Szerdahelyi Kálmán

magyar színész, műfordító

Szerdahelyi Kálmán (Miskolc, 1829. február 16.Nagybánya, 1872. november 14.) magyar színész.

Szerdahelyi Kálmán
Szerdahelyi Kálmán Orlai Petrich Soma festményén
Szerdahelyi Kálmán Orlai Petrich Soma festményén
Életrajzi adatok
Született 1829. február 16.
Miskolc
Elhunyt 1872. november 14. (43 évesen)
Nagybánya
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Prielle Kornélia
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerdahelyi Kálmán témájú médiaállományokat.
Szerdahelyi Kálmán portréja a Vasárnapi Ujságban

ÉleteSzerkesztés

 
Prielle Kornélia és Szerdahelyi Kálmán

Szerdahelyi Kálmán Miskolcon született, apja Szerdahelyi József, a neves színész, operaénekes és zeneszerző volt. Már diákkorában kiderült vonzalma a színjátszás iránt (nővére, Szerdahelyi Nelli is színész, operaénekes lett), majd apja akarata ellenére beállt Feleki Miklós és Havi Mihály társulatába, de 1844-től már apjával együtt járták az országot. 1847-ben megnősült, Prielle Kornéliát, a kor ünnepelt színésznőjét vette feleségül, de később elváltak. Ezután Benke Jozefinát, Benke József lányát, Laborfalvi Róza húgát vette el. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején honvéd volt, utána Kolozsváron színészkedett, majd 1850-től Aradon játszott korábbi direktoránál, Havi Mihálynál. 1854-ben a Nemzeti Színház társulatához szerződött, amelynek élete végéig tagja volt. 1859-ben Prielle Kornéliát[halott link] is leszerződtette a Nemzeti Színház, először Katona József Bánk bánjában kapta meg Melinda szerepét. Újra egymás mellé sodródott tehát Szerdahelyi Kálmán és a színésznő. Eleinte csak a színpadon alkottak egy párt, majd a magánéletben is egyre közelebb kerültek egymáshoz. 1864-ben, amikor Szerdahelyi már válófélben volt, tették hivatalossá kapcsolatukat. Így történhetett meg, hogy Szerdahelyi ismét elvette Prielle Kornéliát, akivel nemcsak az életben, de a színpadon is remek párost alkottak. Szerdahelyi azonban ekkor már valószínűleg szívbeteg volt, ám a végső és egyben végzetes diagnózist csak 1872 őszén állították fel orvosai, akik még egy utolsó fellépést engedélyeztek számára szeptember 30-án a kímélő életmód megkezdése előtt. Nagybányára indult a rokonaihoz, de innen már nem tért vissza, másfél hónappal később Nagybányán meghalt. Felesége lélekszakadva rohant a férfi után, így még találkoztak, mielőtt örökre lehunyta a szemét. Sírkövéhez Nagybányáról hozatott kőtömböt Kornélia, mert Szerdahelyi nem csak ebben a városban halt meg, de egyik kedvenc pihenőhelye is a nagybányai hegyekben volt. A sírkövet Lehmann Mór, a Nemzeti Színház díszletfestője tervezte.

Szerdahelyi Kálmán a színjátszáson kívül műfordítással és írással is foglalkozott, több színdarabot és operát fordított magyarra, például Sardou: Az utolsó levél, Scribe: Próféta, Offenbach: Denis úr és nője. 1856-ban írta a Rászedtek a komédiások című darabját, amit a Nemzetiben be is mutattak.

A művészről Miskolcon utcát neveztek el, a Színháztörténeti és Színészmúzeumban pedig márványból faragott mellszobra, Somogyi Árpád alkotása áll.

Főbb szerepeiSzerkesztés

  • Bolond (William Shakespeare: Lear király)
  • Caesar (Victorien Sardou: Az idegesek)
  • Flórián (Jacques Offenbach: Férj az ajtó előtt)
  • Fortunio (Jacques Offenbach: Fortunio dala)
  • Liliomfi (Szigligeti Ede: Liliomfi)
  • Mathieu (Jacques Offenbach: Varázshegedű)
  • Mercutio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia)
  • Péter (Jacques Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél)
  • Pomerol (Victorien Sardou: Fernande)
  • Temple Pál (Victorien Sardou: Az utolsó levél)
  • Ugri Miska (Szigligeti Ede: A mama)

Fontosabb munkáiSzerkesztés

  • Szerdahelyi Kálmán művészi levelei Londonból. Hölgyfutár, 1862/140, 141.
  • A párizsi színházaknál. Magyar Sajtó, 1862/190, 191.
  • Honvédkoromból. Honvédvilág, 1868/1.
  • A német színházakról. Koszorú, 1881/6.

ForrásokSzerkesztés