Török József (orvos)

(1813–1894) orvos, természettudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 30.

Török József (Alsóvárad, 1813. október 14.Debrecen, 1894. március 14.) orvos, természettudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Török József
Morelli Gusztáv metszete (1892)
Morelli Gusztáv metszete (1892)
Született1813. október 14.
Alsóvárad
Elhunyt1894. március 14. (80 évesen)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
természettudós,
tanár,
akadémikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Török József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

1813. október 14-én a Bars vármegyei Alsóváradon született. Testvére Török Pál református szuperintendens volt.

A selmeci evangélikus líceumban tanult. Középiskoláit, bölcseleti, jogi és teológiai tanulmányait a debreceni református főiskolán végezte.

1836-tól Pesten, az Újvilág (ma Semmelweis) utcai, egyre zsúfoltabbá vált egyetemi campuson folytatott orvosi tanulmányokat. 1842-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután külföldi útra indult. Berlinben, Párizsban főleg a sebészetben képezte tovább magát.

Az irodalom terén már mint orvosnövendék munkálkodni kezdett. Orvosegészségügyi és természettudományi munkákat írt. Az MTA 1839-ben kitűzött pályázatára beadott munkája a Természettudományi pályamunkák III. kötetében került kiadásra.

Ugyanekkor Bugát Pál munkatársaként összegyűjtötte a magyar irodalomban megjelent természettudományi és orvosi műszavakat a Természettudományi szóhalmaz-ba, a magyar nyelv szótára számára pedig a vegytani műszavakat, melyeket magyarázattal is ellátott.

1843-ban Pesten kezdett orvosi gyakorlatot, sebészdoktor lett, és még abban az évben, október 7-én a Tudós Társaság levelező tagjai sorába fogadta.

184145 között montedegói Albert Ferenccel szerkesztette a Természettudományi Társulat évkönyvének I. kötetét, és 184748 évi naptárát.

1845-ben a Természettudományi Társulat másodtitkára, 1847-ben a debreceni főiskola elöljárósága a vegytan és természetrajz tanárává választotta meg. Ekkor Debrecenbe költözött, és ott maradt – mint köztiszteletben álló tanár és gyakorló orvos – élete hátralevő részében is.

1846-ban az MTA Hazai legnevezetesebb ásványvizek ismertetése címen kitűzött pályázatára is beküldte pályamunkáját, amelyet 50 arannyal díjaztak. A pályamű 1848-ban jelent meg a Magyar Irodalomterjesztő Társulat kiadásában: A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei címmel.

1849-ben a szabadságharc idején a debreceni két tábori kórházban mint főorvos működött, és két hónapig mint tanácsos dolgozott az egészségügyi osztálynál.

1858-ban az MTA rendes tagjai közé választotta.

1894. március 14-én hunyt el, Debrecenben.

Főbb művei

szerkesztés

Források és irodalom

szerkesztés