Szulóc
Szulóc (szlovákul Súlovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.
| Szulóc (Súlovce) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nagytapolcsányi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1244 |
| Polgármester | Gabriel Svorad |
| Irányítószám | 956 14 |
| Körzethívószám | 038 |
| Forgalmi rendszám | TO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 539 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 38 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Terület | 12,64 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 28′, k. h. 18° 10′Koordináták: é. sz. 48° 28′, k. h. 18° 10′ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Nagytapolcsánytól 14 km-re délre fekszik.
Története szerkesztés
A települést 1244-ben "Dubnice" néven említik először, a nyitrai váruradalom része volt. 1261-ben "Dubnicze", 1312-ben "Zuloch", 1326-ban "Zoloch cum terris Podlusan, Carab et Dubnicha", 1406-ban "Dwbnicza a. n. Zwlocz" alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1256-ban és 1262-ben a nyitrai káptalan faluja volt. 1715-ben 74 háza és 276 lakosa volt. 1828-ban 60 házában 414 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Később idénymunkákat is vállaltak.
Vályi András szerint " SZULÓCZ. Szulovcze. Tót falu nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kis Aponyhoz közel, és annak filiája; határja jó, javai többfélék."[2]
Fényes Elek szerint " Szulocz, tót falu, Nyitra vmegyében, K. Apony filiálisa: 409 kath., 6 evang. lak. F. u. gr. Apponyi József."[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szulócz, nyitravölgyi tót község, Apponytól keletre, 512, túlnyomó számban r. kath. vallásu lakossal. Posta és táviró Appony, vasúti állomása Szomorfalu. E község a régi okmányokban következetesen két név alatt, mint ugyanaz a hely szerepel. A XIII. században „Dubnicze”, a XIV. században pedig felváltva hol „Dubnicze”, hol pedig „Zulócz” néven említtetik, mint nyitrai várbirtok. A nyitrai székes káptalannak itt nagyobb kiterjedésü birtoka van."[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 605, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 504 lakosából 502 szlovák volt.
2011-ben 482 lakosából 479 szlovák.
Nevezetességei szerkesztés
- Kápolnája a 19. század elején épült.
- Kálváriája a 18. század végén készült.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
