Szejdi Ahmed pasa

cserkesz származású pasa, az Oszmán Birodalom hadvezére
(Szejdi Ahmed szócikkből átirányítva)

Szejdi Ahmed (törökül: Seydi Ahmed) (? – 1661. június 17., Temesvár) cserkesz származású pasa, az Oszmán Birodalom tehetséges hadvezére volt.

Szejdi Ahmed pasa
Született 17. század
Elhunyt 1661. június 17.
Temesvár
Állampolgársága oszmán
Foglalkozása hadvezér
SablonWikidataSegítség

ÉletpályájaSzerkesztés

Szejdi Ahmedet, fiatalkorában, eladták rabszolgának, Egyiptomba. Az ügyes fegyverforgató fiatalemberre, felfigyelt Bakirci Kara Ahmed (Ahmet) (? – 1635) pasa, Egyiptom kormányzója, azaz, beglerbégje, aki elajándékozta őt IV. Murád (1612 – 1640) oszmán szultánnak [1]. Később felszabadították, harcos lett belőle, és elindult a katonai karrierje; félelmetes híre volt, kegyetlen parancsnoknak tartották.

1656-ban, rövid ideig, de kifejezetten magas tisztséget töltött be: Bojnujaralü Mehmed (? – 1665) pasa, a nagyvezír, kinevezte kapudán pasának, az oszmán haditengerészet parancsnokának (”tengernagyának”). Azonban, még ebben az évben, ettől a tisztségtől meg kellett válnia: Köprülü Mehmed (Köprülü Mehmet) (1575-1583 – 1661) pasa, az új nagyvezír, szerdárként, Boszniába küldte. Szejdi Ahmed pályafutása, hamarosan, elsősorban, az Erdélyi Fejedelemséghez, és a hódoltsághoz kapcsolódott, az alábbiak miatt:

A Porta tiltására ellenére, II. Rákóczi György (1621 – 1660) erdélyi fejedelem, 1657-ben, hadat indított Lengyelországba, a királyi korona megszerzésének reményében. A Porta ezért úgy döntött, hogy Rákóczi nem maradhat az Erdélyi Fejedelemségneknek, az Oszmán Birodalom vazallus államának, az élén. Az erdélyi országgyűlés, a Porta nyomására, 1657. november 2-án, Rákóczi lemondatását követően, Rhédey Ferencet (1610 körül – 1667) választotta fejedelemnek, amely tiszavirág életű uralkodás volt. 1658. január 14-én ugyanis, az országgyűlés ismét Rákóczit tette fejedelemmé, aki – június 26-án – Lippa közelében, Pálülésnél legyőzött egy török sereget [2].

Az idős nagyvezír, Köprülü Mehmed, ezért büntető hadjáratra indult Erdély ellen, amelyhez Szejdi Ahmednek is csatlakoznia kellett, ő rá bízták Temesvár védelmét. Köprülü, 1658. szeptember 3-án, elfoglalta a borosjenői várat, majd a törökök, és szövetségeseik, a krími tatárok, Erdély jelentős részét feldúlták. A nagyvezír, szeptember 14-én, az erdélyi rendek hozzá küldött követei közül, Barcsay Ákost (1619 – 1661) kinevezte fejedelemnek; akit – október 7-én – az országgyűlés el is fogadott fejedelemnek, mire, a hónap végén, Köprülü a seregével Erdélyt elhagyta. Az Isztambulba (régiesen: Sztambulba) hazavonult nagyvezír, Barcsay támogatására, védelmére, Szejdit Temesváron hagyta.

IV. Mehmed (1642 – 1693) szultán, 1659. márciusban, Szejdit kinevezte budai pasának, pontosabban, a Budai Vilajetnek a beglerbégjévé, azaz, a kormányzójává.

Az erdélyi helyzet nem jutott nyugvópontra. 1659. szeptember 27-én, az országgyűlés ismét Rákóczit tette meg fejedelemnek, válaszul Barcsay katonai segítséget kért a Portától. A Porta döntött, Szejdit bízta meg azzal, hogy Barcsay támogatására, Rákóczi ellen vonuljon. Szejdi, 1659. november 22-én, Zajkánynál, nagy győzelmet aratott Rákóczi felett; sőt, november végén, Torda mellett is győzött, Rákóczi csapatai ellen, majd még ebben az évben, decemberben, elhagyta Erdélyt, Temesvárra vonult vissza.

Rákóczi és Barcsay küzdelme azonban nem ért véget; az újra erőre kapó Rákóczi elöl Barcsay Szebenbe szorult vissza, ahol Rákóczi – 1660. január 7-én – ostrom alá vette ellenfelét; de a Porta továbbra sem tűrte el Rákóczi térnyerését. Egyrészt arra utasították Szejdit, hogy tovább folytassa a harcot, Rákóczi ellen; másrészt, 1660. április 6-án, IV. Mehmed szultán, Kösze Ali (Köse Ali) (? – 1664) pasa személyében, szerdárt nevezett ki az Erdély elleni hadjáratnak a parancsnokává, aki hamarosan meg is indult a seregével [3].

Szejdi, 1660. áprilisban, a seregével megindult Temesvárról. Elpusztította Szoboszlót, kíméletlenül megsarcolta Debrecent, a város vezetőit megkínoztatta; a hada kegyetlenkedett a Biharságban és a Szilágyságban, ezért nevezzük ezt a hadjáratot Szejdi-dúlásnak (avagy Szejdi-járásnak).

Szejdi bevonult Erdélybe, és 1660. május 22-én, a szászfenesi csatában, döntő győzelmet aratott a Szeben ostromával felhagyó Rákóczi felett [4]. Rákóczi vereségét követően, Barcsay elhagyta Szebent, és csatlakozott Szejdihez. Szejdi, Rákóczi legyőzéséért, nem kapott jutalmat, sőt, a budai pasaságról leváltották, 1660. májusban [5]. Szejdi kanizsai pasa, azaz, a Kanizsai Vilajet beglerbégje lett, továbbá a szerdár, Kösze Ali pasa alá rendelték.

1660. június végén, Szejdi serege egyesült is Kösze Alinak az Aradon táborozó seregével. Szejdivel volt Barcsay Ákos is (akit tisztes fogságban tartottak, augusztus végéig, amíg az erdélyi adó első része nem érkezett meg, Kösze Ali pasához).

Kösze Ali és Szejdi Ahmed egyesült serege, július 14-én, megkezdte Várad ostromát, a stratégiai jelentőségű város elfoglalása céljából (ami 1598-ban nem sikerült) [6]. Augusztus 27-én, Várad őrsége, feladva a kilátástalan küzdelmet, átadta a várost a törököknek. Szejdi ezúttal gáláns volt: A szabadon elvonuló védőket Debrecenig kísértette, ne hogy a török seregből, az elhúzódó ostrom miatt, rájuk támadjanak.

Szejdi, Várad bevétele után, elvált Kösze Alitól, Kanizsára, az új székhelyére távozott. Kanizsai pasaként, nem tudta megakadályozni azt, hogy – 1661. elején – Zrínyi Miklós (1620 – 1664) megkezdte Zrínyiújvár építését. 1661. júliustól, 1661. szeptemberig, temesvári pasa volt [7].

Kösze Ali közben újra Erdély ellen készült. A Porta elutasította azt, hogy Barcsay Ákos lemondását (1660. december 31.) követően, az országgyűlés, 1661. január 1-én, Kemény Jánost (1607 – 1662), II. Rákóczi György egykori bizalmasát és párthívét, választotta fejedelemnek. Kösze Ali, még az Erdélybe történt bevonulása előtt, Szejdi Ahmedet, 1661. június 17-én, Temesváron, Köprülü Mehmed nagyvezír parancsára, kivégeztette. Miért döntött így a nagyvezír (formálisan a szultán), azt nem tudjuk pontosan: Tény azonban az, hogy 1656 végén, Köprülü Mehmed ellenében, nagyon sokan, Szejdi Ahmedet szerették volna nagyvezírnek; lehet, hogy Köprülü Mehmed úgy gondolta, most érkezett el az ideje annak, hogy megszabaduljon Szejdi Ahmedtől. „Hivatalos” indoka volt a kivégzésnek: A Rákóczi elleni támadások idején (1659 és 1660), csaknem védtelenül hagyta Budát (a szócikkben már utaltunk rá, ezekre a hadjáratokra, a Porta utasította Szejdit, azaz, Köprülü Mehmed részese volt a döntéshozatalnak, de Zrínyiújvár építése sem szolgált, Szejdinek, mint kanizsai pasának, az előnyére). Kösze Ali megpróbálta elodázni Szejdi Ahmed kivégzését (ugyanis, a személyes ellentéteik ellenére, értékelte Szejdi katonai talentumát), ez nem sikerült neki, és amikor a halasztással már a saját életét kockáztatta, akkor végrehajtatta a parancsot [8].

A fia, Seydizade Mehmed (? – 1684), kapudán pasa volt (1676 – 1677). 1684-ben esett el, amikor Lotaringiai Károly (1643 – 1690) herceg felszabadította Vácot.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az ajándékozás, legkésőbb, 1635-ben kellett, hogy legyen, ugyanis Bakirci Kara Ahmed pasát, 1635-ben, Isztambulban kivégezték.
  2. Egyes, régebbi forrásmunkák szerint, a vesztes törököket Szejdi Ahmed vezette, ez téves. A török sereg parancsnoka Gürdzsi Kenán (Gürcü Kenan) (? – ?) budai pasa volt.
  3. A régebbi forrásmunkákban, Kösze Ali pasát, és Csengizade Ali (Cengizade Ali) (? – 1664) pasát, gyakran összetévesztettek; egyrészt, mert mind a ketten 1664-ben haltak meg, de Csengizade Ali pasát kivégezték, míg Kösze Ali pasa természetes halállal hunyt el; továbbá, azért, mert Csengizade Ali is tartózkodott Temesváron, 1658 nyarától, 1659 végéig, ő volt a temesvári pasa; míg Kösze Ali, a szerdári kinevezését követően, csak 1660-tól kezdve tartózkodott Temesváron.
  4. Rákóczi, a csatában szerzett sebeibe, pár nappal később, június 7-én, Váradon, belehalt.
  5. Szejdi helyére, a budai pasaságban, Bosnyák Izmail (Boşnak İsmail (? – 1664) került, akit – egyes, régebbi forrásokban, tévesen – Szejdi Ahmed rokonának (sógorának) tartottak. Izmail pasa – lehet – hogy, Csengizade Ali (Cengizade Ali) (? – 1664) pasának volt a testvére.
  6. Gyulay Ferenc (? – 1669), Várad kapitánya, nem volt a városban, mert Rákóczi holttestét kísérte Sárospatakra, a csekély számú védő élén Balogh Máté (? – ?) vicekapitány állt.
  7. [1] – hozzáférés: 2023. január 22.
  8. Vannak olyan művek, amelyekben az a téves állítás olvasható, hogy Szejdi Ahmedet Budán, 1660-ban végezték ki.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Ágoston Gábor: Az oszmán hódítás és Európa, Rubicon Intézet Nonprofit Kft., Budapest, 2022
  • Barta János: A „Tündérkert” romlása (Erdély története 1630-tól 1707-ig), Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1983
  • Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme [2] – hozzáférés: 2023. január 22.
  • B. Szabó János: Erdély tragédiája, 1657 - 1662, Corvina, Budapest, 2019
  • Erdélyi Alajos: Barcsay Ákos fejedelemsége, Athenaeum, Budapest, 1906
  • Magyarország hadtörténete II., Az oszmán hódítás kora, 1526 - 1718. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2020
  • Magyarország történeti kronológiája, II. kötet, 1526 - 1848, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982
  • Nagy László: Kard és szerelem. Török kori históriák, Gondolat, Budapest, 1985
  • R. Várkonyi Ágnes: Buda visszavívása, 1686, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1984
  • Sudár Balázs: A hódoltsági pasák az oszmán belpolitika forgatagában (1657 - 1665) [3] – hozzáférés: 2023. január 22.
  • Sudár Balázs: A váradi török tartomány első évei (1660-1665) [4] – hozzáférés: 2023. január 22.
  • Budin ve Tımışvar Eyaletlerinin Paşaları: Karşılaştırmalı Bir Analiz [5] – hozzáférés: 2023. január 22.
  • EVLİYA ÇELEBİ’YE GÖRE BİR OSMANLI VEZİRİ: SEYDİ AHMED PAŞA [6] – hozzáférés: 2023. január 22.