Vága
Vága (szlovákul Váhovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.
| Vága (Váhovce) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nagyszombati | ||
| Járás | Galántai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1259 | ||
| Polgármester | Adrián Kubica | ||
| Irányítószám | 925 62 | ||
| Körzethívószám | 031 | ||
| Forgalmi rendszám | GA | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2097 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 130 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 123 m | ||
| Terület | 15,97 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 15′ 05″, k. h. 17° 46′ 49″48.251389°N 17.780278°EKoordináták: é. sz. 48° 15′ 05″, k. h. 17° 46′ 49″48.251389°N 17.780278°E | |||
| Vága weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vága témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésA Kisalföld északi részén, Szeredtől 5 km-re délkeletre, a Vág jobb partján, a jelenkori magyar-szlovák nyelvhatár mentén fekszik.
Élővilága
szerkesztés
A település közelében található a Kaskády-víztározó és erőmű, amelyet 1985-ben fejeztek be. A víztározó elpusztította a Vág menti őserdőt.[2]
Története
szerkesztés1259-ben "Waga" alakban IV. Béla király adománylevelében említik először, amikor a király Rexit pozsonyi várjobbágy földjét a vágai Damjánnak adta. Már a 14. század elején az esztergomi érsekség birtoka volt és maradt egészen a jobbágyság megszüntetéséig. 1281-ben, 1326-ban és 1361-ben is említi oklevél. A 14. században malmot is említenek a településen. A falu régi temploma 15. századi volt. 1553-ban még 28 portával adózott. 1597-ben összeírták a falu által elszenvedett károkat.[3] A 16. században az újvári, majd a nagyszombati uradalomhoz tartozott. Az ismétlődő török támadások következtében majdnem teljesen megsemmisült. 1664-ben 3 háztartásban 3 fejadófizető személyt említ a török adóösszeírás, mely szerint Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott a falu.[4] 1694-ben temploma romos állapotban állt, 1718-ban újat kellett építeni helyette. A lakosság csökkenése a kuruc háborúk és a járványok következtében tovább folytatódott. Erről tanúskodik az 1715-ös adóösszeírás is. A 18. század folyamán megindult a népesség növekedése, mely egyre nagyobb méreteket öltött. 1785-ben Vágának már több mint ezer lakosa volt. A kézművesség is gyorsan fejlődött, több molnár, szabó, takács, mészáros és csizmadia is dolgozott a faluban. Iskolájának legkorábbi említése 1816-ból származik. 1825-ben nagy tűzvész pusztította. 1869-ben a falunak 1644 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de 17 hajómalom is működött a községben a Vág folyón.
A 20. század elején sok lakója kivándorolt a tengerentúlra. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Az első világháborúban a falunak 77 hősi halottja volt. Az első bécsi döntés után Vága Csehszlovákiában maradt. A határkiigazításról állandó tárgyalás folyt, végül 1939. március 14-én a községet Magyarországhoz csatolták.[5] 1945-ben újra visszakerült Csehszlovákiához.
A község új címerét és zászlaját 2001-ben avatták fel.
Vályi András szerint VÁGA. Vagovce. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Vág Szerdahelynek szomszédságában, mellynek filiája; határja 2 nyomásbéli, Vágvize’ áradásaival gyakran károsíttatni szokott.[6]
Fényes Elek szerint " Vágha, (Vagoncze), Poson m. vegyes magyar-tót falu, a Vágh vizénél, ut. p. Szeredhez 1 órányira délre. Lakja 1421 kath., paroch. templommal. Termékeny határa sokat szenved a Vágh kiöntéseitől. F. u. az esztergomi érsek."[7]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Vága, a Mátyusföldön fekvő nagyközség, 323 házzal és 2115 róm. kath. vallású lakossal. Régi érseki birtok, mely 1326-ban, a mikor Gyarmati Gergely az esztergomi érsekségnek adományozta, már a mai nevén szerepel. Az 1553-iki portális összeírásba Vaaga alakban 28 portával van felvéve. Hajdan tót község volt, de idővel megmagyarosodott. Ma is a herczegprimásnak van itt nagyobb birtoka. A lakosok között elterjedt hagyomány szerint e községet három, Erdélyből ide menekült, magyar halászcsalád alapította, u. m. a Nagy-Józsa, a Puskás és a Szabó családok. A török világban az ellenséges csapatok keményen megsarczolták a lakosokat. Kath. temploma 1778-ban épült. 1824-ben nagy tűzvész pusztított a községben, erre emlékeztet a Szent Flórián szobor. Ide tartozik Várrét puszta; neve bizonyára történeti jelentőséggel bír. A községnek, habár nagyközség, nincs postája; ugyanis utolsó postája Vágszerdahely, távírója és vasúti állomása Szered."[8]
Népessége
szerkesztés1880-ban 1884 lakosából 1731 magyar, 32 szlovák, 28 német és 93 csecsemő volt.
1890-ben 2051 lakosából 2030 magyar, 15 szlovák, 4 német és 2 egyéb anyanyelvű volt.
1900-ban 2115 lakosából 2065 magyar, 38 szlovák és 12 német anyanyelvű volt.
1910-ben 2036 lakosából 2030 magyar, 5 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.
1921-ben 2071 lakosából 13 csehszlovák és 2029 magyar volt.
1930-ban 2010 lakosából 88 csehszlovák és 1860 magyar volt.
1941-ben 2080 lakosából 9 szlovák és 2027 magyar volt.
1991-ben 2012 lakosából 1621 magyar, 383 szlovák, 5 cseh és 1-1 német illetve lengyel volt.
2001-ben 2021 lakosából 1558 magyar, 444 szlovák, 4-4 cseh és cigány valamint 1 lengyel volt.
2011-ben 2083 lakosából 1344 magyar, 685 szlovák, 17 cigány, 3 morva, 2-2 cseh, horvát és orosz, 1 német, 6 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 2097 lakosából 1114 (+61) magyar, 848 (+70) szlovák, 8 (+10) cigány, 14 (+5) egyéb és 113 ismeretlen nemzetiségű volt.[9]
Őshonos lakosságát évszázadokon át magyarok alkotják. Nemzetiségi összetételének eltolódása a második világháború utáni években kezdődött. A magyarságát súlytó asszimiláció folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A 2001 és 2011 közötti években a magyarok száma 15 százalékkal csökkent, a szlovákok száma viszont az 50 százalékos növekedést is meghaladta.[10]
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||
Neves személyek
szerkesztés- Itt szolgált Zsilinszky Kázmér (1910-1985) bencés tanár, plébános.
Nevezetességei
szerkesztés-
A római katolikus templom -
A templom főbejárata -
Tűzoltószertár -
Világháborús emlékmű -
Szentháromság szobor -
Szent Flórián-szobor. -
Útmenti fakereszt az Alsószerdahely felé vezető főút mellett
- Római katolikus Szent Miklós templomát 1778-ban Batthyány József hercegprímás építtette. 1761 és 1847 között Mihály arkangyal tiszteletére volt szentelve.[forrás?]
- Az 1824-es nagy vágai tűzvész emlékére 1827-ben fogadalmi emlékként felállított Szent Flórián-szobor. Ünnepén a falu lakosai körmenettel vonulnak a szoborhoz. A körmenet legfontosabb emberei a tűzoltók. A körmenetet 1990-ben újították föl.
Iskolaügy
szerkesztés-
Iskola -
A vágai óvoda -
Óvoda
_2.JPG)
_3.JPG)
- Organikus stílusban épített új óvodáját 2012-ben adták át. Építési költsége 497 000 € volt. A 96 férőhelyes intézmény négy tanteremmel rendelkezik. Öt óvónő foglalkozik a gyermekekkel.[11]
- A 227 iskolaköteles gyermek közül 107-en tanulnak a helyi általános iskolában, a többiek a környékbeli városok iskoláit látogatják, elsődlegesen Galántán és Szereden.[12]
Testvértelepülés
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ sme.sk
- ↑ U&C 45:28, pag. 3b-4b
- ↑ Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. 1993 Pozsony.
- ↑ [1] Bevonulás Vágára (Magyar Világhíradó, 1939 március); Janson Jenő 1940. In: K. Thúry György (szerk.) 1940: Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. Budapest, 13 1939 március 14-én Cseklész, Gány és Barakony Szlovákiához, Vága és Nagycétény Magyarországhoz került.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
- ↑ ma7.sk
- ↑ A 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatok alapján
- ↑ Bartalos Éva írása az Új Szó 2013. április 18-i lapszámában
- ↑ 2013-as adat
Források
szerkesztés- Farkas Róbert 2020: Vágai pukancisok. Terra hírújság XI/2, 18-19.
- Farkas Róbert 2014: Vágai harangok. Terra hírújság V/1, 23.
- Józsa Mónika 2011: Népi ájtatosságok Vágán a nagybőjti időszakban. Szél-járás 2011/1, 46-51.
- Mónika Józsa 2010: Vága község népi vallásossága. In: Ladislav Baráth: Újítás és hagyomány a neveléstudományokban II. Nitra, 36-64. ISBN 978-80-8094-668-5
- Danczi, L. 2000: Historia Domus parochiae - Vága egyházközség története
- Jáki, S. T. 2000: A vágai virágvasárnapi pasió. In: Dunántúli Dolgozatok - D Néprajzi sorozat III. Pécs, 184-192.
- Juhász Aladár 2000: Nyelv és művelődés - vágai tanulmányok
- Pukkai László (összeáll.) 1994: Vága község története. Vága
- Velence Vágán. Új Szó 1994. július 1.
- Juhász Aladár 1983: Vága (Váhovce) mai személynevei. Magyar Személynévi Adattárak 61.
- Juhász Aladár 1982: Vága község nyelvjárása
További információk
szerkesztés