en Democratie című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
