Török József (orvos)

(1813–1894) orvos, természettudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Török József (Alsóvárad, 1813. október 14.Debrecen, 1894. március 14.) orvos, természettudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Török József
Morelli Gusztáv metszete (1892)
Morelli Gusztáv metszete (1892)
Született 1813. október 14.
Alsóvárad
Elhunyt 1894. március 14. (80 évesen)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
természettudós,
tanár,
akadémikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Török József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

1813. október 14-én a Bars vármegyei Alsóváradon született. Testvére Török Pál református szuperintendens volt.

A selmeci evangélikus líceumban tanult. Középiskoláit, bölcseleti, jogi és teológiai tanulmányait a debreceni református főiskolán végezte.

1836-tól Pesten, az Újvilág (ma Semmelweis) utcai, egyre zsúfoltabbá vált egyetemi campuson folytatott orvosi tanulmányokat. 1842-ben avatták orvosdoktorrá. Ezután külföldi útra indult. Berlinben, Párizsban főleg a sebészetben képezte tovább magát.

Az irodalom terén már mint orvosnövendék munkálkodni kezdett. Orvosegészségügyi és természettudományi munkákat írt. Az MTA 1839-ben kitűzött pályázatára beadott munkája a Természettudományi pályamunkák III. kötetében került kiadásra.

Ugyanekkor Bugát Pál munkatársaként összegyűjtötte a magyar irodalomban megjelent természettudományi és orvosi műszavakat a Természettudományi szóhalmaz-ba, a magyar nyelv szótára számára pedig a vegytani műszavakat, melyeket magyarázattal is ellátott.

1843-ban Pesten kezdett orvosi gyakorlatot, sebészdoktor lett, és még abban az évben, október 7-én a Tudós Társaság levelező tagjai sorába fogadta.

184145 között montedegói Albert Ferenccel szerkesztette a Természettudományi Társulat évkönyvének I. kötetét, és 184748 évi naptárát.

1845-ben a Természettudományi Társulat másodtitkára, 1847-ben a debreceni főiskola elöljárósága a vegytan és természetrajz tanárává választotta meg. Ekkor Debrecenbe költözött, és ott maradt – mint köztiszteletben álló tanár és gyakorló orvos – élete hátralevő részében is.

1846-ban az MTA Hazai legnevezetesebb ásványvizek ismertetése címen kitűzött pályázatára is beküldte pályamunkáját, amelyet 50 arannyal díjaztak. A pályamű 1848-ban jelent meg a Magyar Irodalomterjesztő Társulat kiadásában: A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei címmel.

1849-ben a szabadságharc idején a debreceni két tábori kórházban mint főorvos működött, és két hónapig mint tanácsos dolgozott az egészségügyi osztálynál.

1858-ban az MTA rendes tagjai közé választotta.

1894. március 14-én hunyt el, Debrecenben.

Főbb műveiSzerkesztés

Források és irodalomSzerkesztés