Teleki Blanka

(1806–1862) festőművész, a nőnevelés úttörője
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 10.

Széki gróf Teleki Blanka (Kővárhosszúfalu, 1806. július 3.[3]Párizs, 1862. október 23.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve.

Teleki Blanka
Született1806. július 3.
Kővárhosszúfalu
Elhunyt1862. október 23. (56 évesen)
Párizs
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
SzüleiBrunswick Karolina
Teleki Imre
Foglalkozásaszobrász, festőművész, író; leánynevelő-intézeti igazgató, pedagógiai szakíró
SírhelyeMontparnasse-i temető[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Blanka témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés
 
Léon Cogniet: Teleki Blanka portréja (1862 előtt)
 
Madarász Viktor: Teleki Blanka fogságban, 1867, fekete és fehér kréta

Az erdélyi arisztokrata széki gróf Teleki családban, Nagybánya közelében született. Édesapja gróf Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig korompai gróf Brunszvik Karolina (17821843), az első magyarországi óvodák megalapítójának, gróf Brunszvik Teréznek a húga volt. Két ifjabb testvére: Teleki Emma (De Gerando Ágost neje) 1809-ben, Miksa 1813-ban született.

Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után részt vett a hadbíróság elől bújdosó forradalmárok rejtegetésében. Pálfalvára (Szatmárpálfalva), az egyik Teleki-kúriára vonult vissza. A település szinte megközelíthetetlen volt, ezért az üldözöttek nagy számban menekültek ide.[4] Párizsban élő nővérén keresztül kapcsolatot tartott a magyar emigrációval és miután a bécsi rendőrség kezére jutott a levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre, az Újépületbe szállították.[5] Teleki Sándor honvédtiszt így emlékezett erre az eseményre: „Teleki Blankát elfogták, sok mindennel vádolták, ágyukat, a szent István koronáját és palástját keresték házában, ásattak a pálfalvi kertben, s különösen azzal gyanusiták, hogy ezrekben küldi ki a pénzt külföldre az emigránsoknak. Kötél és ón terhe alatt volt tiltva velünk, politikai bélpoklosokkal, érintkezni.”[6] 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott.

 
Teleki Blanka sírja a párizsi montparnasse-i temetőben

Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt, a húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál. A montparnasse-i temetőben helyezték nyugalomra.[7]

Emlékezete

szerkesztés
 
A párizsi emléktáblája, felirata: « Les comtesses hongroises Blanche de Teleki (1806-1862) et Emma Teleki de Gérando (1815-1893), écrivains, révolutionnaires et patriotes, éminentes représentantes de l'amitié franco-hongroise, vécurent dans cette maison. »
  • Teleki Blanka-díj
  • 2006. október 11-én a Párizsi Magyar Intézet emléktáblát helyezett el Teleki Blanka grófnő és testvére, Emma egykori lakhelyén, a Vaugirard utca 37. szám alatt álló párizsi épület homlokzatán.[8]
  • A Montparnasse-i temetőben nyugszik.[9] 2008-ban egy elképzelés szerint tervezték ugyan hamvai hazahozatalát és a martonvásári Brunszvik-kriptában való újratemetését, de ez az elképzelés nem realizálódott.[10]

A nevét viselő iskolák, kollégiumok Magyarországon

szerkesztés