Főmenü megnyitása

Szerbia budapesti nagykövetsége

diplomáciai képviselet, nagykövetség

Szerbia budapesti nagykövetsége (1919 és 2003 között: Jugoszlávia budapesti követsége, illetve 1956-tól nagykövetsége) Budapesten az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán, a Dózsa György út 92/b szám alatt, az úgynevezett Babocsay-villában található. 2019-ben a szerb nagykövet Ivan Todorov.

Szerbia budapesti nagykövetsége
Embassy of Serbia Budapest.jpg
Rangja nagykövetség
Küldő ország Szerbia
Fogadó ország Magyarország
Vezető Ivan Todorov (2018. december 1. – )
Beosztása szerb nagykövet Magyarországon
Irányítószám 1068
Cím Dózsa György út .
Ellenkező képviselet Magyarország belgrádi nagykövetsége
Szerbia budapesti nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerbia budapesti nagykövetsége témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

1920 előtt követi szintű kapcsolata Magyarországnak csak az Osztrák-Magyar Monarchián keresztül volt Szerbiával. Szerb követség csak Bécsben működött, Budapesten csak konzulátust tartott fenn a balkáni ország, ami 1904-ben már biztosan működött a Kossuth Lajos utca 4. szám alatt (1904-9 között Petkovits Tivadar - vagyis feltehetően Todor Petković - volt Szerbiai magyarországi konzulja).[1] Az 1908-as boszniai válságot követően a monarchia és Szerbia kapcsolatai megromlottak, majd az első világháború kitörésével a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak.

1919-ben már működött szerb követség Budapesten, a jugoszláv nemzeti tanácsot képviselve. A követ Petrovics Mirkó korábban a magyar honvédelmi minisztérium fogalmazója volt, feltehetően szerb nemzetisége és a magyar viszonyok ismerete miatt nevezték ki követté. A jugoszláv követség a VI. Vörösmarty utcában volt, egy kiürült magánlakásban.[2] 1920-ban tapasztalt diplomata, a volt hágai követ, Milan Milojević lett a jugoszláv követ, aki négy évig volt budapesti szolgálati helyén.[3] 1924-ben a követség az Andrássy út 114. szám alatt működött, és külön helyszínen nyitottak konzulátust, illetve útlevélhivatalt is.[4]

1932. augusztus 2-án[5] nyitott meg a Jugoszláv Királyi Követség a ma is ismert helyen, az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán álló úgynevezett Babocsay-villában (Andrássy út 129., Dózsa György út 92/b), azonban feltehető, hogy csak bérelték az épületet, vagy csak egy részét vásárolták meg. A követség már néhány éve az épületben működött, amikor 1939-es árverési hirdetmények tudatták, hogy a villa a Fönícia Általános Aruképviseleti és Bizományi Kereskedelmi Rt. tulajdonában volt,[6] néhány évvel később, 1942-ben pedig a nemzetvédelmi propagandaminisztérium hivatala költözött a villába[7] (a nagykövetség továbbra is ott működött).

Amikor 1941-ben Magyarország az egy hónappal korábban kötött magyar–jugoszláv örök barátsági egyezmény ellenére megtámadta a Jugoszláv Királyságot, Svetozar Rašić követ még egy hétig Budapesten maradt, majd a követségi személyzettel együtt távozott a Szovjetunió irányába.[8]

1945-ben Jugoszlávia egyike volt annak a nyolc országnak, melyekkel Magyarország mihamarabb fel akarta venni a diplomáciai kapcsolatot.[9] Kezdetben azonban Jugoszlávia csak katonai missziót állomásoztatott Budapesten, majd miután 1947. február 10-én aláírták a párizsi békeszerződést, a két ország ismét felvehette a diplomáciai kapcsolatot. Ügyvivőként az első diplomata a későbbi szereplése miatt rossz hírű Lazar Brankov volt,[10] majd Karlo Mrazović(wd) követ 1947. március 27-én adta át megbízólevelét Tildy Zoltánnak,[11] és elfoglalta helyét a régi követségi épületben, a Dózsa György úton. A jogszláv követség intézte az Albániával kapcsolatos diplomáciai ügyeket is.[12] Az ezt követő években a két ország közti elhidegülés miatt a követségi szint nem emelkedett magasabb fokra. Míg például Romániával és Csehszlovákiával már 1954-ben nagykövetségi rangra emeltük a kapcsolatokat, Jugoszláviával ez csak 1956. október 3-án történt meg.[13]

 
Emléktábla Nagy Imre és társai menedékéről a követség falán.

A nagykövetség a magyar történelem egy szomorú epizódjában is szerepet játszott: 1956. november 4. és november 22. között a Jugoszláv nagykövetségen húzták meg magukat a harmadik Nagy Imre-kormány egyes tagjai. Dalibor Soldatić(wd) akkori nagykövet az események időszakában aktívan tartotta a kapcsolatot Losonczy Géza államminiszterrel, majd az 1956-os forradalom bukásakor menedékjogot biztosított Nagy Imrének, számos politikusnak és családtagjaiknak, összesen 42 személynek.[14] 2006. november 4-én a nagykövetség és a Nagy Imre Társaság kezdeményezésére táblát helyeztek el az épület falán, mely az eseményekre emlékeztet.

Bár a rendszerváltozást követően Jugoszlávia 1992-ben szétesett, az ország - és így a követség is - nevében Jugoszláv maradt. Szerbia (Szerbia és Montenegró néven) 2003-ban államszövetséget alkotott Montenegróval, Magyarország 2003. február 7-én ismerte el az új entitást, lényegében ekkortól beszélhetünk Szerbia budapesti nagykövetségéről.[15]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1906-1907. Budapest: Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1907. 222. o.  
  2. Paál Jób: Idegen követségek Budapesten. Vasárnapi Újság, LXVI. évf. 8. sz. (1919. feb. 23.) 89. o. "fizetős hozzáférés)
  3. Magyarország és Románia közt helyreáll a diplomáciai kapcsolat. Kis Újság, XXXIII. évf. 199. sz. (1920. aug. 22.) 4. o.
  4. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz: 1925-1926. Budapest: Pesti Tőzsde. 1925. 226. o.  
  5. A jugoszláv kir. követség kéri következők közlését. Magyar Távirati Iroda, (1932. júl. 29.) 18. o.
  6. Elárverezik az Andrássy út 129. számú házat. Magyar Nemzet, II. évf. 268. sz. (1939. nov. 25.) 10. o.
  7. -A nemzetvédelmi propaganda- minisztérium új helyiségei. Függetlenség, X. évf. 242. sz. (1942. okt. 25.) 11. o. (fizetős hozzáférés)
  8. A budapesti jugoszláv Követ sorsa. Népszava, LXIX. évf. 86. sz. (1941. ápr. 17.) 6. o.
  9. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 15. o.  
  10. Vukman Péter: „Tito legszívósabb ügynöke”. In Bárdi Nándor (szerk.) – Tóth Ágnes (szerk.): Egyén és Közösség. Tanulmányok. Zenta: Vajdasági Magyar Művelődési Egyesület. 2012. 299. o.  
  11. (cím nélkül) . Szabad Szó, XLIX. évf. 73. sz. (1947. márc. 29.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  12. Az albán állampolgárok. Szabadság, III. évf. 119. sz. (1947. máj. 29.) 4. o.
  13. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 106. o.  
  14. Janek István: Nagy Imre elrablásának története. Archívnet (2002) (Hozzáférés: 2019. jún. 10.)
  15. Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003. Budapest: Külügyminisztérium. 2003. 214. o.