Tatárjárás a Ruszban
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A Magyarországot 1241-ben elpusztító tatárjárás a középkori Ruszt, a kijevi nagyfejedelemség utódállamait is sújtotta, két részben, 1223 és 1240 között.
A magyar államtól keletre fekvő szláv területeket Magyarország előtt támadták meg a Mongol Birodalom seregei. Számos város elpusztult, mint Rjazany, Kolomna, Moszkva, Vlagyimir és Kijev.
A háborút a Kalka menti csata vezette be 1223 májusában, ahol a mongolok a Rusz több fejedelemségének egyesített haderejét győzték le. Ekkor azonban a mongolok visszahúzódtak és nem vették birtokba a területeket. De a tatárok másfél évtizeddel később visszatértek, és Batu kán vezetésével 1237 és 1240 között megszállták a Ruszt. Ekkor a mongol hadak újra visszavonultak, hogy Ögödej nagykán halála után rendezzék az uralkodói öröklés ügyeit. A hódítás következménye azonban az lett, hogy a Rusz fejedelemségeinek be kellett hódolniuk a tatár Arany Hordának. Az alávetettség egyes vidékeken egészen 1480-ig tartott.
A mongol hódítást megkönnyítette a kijevi Rusz 13. századi felbomlása. Ennek nagyon messze ható történelmi következményei lettek. A keleti szláv nép három külön népre szakadt: a mai oroszokra, ukránokra és belaruszokra.[1] Ezután emelkedhetett fel a Moszkvai Nagyfejedelemség.
Háttér
szerkesztésA darabokra szakadó kijevi Rusznak a Távol-Kelet eddig ismeretlen régióiból jövő ellenállhatatlan hódítókkal kellett szembenéznie. "Bűneink miatt," írja a Rusz korabeli krónikása "ismeretlen nép érkezett hozzánk. Senki nem ismerte eredetüket vagy hogy honnan jöttek, vagy milyen vallást gyakoroltak. Csak az isten tudhatta, vagy a könyvek által bölcsek."[2]
A Rusz fejedelmei a nomád kunoktól hallottak először a mongolok érkeztéről. A kunok, akik korábban szívesen fosztogatták a határvidéket, most már békés kapcsolatokra törekedtek, és így figyelmeztették szomszédaikat: "Ezek a szörnyű idegenek elfoglalták országunkat, és holnap a tiéteket fogják, ha nem siettek segítségünkre." Erre Bátor Msztyiszlav novgorodi fejedelem és III. Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem összeszedték erőiket és megindultak kelet felé, hogy szembeszálljanak az új ellenséggel. 1223. május 31-én a Kalka menti csatában lelték vesztüket, egy viszonylag kicsi mongol sereg elleni ütközetben.
A győzelem után senki sem állta volna a mongolok útját, de visszavonultak és 13 évre eltűntek a régióból. Ezt az időt a Rusz fejedelmei nem felkészülésre fordították, hanem tovább folytatták viszálykodásaikat, amíg az ellenség vissza nem tért, és még nagyobb erővel.
Batu inváziója
szerkesztésA következő hullámban Batu kán és Szubotáj a korábbinál nagyobb, 35 ezer fő körüli sereggel érkezett 1236 végén, és a Volga folyón átkelve lerohanták a Volgai Bolgárországot. Több, mint egy évükbe telt, mire megtörték a bolgárok, a kun-kipcsakok és az alánok ellenállását.
1237 novemberében Batu kán elküldte követeit II. György vlagyimiri nagyfejedelemhez és a megadását követelte. Egy hónappal később a tatárok megostromolták Rjazanyt. Hatnapnyi véres küzdelem után a város megsemmisült. A megrettent György a fiait küldte a hódítók ellen, de ők csúfosan kikaptak a tatároktól. Kolomna és Moszkva felégetése után a mongolok 1238. február 4-én ostrom alá vették Vlagyimirt. Három nappal később a várost elfoglalták és földig égették. A fejedelmi család a tűzbe veszett. Maga a nagyfejedelem észak felé vonult vissza. A Volgán átkelve új sereget gyűjtött, amit azonban a tatárok teljesen megsemmisítettek a Szity menti csatában március 4-én.
Ekkor Batu kán több részre osztotta a csapatait. A seregtestek 14 várost fosztottak ki a mai Oroszország területén: Rosztovot, Uglicsot, Jaroszlavlt, Kosztromát, Kasint, Szknyatyinót, Gorogyecet, Galicsot, Pereszlavl-Zalesszkijt, Jurjev-Polszkijt, Dmitrovot, Volokolamszkot, Tvert és Torzsokot. A mongolok kínai ostromgépeket használtak.[3] A legnehezebben a kis Kozelszket vették be, amelynek katonái a gyermek Vaszilij fejedelem és a város védelmében hét hétig kitartottak, és négyezer támadót öltek meg. A mongolok jöttének hírére a legenda szerint Kityezs városa minden lakójával együtt elmerült egy tóban és ma is ott van. Az egyedüli nagyvárosok, amelyek elkerülték a pusztulást Novgorod és Pszkov voltak. A mongolok megközelítették Novgorodot, de egyszercsak visszafordultak. A déli Ruszból menekülők többnyire északkelet felé vették az irányt, a Felső-Volga és az Oka közti erdős, gyenge földekre.
1238 közepén Batu kán letarolta a Krímet és alávetette Mordvinföldet. 1239 telén kifosztotta Csernyihivt (oroszul Csernyigov) és Perejaszlavt. Kijev ostroma 1240 decemberében szintén a mongolok győzelmével végződött. Danyilo halicsi fejedelem ellenállása ellenére Batu elfoglalta Halicsot és Vologyimir-Volinyszkijt is. Ezután a mongolok Magyarország és a széttagolt Lengyelország lerohanására indultak.
A tatár iga
szerkesztés
Ezúttal a tatárok nem távoztak, és fővárost hoztak létre maguknak: Szarajt, a Volga alsó folyásánál. Itt volt az Arany Horda, a Mongol Birodalom nyugati része kánjának a központja, aki az Orhon-völgyben lakó nagykánt képviselte. Innen felügyelte az alávetett Ruszt majdnem három évszázadig. Valamennyi orosz állam, beleértve Novgorodot, Szmolenszket, Halicsot és Pszkovot behódolt a tatároknak.[4]
Ezt a kort a „tatár iga” néven emlegetik. Ez szörnyű elnyomást sugall, holott a valóságban a megtelepedett mongol hódítók már nem voltak olyan könyörtelenek és pusztítók, mint a hódító harc idején[5] Nem foglalták el a Rusz területeit és lakóival nem voltak folytonos közvetlen kapcsolatban. Dzsingisz kán kivánságának megfelelően megőrizték állattenyésztő életmódjukat az általuk közvetlenül ellenőrzött területeken, így a Rusz földművelőivel és városlakóival nemigen kerültek összeütközésbe, legalábbis a tatár iga első szakaszában. A meghódított területekre adót vetettek ki, amit általában a helyi fejedelmek gyűjtöttek be és szállítottak Szarajba. A 14. és a 15. században, a tatár kánságok felemelkedésével kezdődtek el a rabszolgaszerző hadjáratok a szlávok ellen. A rabszolgákat a felemelkedő Oszmán Birodalomnak adták el. Ezek a hadjáratok súlyos károkat okoztak a moszkvai és a litván nagyhercegségeknek, és akadályozták a Vad Mezők néven ismert sztyeppei és erdős-sztyeppe határterületek benépesedését Moszkvától délre a Fekete-tengerig. Ez a helyzet vezetett a kozák hadak kialakulásához.
A vallás ügyeiben a mongolok rendkívül toleránsak voltak. Amikor először megjelentek Európában, sámánisták voltak, ami azt jelentette, hogy hiányzott belőlük a vallási fanatizmus. Miután az iszlám hitre tértek, ugyanolyan toleránsak maradtak.[6] Az Arany Horda kánja, aki az elsők közt lett muszlim, még azt is megengedte a Rusz lakóinak, hogy a fővárosában keresztény püspökséget alapítsanak a 13. század vége felé. Fél évszázaddal később Nogaj kán a bizánci császár egyik lányát is feleségül vette, a saját egyik lányát pedig Fekete Teodor szmolenszki fejedelemhez adta. Voltak olyan történészek - köztük a szovjet korszakban az új-eurazsionista Lev Gumiljov -, akik szerint nem is volt mongol invázió. Szerintük a Rusz fejedelmei egyszerűen csak szövetséget kötöttek a Hordával a fanatikus Német Lovagrend ellen, amelynek a támadásai sokkal nagyobb veszélyt jelentettek a Rusz vallására és kultúrájára.
A tatár igának mindenképpen volt sötét oldala. A nagy hatalmú nomád horda szomszédsága folyamatos fenyegetést jelentett a Ruszra. A támadások nem voltak gyakoriak, de amikor megtörténtek, nagy és kiszámíthatatlan mértékű pusztítást okoztak. Két támadás közt a Rusz lakóinak adót kellett fizetniük. Kezdetben tatár adószedők gyűjtötték be, később a helyi fejedelmek.
Hatása a Rusz fejlődésére
szerkesztésA hódítás más-más hatást gyakorolt a kijevi Rusz különböző területeire. Colin McEvedy (Atlas of World Population History, 1978) becslése szerint a Rusz népessége a hódítás következményeképpen lecsökkent.[7][8] Egyes központoknak, magának Kijevnek is, évszázadokig tartott az újraépítés. A rivális Moszkva és Tver ugyanakkor a mongol támadás után kezdett el virágozni. Azt, hogy Moszkva domináns szerephez jutott a Rusz keleti és északi részén, a mongoloknak köszönhette. 1327-ben, amikor Tver fejedelme csatlakozott egy felkeléshez, I. Iván moszkvai fejedelem segített a mongoloknak leverni a lázadást és elpusztítani a tveri területeket. A riválist így megsemmisítve, hozzájárult, hogy az orosz ortodox egyház tegye át székhelyét Vlagyimirből Moszkvába. A mongoloktól nagyfejedelmi címet kapott. Ezzel a moszkvai fejedelmek lettek a Rusz és a mongolok közti fő közvetítők, ami további előnyöket jelentett. A Rusz egyéb területeit a mongolok időnként feldúlták, de a moszkvai területekhez nem nyúltak. Ez nemesi és paraszti betelepülőket vonzott a biztonságosabb moszkvai nagyfejedelemségbe.[9]
Bár a kulikovói csatában 1380-ban a Rusz csapatai legyőzték az Arany Hordát, a mongol dominancia és az adófizetési kötelezettség megmaradt 1480-ig, az Ugorscsina néven emlegetett csetepatéig az Ugra folyónál.
Társadalmi hatásai
szerkesztés
A mongol hódítás hosszútávú társadalmi hatásai vitatottak. Volt, aki a mongolokat hibáztatta a kijevi Rusz felbomlásárt és a keleti szlávok három népre szakadásáért, illetve a keleti despotizmus meghonosodásáért. Moszkva fejlődésében biztosan jelentős szerepet játszottak a mongolok. A mongol iga idején fejlődött ki a moszkvai feudális hierarchia, a "mesztnyicsesztvo", a mongol típusú postai hálózat, a mongol örtöö (orosz neve: jam) rendszert követve. Mongol mintákat követett a moszkvai népszámlálási gyakorlat, a pénzügyi rendszer és a katonai rendszer.[10]
Az orosz és a mongol uralkodó osztályok közt ebben a korszakban élénk kapcsolatok működtek. 1450-re a tatár nyelv a moszkvai nagyfejedelem udvarában is divatos lett, a túlzott tatárszeretettel is megvádolt II. Vaszilij idején. Sok orosz nemesi család vett fel tatár nevet (például a Veljamanov család egyik tagja az "Akszak' nevet vette fel, és leszármazottai már az Akszakov nevet viselték).[11] Sok orosz bojár család vezette vissza a családfáját mongol vagy tatár ősökre, mint a Veljaminov-Zernovok, a Godunovok, az Arszenyjevek, a Bahmetyevek, a Bulgakovok és a Csadajevek. Egy 17. századi felmérés szerint az orosz nemesi családok több, mint 15 százalékának volt tatár, vagy keleti eredete.[12]
A mongolok megváltoztattáka Rusz államainak gazdasági erőviszonyait is. A vallási szféra sem maradt érintetlen. A borovszki Szent Pafnutiusz egy mongol adószedő (darugacsi) unokája volt. Bergaj kán egyik unokaöccse keresztény hitre tért, szerzetes lett és szentté avatták.[13]
Az igazságszolgáltatásban, a mongolok megjelenése után a halálbüntetés – amelyet a kijevi Ruszban korábban csak rabszolgákra alkalmaztak – széles körben elterjedtté, és a kínzás a bűnüldözési eljárás megszokott részévé vált. Moszkvában az árulónak ítélteket lefejezték, az ismételten tolvajláson kapottakat pedig fizikailag megbélyegezték.[14]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Boris Rybakov, Киевская Русь и русские княжества XII-XIII вв. (Kievan Rus' and Russian Princedoms in 12th and 13th Centuries), Moscow: Nauka, 1993. ISBN 5-02-009795-0.
- ↑ The Chronicle of Novgorod 1016-1471. Michell. London, Offices of the society, 1914 (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ (the University of Michigan)John Merton Patrick. Artillery and warfare during the thirteenth and fourteenth centuries. Utah State University Press, 12. o. (1961). Hozzáférés ideje: 2011. november 28. „The Mongols invaded the Russian steppes at this time, reaching the Crimea before turning back at the Khan's orders. The youngest son of Genghis, Tului, was given the special task of destroying walled cities during this campaign, employing the Chinese engines”
- ↑ Henry Smith Williams The Historians’ History of the World, p.654
- ↑ It has been noted that it was during the period of Mongol domination that „the curve of Russian Western trade climbed steadily”, as did its trade with the Orient. Lásd: Donald Ostrowski, Muscovy and the Mongols: Cross-cultural Influences on the Steppe Frontier, Cambridge University Press, 1996., 109. old.
- ↑ Paul Robert Magocsi. A History of Ukraine. University of Toronto Press, 1996., 110. old.
- ↑ Atlas of World Population History. [2020. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 27.)
- ↑ Az Orosz Birodalom gyökerei: a mongolok által létrehozott, jól szervezett adózási rendszer, mely a népesség összeírásán alapult
- ↑ Richard Pipes. (1995). Russia Under the Old Regime. New York: Penguin Books. pp. 61-62
- ↑ Lásd: Ostrowski, 47. old.
- ↑ Vernadsky, George. (1970). The Mongols and Russia. A History of Russia, Vol. III. New Haven: Yale University Press pp. 382-385.
- ↑ Vernadsky, George. (1970). The Mongols and Russia. A History of Russia, Vol. III. New Haven: Yale University Press. The exact origins of the families surveyed were: 229 of Western European (including German) origin, 223 of Polish and Lithuanian origin (this number included Ruthenian nobility), 156 of Tatar and other Oriental origin, 168 families belonged to the House of Rurik and 42 were of unspecified "Russian" origin.
- ↑ Website of the Orthodox Church calendar, accessed July 6, 2008
- ↑ Vernadsky, George. (1970). The Mongols and Russia. A History of Russia, Vol. III. New Haven: Yale University Press. pp. 354-357
További információk
szerkesztés- Allsen, Thomas T.. Culture and Conquest in Mongol Eurasia. Cambridge UP
- Atwood, Christopher P. Encyclopedia of Mongolia and the Mongol Empire (2004)
- Christian, David. A History of Russia, Central Asia and Mongolia Vol. 1: Inner Eurasia from Prehistory to the Mongol Empire (Blackwell, 1998)
- Halperin, Charles J. Russia and the golden horde: the Mongol impact on medieval Russian history (Indiana University Press, 1985)
- Sinor, Denis. "The Mongols in the West." Journal of Asian History (1999): 1-44. in JSTOR
- Vernadsky, George. The Mongols and Russia (Yale University Press, 1953)
- Halperin, Charles J. "George Vernadsky, Eurasianism, the Mongols, and Russia." Slavic Review (1982): 477-493. in JSTOR
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mongol invasion of Rus' című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
