Tajti
Tajti (szlovákul: Tachty) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
| Tajti (Tachty) | |
 | |
| Katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Rimaszombati |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1391 |
| Polgármester | Molnár Gyula |
| Irányítószám | 980 34 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | RS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 548 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 67 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 270 m |
| Terület | 7,83 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 09′ 15″, k. h. 19° 56′ 25″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 15″, k. h. 19° 56′ 25″ | |
| Tajti weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tajti témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Rimaszombattól 42 km-re délre, Fülektől 24 km-re délkeletre, a magyar határ mellett, a Cseres-hegység (Cerovská vrchovina) gyönyörű természeti környezetében fekszik. A község felett, a Meleg-hegy (Teplý vrch) lábánál ered a kis Gortva folyó, másik folyóvize a Tarna. Legközelebbi szomszédja a Nógrád vármegyei Cered, a legközelebbi nagyobb város Magyarországon a 21 km-re lévő Salgótarján.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az Ajnácskőtől Egyházasbáston és Tajtin át egészen az országhatárig húzódó, szlovákiai 2783-as út, mely a határ magyar oldalán a 23 119-es számú mellékútban folytatódik.
Története szerkesztés
Tajtit 1290-ben említik először, mint az egyházasbásti Szent Miklós templomhoz tartozó települést. Önálló faluként 1399-től szerepel, ekkor "Thathyley", "Thouthyleys" alakban, 1402-ben "Tahtyeley" néven említik. Az ajnácskői vár uradalmához tartozott, majd a helyi nemes Tajty család birtokolta. A 16. század végén és 1683-ban is elpusztította a török. A 18. század közepén újratelepítették. 1828-ban 32 házában 292 lakos élt, 1837-ben 262 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, később egy részük az építőiparban dolgozott.
Vályi András szerint "TAJTI. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Ura, lakosai külömbfélék, fekszik Ezeredhez nem meszsze, és annak filiája; földgyének egy része sovány, piatzozása 2 mértföldnyire, Rimaszombatban; fája van, malma helyben."[2]
Fényes Elek szerint "Tajti, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Nógrád vmegye szélén, Rimaszombathoz délre 3 mfdnyire: 262 kath. lak. F. u. többen."[3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Tajti, a Gortva patak mentén fekvő magyar kisközség, 66 házzal és 373 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan az ajnácskői urak birtoka volt. Később a Kubinyiak lettek a földesurai, most pedig Dapsy Irmának van itt nagyobb birtoka. E község fölött ered a Gortva. Templom nincs a faluban. Ide tartoznak Vilmos és Szorosut puszták. Posta, távíró és vasúti állomása Ajnácskő."[4]
A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt.
Miután Magyarország és Szlovákia csatlakozott a Schengeni övezethez, megnyílt az amúgy évek óta kiépített összekötő út Tajti és Cered között.[5]
Népessége szerkesztés
1910-ben 483, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2001-ben 565 lakosából 543 magyar.
2011-ben 524 lakosából 494 magyar.
2021-ben 548 lakosából 482 magyar (88%), 58 szlovák, 8 ismeretlen nemzetiségű.[6]
Nevezetességei szerkesztés
Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 2000-ben épült.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.
- ↑ [1][halott link]
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
