Wikipédia

Szovjetunió budapesti nagykövetsége

diplomáciai képviselet, nagykövetség

A Szovjetunió budapesti nagykövetsége ma már nem működő, 1934 és 1991 között létező diplomáciai képviselet volt Magyarországon. A független Magyarország 1918-as megalakulása után ez az intézmény volt - a második világháború éveit leszámítva - az oroszok és a szocialista szövetségi köztársaság többi népe közötti hivatalos kapcsolatok egyik intézménye. A Szovjetunió felbomlása után szerepét Oroszország budapesti nagykövetsége - valamint a függetlenné váló államok külképviseletei - vették át. Az utolsó szovjet (és az első orosz) nagykövet Ivan Pavlovics Abojmov(wd) volt.[1]

  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része
Szovjetunió budapesti nagykövetsége
A mai orosz, korábban szovjet nagykövetség épülete a Bajza utcában
A mai orosz, korábban szovjet nagykövetség épülete a Bajza utcában
Rangjanagykövetség
Küldő országSzovjetunió
Fogadó országMagyarország
Alapítva1934
Bezárás1991. december 6.
VezetőIvan Pavlovics Aboimov ( – 1991. december 6.)
Beosztásaszovjet nagykövet Magyarországon
TelepülésBudapest VI. kerülete
Ellenkező képviseletMagyarország moszkvai nagykövetsége
Elhelyezkedése
Szovjetunió budapesti nagykövetsége (Budapest VI. kerülete)
Szovjetunió budapesti nagykövetsége
Szovjetunió budapesti nagykövetsége
Pozíció Budapest VI. kerülete térképén
é. sz. 47° 30′ 42″, k. h. 19° 04′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 42″, k. h. 19° 04′ 20″

Története szerkesztés

Az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság szocialista eszmeisége mély nyomokat hagyott a társadalomban, a konszolidációt követő kormányok kerülték a Szovjetunióval való kapcsolatfelvételt. 1924. szeptember 12-én azonban mégis kapcsolatot létesített a két ország - magyar részről az volt a fő motiváció, hogy Románia is kezdeményezte a kapcsolatok felvételét, és Besszarábia hovatartozásáról kezdtek tárgyalásokat.[2] Bár e szerződés lehetővé tette volna, még egy évtizedig nem történt követcsere. 1934-ben történt meg a kölcsönös követküldés, amit egy részletes megállapodás előzött meg, melyben a magyar fél kikötötte, hogy csak született orosz (szovjet) állampolgár lehet tagja a követség állományának. Ezzel azt szerették volna elkerülni, hogy azok a magyarok, akik exponálták magukat a Tanácsköztársaság idején, és a Szovjetunió befogadta őket, visszatérhessenek Magyarországra.[3] Az első kinevezett szovjet követ Adolf Petrovszkij(wd) volt, akit a Szovjetunió bécsi nagykövetsége vezetőjeként akkreditáltak Magyarországban is, 1934. április 6-án érkezett Budapestre.[4] Őt viszonylag hamar váltotta egy ténylegesen Magyarországra kinevezett követ, Alekszandr Artyemjevics Bekszadián, aki 1935-ben érkezett Budapestre. A követség első épülete a Stefánia úton volt[5] (az akkori számozás szerint a 33., a mai számozás alapján feltehetően a 63. szám alatt[6]). A követség viszonylag hamar kibérelte a VI. Bajza utca 42. szám alatti úgynevezett Léderer-házat, amit hat hónappal később meg is vásároltak.[7] 1939 elején Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, melynek hatására a Szovjetunió megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, a követséget bezáratta, követét hazarendelte.[8] A diplomáciai kapcsolatok azonban alig néhány hónappal később, a Molotov–Ribbentrop-paktum augusztusi aláírásával ismét rendeződtek. A követség tagjai 1941 júliusában a német támadást követően hagyták el Magyarországot Törökország irányába. A követséget Svédországra bízták, és meghagyták, hogy valamennyi otthagyott bútort, könyvet és más értéktárgyat árverezzenek el, a bevételt pedig fordítsák a kifizetetlen számlák rendezésére, a maradék összeget pedig utalják a Szovjetunióba. Az épület kiürítésekor derült ki, hogy az irodai berendezések mellett számos értékes festmény és szobor díszítette az épületet, és hogy a követség könyvtárában az orosz művek mellett teljes Jókait, Mikszáthot, Aranyt, Petőfit és Adyt is őriztek.[9]

1945. szeptember 25-én Vorosilov marsall felajánlotta az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a diplomáciai kapcsolatok felvételét, majd a pozitív választ követő 4. napon megkérte az agreement-t Georgij Makszimovics Puskin részére, amit a következő napon, szeptember 30-án meg is kapott. Így a Szovjetunió a háború után az elsők között létesített követséget hazánkban.[10] A Magyarországra 1944-45-ben érkező Vörös Hadsereggel együtt a kommunista eszmék és a sztálinista diktatúra bevezetésének igénye is megérkezett. A Szovjetunió jelentős mértékben befolyásolta a magyar belpolitikát a kommunista hatalomátvétel támogatásával. Az országba egyre több szovjet tanácsadó és szakértő (specialista) érkezett, akik a fegyveres testületek, államigazgatás és politika területén, valamint gazdasági intézményeknél fejtették ki tevékenységüket. Egy részük a szovjet nagykövetség állományához tartozott, sőt, felmerült, hogy a követségen belül létrehoznak egy gazdasági tanácsosi pozíciót, melynek mindenkori betöltője felügyelné az ideológiai téren elméleti kérdésekben állást foglaló tanácsadók munkáját (ez végül Magyarországon nem valósult meg). Szintén nagykövetségi állományba tartoztak a szovjet állambiztonsági szervek hivatalos képviselői, akik segítették a magyar állambiztonsági szolgálatok létrehozását, operatív tervek kidolgozását, káderek kinevelését stb.[11] A követség létszáma annyira felduzzadt, hogy kialakult az úgynevezett szovjet kolónia, ami az Andrássy út-Bajza utca-Lendvay utca-Munkácsy Mihály utca által határolt hatalmas tömböt foglalta el és lakta be.[12] Városszerte több ponton voltak szovjet érdekeltségű ingatlanok, kisebb kolóniák, melyek azonban már nem tartoztak közvetlenül a követség alá; katonai, vagy más fegyveres testületek létesítették azokat.[13] A követséget 1948-ban nagykövetségi rangra emelték,[10] Sztálin 1953-as halálával pedig valamelyest csökkent a szovjet befolyás - legalábbis a sztálinista gyakorlat importja -, így a követség létszáma is.

1973. november 9-én nyílt meg Budapest V. kerületében a Semmelweis utcában a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, ami 30 éven át volt centruma az orosz (és a tagköztársaságok) tudományos és kulturális életét bemutató programoknak.[14] Az intézmény 1991-ben változtatta meg a nevét Orosz Kulturális Központra, és 1994-ben költözött át az Andrássy út 120-ba, az orosz nagykövetség telkére.[15]

1980-ban főkonzulátus nyílt Debrecenben, ami a Szovjetunió felbomlása után Oroszország debreceni főkonzulátusaként működött tovább.[16]

1991-ben a Szovjetunió felbomlása időszakában Magyarország december 6-án létesített diplomáciai kapcsolatot az új államalakulattal, vagyis Oroszországgal, s a nagykövetség is még abban a hónapban Oroszország diplomáciai missziója lett, s működik mindmáig Oroszország budapesti nagykövetségeként.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Dési András: Végiglátogatjuk az utódokat: Oroszország nagykövetsége Budapesten. Népszabadság, XLIX. évf. 300. sz. (1991. december 23.) 2. o.
  2. ↑ Seres Attila: A magyar-szovjet diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok főbb problémái: 1922-1935. Budapest: ELTE. 2006. 6. o.  
  3. ↑ Volt magyar állampolgárok nem lehetnek tagjai a budapesti szovjet követségnek. Friss Újság, XXXIX. évf. 35. sz. (1934. február 14.) 3. o.
  4. ↑ Megérkezett budapestre a szovjet követe. Pécsi Napló, XLIII. évf. 77. sz. (1934. április 7.) 2. o.
  5. ↑ A budapesti szovjet-követség helyiségei. Belügyi Közlöny, 5. sz. (1935. február 5.) 99. o.
  6. ↑ HU BFL IV.1420.r - XIV. kerület - Stefánia út - 33. Budapest Főváros Levéltára (1944) Hungaricana. o. (Hozzáférés: 2019. november 18.) arch
  7. ↑ Palotát vett a budapesti szovjet- követség. Az Est, XXVI. évf. 199. sz. (1935. szeptember 30.) 8. o.
  8. ↑ Megszűnt a budapesti szovjetkövetség. Magyar Jövő, XXI. évf. 27. sz. (1939. február 2.) 3. o.
  9. ↑ Elárverezték a szovjet pesti követségének bútorait. Délamerikai Magyarság, XIII. évf. 1828. sz. (1941. december 18.) 7. o.
  10. ↑ a b Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 11. o. arch Hozzáférés: 2019. november 28.  
  11. ↑ Baráth Magdolna: „Testvéri segítségnyújtás”: Szovjet tanácsadók és szakértõk Magyarországon. Történelmi Szemle, 3. sz. (2010) 357–387. o.
  12. ↑ Ungváry Krisztián: Szovjet nagykövetség és kolónia. Budapest a diktatúrák árnyékában (2012) arch
  13. ↑ Ungváry Krisztián: Varázs utca. Budapest a diktatúrák árnyékában (2012) arch
  14. ↑ Ma megnyílik a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Magyar Nemzet, XXIX. évf. 262. sz. (1973. november 9.) 5. o. (fizetős hozzáférés)
  15. ↑ Az Orosz Kulturális Központ. Magyar Nemzet, LVII. évf. 22. sz. (1994. január 27.) 15. o.
  16. ↑ Megnyílt a debreceni szovjet főkonzulátus. Dunántúli Napló, XXXVII. évf. 64. sz. (1980. március 5.) 5. o.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szovjetunió_budapesti_nagykövetsége&oldid=26878621”