Tamási kistérség
| régió | Dél-Dunántúl |
| megye | Tolna |
| terület (km²) | 1028,3 |
| népesség (2002, fő) | 43251 |
| népsűrűség (fő/km²) | 42 |
| megyekód | 17 |
| KSH-kód | 4705 |
A Tamási kistérség egy kistérség volt Tolna megyében, központja Tamási volt. 2014. február 25-én, a többi kistérséggel együtt megszűnt, a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény (264. § (12) bekezdés) alapján.
Települései
szerkesztésFekvése
szerkesztésA tamási kistérség Tolna megye nyugati, északnyugati határán helyezkedett el. A kistérség a Somogy, Tolna és Baranya megyék által alkotott dél-dunántúli régió megyéi közül Somogy és Baranya megyével, azok kettő illetve egy kistérségével volt határos.
A kistérség természetföldrajzi szempontból a Dunántúli-dombság természetföldrajzi nagytáj két középtájára terjedt ki. A területnek a Kapos folyótól nyugatra fekvő része Külső-Somogy természetföldrajzi középtájhoz, második fele a Kapos és a Sárvíz által határolt Tolnai-Hegyhát kistájhoz tartozott. Míg a Külső-Somogyhoz tartozó terület a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából volt fontos felszíni formái alapján is, a Tolnai-hegyháthoz tartozó változatos domborzati adottságú területek a vidékfejlesztésben fontos szerepet játszó turizmus számára voltak a legalkalmasabbak. Nem véletlen, hogy a megyében ezen a területen indult be elsőként szervezetten a falusi turizmus.
A területen az agyagon, löszön (téglagyártási alapanyag) és a homokon kívül (építkezési kötő- és vakolóanyag) hasznosítható kőzettani nyersanyag nem volt, így bányászat nem zajlott a kistérségben. Teljes területe a Kapos vízgyűjtő területéhez tartozott. A Kaposnak a kistérség területére eső legnagyobb mellékvízfolyása a Koppány volt. A kistérség északi peremén folyt a Sió csatorna, amelyen keresztül a Balaton felesleges vizét vezették le a Dunába. A kistérség természetes eredetű állóvizekben szegény volt.
