Tiszaistvánfalva
Tiszaistvánfalva vagy Járek (szerbül Бачки Јарак / Bački Jarak, németül Jarmosch) egykori német település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Temerin községben. A második világháború után a németeket ugyanúgy kiűzték innen is, mint a többi vajdasági településről. A járeki német lakosság evangélikus vallású volt. Az evangélikus templomot a partizánok romba döntötték, s ma áruház áll a helyén.
| Tiszaistvánfalva (Бачки Јарак / Bački Jarak) | |||
 | |||
| A település központja | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szerbia | ||
| Tartomány | Vajdaság | ||
| Körzet | Dél-bácskai | ||
| Község | Temerin | ||
| Rang | városi jellegű település | ||
| Irányítószám | 21234 | ||
| Körzethívószám | +381 21 | ||
| Rendszám | NS | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6049 fő (2002) | ||
| Népsűrűség | 317 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 83 m | ||
| Terület | 19,1 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 22′ 08″, k. h. 19° 52′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 08″, k. h. 19° 52′ 18″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaistvánfalva témájú médiaállományokat. | |||
Története szerkesztés
A szerb katonai közigazgatás (úgynevezett partizánok) a faluban 1944. végétől a német és magyar lakosság részére gyűjtőtábort rendezett be, s ide deportálták a Sajkásvidék etnikai tisztogatását túlélő magyarokat is, bár a tábor rabjai leginkább németajkúak voltak (dr. Mészáros Sándor Holttá nyilvánítva c. könyve alapján). A Jugoszlávia Nemzeti Felszabadító Bizottságának adatai szerint a járeki táborban 3632 magyar sínylődött. A halottak száma, különösen a gyermekek és az öregek esetében rendkívül magas volt. Teleki Júlia kutatásai során 135 sajkásvidéki magyar áldozatot azonosított név szerint, akik ebben a táborban haltak meg. A tábor több éven át működött.
1945-ig a falut szinte csak németek lakták, de a háború után kitelepítették őket, s helyükre szerbeket telepítettek főként Bosznia-Hercegovinából.
Ma tiszta szerb lakossága van, amely az utóbbi évtizedekben rohamosan növekszik. A településnek városi jellegű település (gradsko naselje) rangja van.
Népesség szerkesztés
Demográfiai változások szerkesztés
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2438 | 2544 | 3362 | 3858 | 5396 | 5426 | 6049[1] |
Etnikai összetétel szerkesztés
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 5838 | 96,51 |
| Magyarok | 43 | 0,71 |
| Horvátok | 30 | 0,49 |
| Jugoszlávok | 22 | 0,36 |
| Ruszinok | 13 | 0,21 |
| Macedónok | 11 | 0,18 |
| Szlovákok | 10 | 0,16 |
| Németek | 7 | 0,11 |
| Montenegróiak | 6 | 0,09 |
| Oroszok | 3 | 0,04 |
| Albánok | 3 | 0,04 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Csehek | 1 | 0,01 |
| Bolgárok | 1 | 0,01 |
| Egyéb/Ismeretlen[2] |
Látnivalók szerkesztés
Polgárházak szerkesztés
Járek valaha gyönyörű falu volt, neobarokk vagy neogótikus stílusban épült német polgárházai szinte kisvárosi rangot adtak neki. Ezekből a polgárházakból nagyon sok jelenleg is áll, de sokat már ledöntöttek, vagy eltávolították a kapuk feletti névtáblákat.
-
Johann Wallrabenstein háza -
Régi német polgárház Johann Wallrabenstein háza mellett -
Régi német polgárház Johann Wallrabenstein háza mellett -
Balthasar Renner háza -
Goerg Hay háza -
Johann Haug háza -
Régi német polgárház a főutcán -
Régi német polgárház a főutcán -
Régi német polgárház
Lásd még szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Csorba Béla: Most már biztos: közel hat és fél ezren vesztek oda Járekon. VajdaságMA, 2010. február 23. (Hozzáférés: 2011. október 8.)
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bács-Bodrog vármegye I. 163. oldal
