Wikipédia

Teleki Blanka

(1806–1862) festőművész, a nőnevelés úttörője

Széki gróf Teleki Blanka (Kővárhosszúfalu, 1806. július 3.[3] – Párizs, 1862. október 23.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve.

Teleki Blanka
Született1806. július 3.
Kővárhosszúfalu
Elhunyt1862. október 23. (56 évesen)
Párizs
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
SzüleiCharlotte Gräfin Brunsvik de Korompa
Foglalkozásaszobrász, festőművész, író; leánynevelő-intézeti igazgató, pedagógiai szakíró
SírhelyeMontparnasse-i temető[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Blanka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

 
Léon Cogniet: Teleki Blanka portréja (1862 előtt)
 
Madarász Viktor: Teleki Blanka fogságban, 1867, fekete és fehér kréta

Az erdélyi arisztokrata gróf széki Teleki családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig korompai gróf Brunszvik Karolina (1782–1843), az első magyarországi óvodák megalapítójának, gróf Brunszvik Teréznek a húga volt. Két ifjabb testvére: Teleki Emma (De Gerando Ágost neje) 1809-ben, Miksa 1813-ban született.

Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után részt vett a hadbíróság elől bújdosó forradalmárok rejtegetésében. Pálfalvára (Szatmárpálfalva), az egyik Teleki-kúriára vonult vissza. A település szinte megközelíthetetlen volt, ezért az üldözöttek nagy számban menekültek ide.[4] Párizsban élő nővérén keresztül kapcsolatot tartott a magyar emigrációval és miután a bécsi rendőrség kezére jutott a levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre, az Újépületbe szállították.[5] Teleki Sándor honvédtiszt így emlékezett erre az eseményre: „Teleki Blankát elfogták, sok mindennel vádolták, ágyukat, a szent István koronáját és palástját keresték házában, ásattak a pálfalvi kertben, s különösen azzal gyanusiták, hogy ezrekben küldi ki a pénzt külföldre az emigránsoknak. Kötél és ón terhe alatt volt tiltva velünk, politikai bélpoklosokkal, érintkezni.”[6] 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott.

 
Teleki Blanka sírja a párizsi montparnasse-i temetőben

Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt, a húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál. A montparnasse-i temetőben helyezték nyugalomra.[7]

Emlékezete szerkesztés

 
A párizsi emléktáblája, felirata: « Les comtesses hongroises Blanche de Teleki (1806-1862) et Emma Teleki de Gérando (1815-1893), écrivains, révolutionnaires et patriotes, éminentes représentantes de l'amitié franco-hongroise, vécurent dans cette maison. »
  • Teleki Blanka-díj
  • 2006. október 11-én a Párizsi Magyar Intézet emléktáblát helyezett el Teleki Blanka grófnő és testvére, Emma egykori lakhelyén, a Vaugirard utca 37. szám alatt álló párizsi épület homlokzatán.[8]
  • A Montparnasse-i temetőben nyugszik.[9] 2008-ban egy elképzelés szerint tervezték ugyan hamvai hazahozatalát és a martonvásári Brunszvik-kriptában való újratemetését, de ez az elképzelés nem realizálódott.[10]

A nevét viselő iskolák, kollégiumok Magyarországon szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • De Gerando Ágoston: Teleki Blanka élete (Budapest, 1892);
  • Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza (Bp., 1886);
  • Teleki Blanka és köre (Válogatta, sajtó alá rendezte, bevezetéssel ellátta Sáfrán Györgyi, Bp., 1963 illetve Kriterion, 1979).
  • Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni (Bp., 1998);
  • Kertész Erzsébet: Teleki Blanka (Bp., 1966)[13]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/02300/02387/00011/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2009_1_031-032.pdf
  2. ↑ https://turul.info/images/galeria/8786_x500.jpg
  3. ↑ Életrajzi Index[halott link]
  4. ↑ Teleki Blanka, széki gr.. nevpont.hu. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  5. ↑ Az önkényuralom kora (1849-1865). (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  6. ↑ Teleki Sándor: Egyről-másról. Ujabb emlékeim., 1882. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  7. ↑ https://epa.oszk.hu/02300/02387/00011/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2009_1_031-032.pdf
  8. ↑ okm.gov.hu
  9. ↑ Múlt-kor
  10. ↑ Erdély ma 2012-02-21
  11. ↑ Újbudai Teleki Blanka Általános Iskola honlapja. [2020. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  12. ↑ Teleki Blanka Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola honlapja. [2019. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  13. ↑ Kertész 1966, 1978

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Teleki_Blanka&oldid=26857625”