Főmenü megnyitása

Az Uramisten[1] Gárdos Péter 1985-ben bemutatott első, nagy sikerű játékfilmje.

Uramisten
1985-ös magyar film
Rendező Gárdos Péter
Producer Köllő Miklós (stúdióvezető)
Műfaj filmdráma
Forgatókönyvíró Gárdos Péter, Osvát András
Dramaturg Bíró Zsuzsa
Főszerepben Feleki Kamill, Eperjes Károly
Hang monó
Zene Novák János
Operatőr Máthé Tibor
Vágó Rigó Mária
Hangmérnök Traub Gyula
Jelmeztervező Pataki Zsuzsa
Díszlettervező Lovas Pál
Gyártásvezető Elek András
Gyártás
Gyártó Hunnia Filmstúdió
OrszágMagyarország Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő 93 perc (35 mm-es, 2780 m)
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó magyar Mokép (mozi), Amerikai Egyesült Államok Bunyik Entertainment (VHS, USA, 1986)
BemutatóMagyarország 1985. május 2.
KorhatárMagyarország Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott 12 év (Magyarország)
További információk

A történet egy fiatal artista és egy idős illuzionista, egykori szabadulóművész egymást felőrlő párharcáról szól az 1980-as évek közepének Budapestjén, részben és mellékesen Budapest cirkuszi világában.

SzereplőkSzerkesztés

További szereplőkː Ajtai Andor György, Boncz János, Bors Károly, Erdész László, Erdős Gábor, Herczeg Zsolt, Miró, Palásthy Bea, Radnóti Tamás, Sándor Erzsi, Schwimmer János, Torma Auguszta, Usztics Mátyás

A történetSzerkesztés

Sajek Oszkár a fiatal artista az egyik előadásán történt súlyos balesete óta barátja, Simi kenguruszámában tengeti napjait. Visszamaradt bicegése miatt egyelőre lehetetlennek tűnik, hogy újra komoly mutatványban léphessen fel. De szinte fanatikusan edzi magát, hogy sérült lába mihamarabb rendbe jöjjön. Ám egy nap véletlenül hall egy világhírű, azóta se megismételt produkcióról, amit ötven éve egy magyar illuzionista mutatott be Amerikaszerte. Jégtömbbe fagyasztatta és vonaton Philadelphiába szállíttatta magát, ahol hatalmas, ünneplő közönség előtt tört ki jégkoporsójából.

Ahogy próbált utána járni a tényeknek, kiderült, hogy a szabadulóművész, Binder Lipót még él sőt Budapesten él. A produkcióján fellelkesült milliárdos bankár, Morgan fizette be élethossziglani ellátással a budapesti Nemzeti szállóba. Sőt az idős ember és Sajek apja, aki híres bohóc volt, még ismerték is egymást. A fiatalember elhatározza, meglátogatja és ráveszi az öreget, hogy árulja el a híres philadelphiai mutatványa titkát. Fel is keresi a mogorva, évtizedek óta a szállodában unatkozó magányos öregurat, ő azonban kidobja. A fiatal férfi különféle trükkökkel igyekszik az öreg közelébe férkőzni, ami végül sikerül is, de mégsem hajlandó átadni a mutatvány titkát. Sőt próbálja lebeszélni a produkcióról, és inkább más irányba terelgetné. Kiderül, hogy Binder Lipót, Lipi bácsi tulajdonképpen megkedvelte a fiatalembert, és valójában csak attól fél, hogy ha elárulja a mutatványa titkát, őt se látja többé.

És egyébként is, zavarja, hogy a fiatalembert mint általában a korosztályát legfeljebb szelektíven érdekli a múlt. Véletlenül tudja, ki volt Hudini, de azt már nem, ki volt báró Randrow illuzionista, Lédererné és Kodelka. Azt meg már pláne nem, melyik házban is született Houdini, melyikben volt házmester Dandy Jackson, hol lehetett a „Zsárden”, a vurstli a Népligetben vagy nem hallott Zoli bohócról. Így aztán különböző teljesíthetetlennek látszó feltételeket támaszt, de amikor Sajek mégis teljesíti, megtagadja a titok elárulását.

A fiatalember végső kétségbeesésében, dühében végül elrabolja az öreget, és egy borospincében tartja fogva egyébként luxusellátás mellett. A fogság alatt, ami egy szabadulóművésznek valójában nem is igazi fogság, még jobban megkedvelik egymást, de a mutatvány, amihez az öreg látszólag ugyanolyan fanatikusan ragaszkodik, amennyire Sajek meg akarja szerezni, mégis közéjük áll. Végül belátja, hogy nem tudja kiszedni az öregből a titkot, és visszaviszi a szállodába. Feladja és magába roskadva őrlődik anyjánál. Próbál valami ötletet kitalálni de már minden kártyáját kijátszotta.

Az öregúr inkább gunyoros, mint valódi hitből fakadó miszticizmusa némileg magával ragadta Sajeket is. Egy nap a kristályváza szétrepedése jelzi, hogy valaki meghalt. A szállodába rohan, ahol megtudja, hogy az öregember valóban halálán van. És hiába próbál mondani valamit, már nem lehet érteni, mit. Kétségbeesésében elintézi, hogy láthassa a holttestet, és meglepetéssel veszi észre, hogy az öreg a feltehetően fájdalmas haláltusája ellenére furcsa pózba kényszerítette magát. Talán ezzel üzenve meg a halálból a mutatvány titkát. És úgy tűnik, a túlvilági útbaigazítás célba ért. A fiatal artista szemlátomást hatalmas érdeklődés és ováció közepette mutatja be a számot. De közben meg kell tapasztalnia, hogy mindennek ára van. Az ilyen világszámnak is. Magányban is. Fájdalomban is.

A forgatási helyszínekSzerkesztés

  • Nemzeti Szálló, Budapest, József krt. 4.
  • Fővárosi Nagycirkusz, Budapest, Állatkerti körút 12/a
  • Népliget, az egykori vurstli környéke
  • Keleti-pályaudvar, a postai csomagelosztó központ

DíjakSzerkesztés

  • XVII. Magyar Játékfilmszemle: legjobb férfi színész díja: Eperjes Károly
  • Chicagoi Nemzetközi Filmfesztivál, 1985. november 8-24.
Ezüst Hugo a legígéretesebb rendezőnek – Gárdos Péter
Aranyplakettje megosztva: Feleki Kamill, Eperjes Károly
  • Montreáli Nemzetközi Filmfesztivál, 1985. augusztus 21.-szeptember 1. – A zsűri különdíja

FogadtatásaSzerkesztés

A hazai kritikák némileg fanyalogva fogadták a filmet. Egyesek a hétköznapi témaválasztást kifogásolták, mások az „amerikaias” stílust.

A külföldi kritika és közönség fogadtatása sokkal lelkesebb volt. Az Egyesült Államokban, New Yorkban még fanklub is alakult.

ÉrdekességekSzerkesztés

  • A film ötlete több forrásból állt össze. Gárdos látott egy 1930-as évekbeli képet egy bűvészről, aki New Yorkból Philadelphiába utazott egy hűtővagonban. 1931-ben Portlandben, Oregonban egy Andrew Moro nevű kaszkadőr harminc percig bírta jégbe fagyasztva és túlélte. Gárdos szerint ezen kívül E. L. Doctorow Ragtime című regénye is hatással volt rá, ami 1979-ben jelent meg magyarul, s amelynek egyik szálában Houdini is szerepel.
  • Az eredeti forgatókönyvben még az öregúr keresztneve Oszkár.
  • A főszereplő fanatikus kitartása, amivel a számot igyekszik megszerezni, tulajdonképpen Gárdos fanatizmusa, amivel tíz év alatt kiverekedte, hogy elkészíthesse első játékfilmjét. Gárdos úgy tudta rávenni a stúdió vezetését, főleg Sándor Pált a forgatókönyv elfogadására, hogy azt mondta, Feleki Kamill már beleegyezett, hogy ő játssza Binder Lipótot (Binder Oszkárt). Valójában Feleki ekkor még nem is hallott a készülő filmről. Ebből a szempontból talán nem puszta véletlen Feleki Kamill és Sándor Pál hanghordozásának hasonlósága.[2]
Gárdos nyilatkozata szerint a film mottója, akár címe is az lehetett volna: „Nem adom fel!”
  • Körülbelül ebben az időszakban tudatosult az amerikai közvéleményben a sokat emlegetett Houdini magyar származása. Nem tudni, a filmnek ebben mekkora szerepe volt, ugyanis az Uramisten az Egyesült Államokban nagy sikert aratott.
  • Gárdos már évekkel korábban több, cirkuszokról készült dokumentumfilmet is forgatott.
  • Hasonló kísérlet jelenik meg A teljesítőképesség határai (2014) című német dokumentumfilmsorozat 1. részében az extrém hidegtűrő Wim Hoffal.

ForrásokSzerkesztés

  • Uramisten az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  • Uramisten a PORT.hu-n (magyarul)
  • Gárdos Péter - Uramisten, 2007. 05. 15., filmhu
  • Filmévkönyv 1984, a magyar film egy éve, Magyar Filmintézet, Budapest, 1985, ISSN 0230-2047 (Benne fotókkal a filmből.)
  • Filmévkönyv 1985, a magyar film egy éve, Magyar Filmintézet, Budapest, 1986, ISSN 0230-2047
  • Gárdos Péter interjú (ArcKép Kadarkai Endrével sorozatban), riporter, műsorvezető: Kadarkai Endre, rendezte: Duljánszky Tibor

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Nemzetközi angol nyelvű címeː The Philadelphia Attraction
  2. S amit Gárdos az Arcképek portréfilmben plasztikusan el is játszott Kadarkai Endrének