Szibériai juh

emlősfaj

A szibériai juh más néven havasi juh (Ovis nivicola) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Szibériai juh
Evolúciós időszak: Középső pleisztocén - jelen, 0,6–0 Ma
Régi rajz az állatról
Régi rajz az állatról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nemzetség: Caprini
Nem: Vadjuhok (Ovis)
Linnaeus, 1758
Faj: O. nivicola
Tudományos név
Ovis nivicola
Eschscholtz, 1829
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szibériai juh témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai juh témájú kategóriát.

A faj mintegy 600 ezer évvel ezelőtt jelent meg. Ezek a vadjuhok a pleisztocén idején keltek át a Bering-földhídon keresztül Szibériából Alaszkába, ezáltal három fennmaradt faj fejlődött ki. A szibériai vadjuh leginkább az olyan észak-amerikai fajokkal áll közelebbi rokonságban, mint a kanadai vadjuh (Ovis canadensis) és az alaszkai vadjuh (Ovis dalli).

ElőfordulásaSzerkesztés

A szibériai juh Északkelet-Oroszország hegyi rétjein és sziklás terepein talált otthonra. Előfordul a Léna folyónál és Kamcsatkában, valamint egyik alfaja a Putorana-fennsíkon.

AlfajaiSzerkesztés

  • Ovis nivicola borealis Severtzov, 1872
  • Ovis nivicola kodarensis Medvedev, 1994
  • Ovis nivicola koriakorum Chernyavskii, 1962
  • Ovis nivicola nivicola Eschscholtz, 1829

MegjelenéseSzerkesztés

Ennek a vadjuhfajnak a hossza 140-160 centiméter, a farkhossza körülbelül 10 centiméter. A marmagassága kb. 95–110 cm, tömege 60-120 kilogramm. A szőrzete szürkés-barna színű, nyáron és télen is gyapjas. Lábai elülső része sötét csokoládébarna, a hátsó élei fehérek. Fülei kicsik és sötétszürkék. Mindkét nem szarvai lényegesen könnyebbek, mint a kanadai vadjuhé, akár 35%-kal is. A kos szarvai 89 cm hosszúra nőhetnek, amik a fül körül hátrafelé, lefelé és felfelé görbülnek, az idősebb kosok esetében kifelé csavarodnak, amikor a szarvak megkezdik növekedésük második stádiumát. A jerkék szarva sokkal kisebb és rövidebb, szablyaszerűen hátrafelé ívelt.

ÉletmódjaSzerkesztés

A szibériai juh jól alkalmazkodott a hegyi életvitelhez - nagyon mozgékony és fürge, képes gyorsan és ügyesen mozogni a meredek terepen. Az legénycsapatokban a hierarchia elsősorban a szarvméret alapján alakul ki. Ez a hierarchia viszonylag stabil, még párzási időszakban is, amikor a nagyobb kosok kapják a párzási jogok nagy részét. Viszont, ha a két kos hasonló szarvmérettel bír, akkor a domináns-alacsonyrangú viszony harcban dől el. A távolból, egymással farkasszemet nézve, lehajtott fejjel futnak egymás felé, felemelkednek és szarvaik összeütköznek, hogy megpróbálják a rivális egyensúlyát megzavarni. Nagyobb nyájban él, amik jellemzően nemenként különülnek el. Étrendje fűfélékből és zuzmókból áll.

SzaporodásaSzerkesztés

Az ivarérettséget a kos 5 évesen, míg a nőstény 2 évesen éri el. A vemhesség 8,5 hónapot tart; ennek végén egy bárány születik. Az elválasztás 4-6 hónap után következik be. Akár 9 évet is élhet.

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Snow sheep című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.