Keleti királygébics

A keleti királygébics (Tyrannus tyrannus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.

Keleti királygébics
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Australaves Csoport: Eufalconimorphae Csoport: Psittacopasserae Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni) Család: Királygébicsfélék (Tyrannidae) Alcsalád: Királygébicsformák (Tyranninae) Nem: Tyrannus Faj: T. tyrannus
Tudományos név
Tyrannus tyrannus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Lanius tyrannus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Költő és telelő területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Keleti királygébics témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti királygébics témájú médiaállományokat és Keleti királygébics témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Lanius nembe Lanius tyrannus néven.

Előfordulása

A keleti királygébics nyáron Kanada déli részétől Floridáig, a Mexikói-öböl partjai mentén a texasi partokig, illetve Új-Mexikó északi részéig költ. A telet Mexikó déli területein, illetve Dél-Amerika északi, északnyugati részén tölti. Az egyik leggyakoribb faj a királygébicsfélék között.

Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, folyók és patakok környékén, valamint legelők, szántóföldek, vidéki kertek és városias régiók. Vonuló faj.

Megjelenése

Testhossza 23 centiméter, szárnyfesztávolsága 33–38 centiméter, testtömege pedig 33–55 gramm. Hátoldala fekete, farka végén fehér szalag fut. Melle halványszürke. A feje fekete, a torka fehér. A fejtetőn lévő cinóbervörös csík csak akkor villan fel, amikor a madár izgalmában felborzolja vörös tollát. A csőr töve széles és lapított, a sarkában fekete szőrszálak ülnek.

Egy ágon

és a levegőben

Életmódja

Tápláléka főként rovarokból áll, ősszel bogyókat is fogyaszt. Területét elszántan védelmezi, úgy a más madaraktól, mint a saját fajtársaitól egyaránt. A költési időszakban párban él, a téli vonulás során közös szállásokon tölti az éjszakát.

Szaporodása

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak tavasszal van. A fészekalj 3-4 halványrózsaszínes-fehér, vörhenyesen pettyezett tojásból áll. A tojásokon a tojó 16-20 napig kotlik, eközben a hím védelmezi a fészket és a tojót. Mindkét szülő eteti a fiókákat. A fiatal madarak két-három hét után repülnek ki, de még néhány hétig a szülők etetik őket.

Fészke, tojásaival

és csibéje

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 17.)

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe