Vén Emil
Vén Emil (született Weisz, Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 13.) Munkácsy-díjas (1950) magyar festőművész.
| Vén Emil | |
| Született |
1902. április 9.[1] Fiume |
| Elhunyt |
1984. július 17. (82 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1950) |
| Sírhelye | Budafok |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vén Emil témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja, munkásságaSzerkesztés
Az anyai ágon olasz származású művész 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Rudnay-növendék volt. Nevét 1925-ben magyarosította Weiszről Vénre. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött, ahol Lyka Károly „menlevelével” dr. Espersit János ügyvéd, a makói szellemi élet egyik vezetője fogadta be. Segítségével megismerkedett József Attilával, Juhász Gyulával, s az itt kiállító Endre Bélával.
Vásárhelyen 1931 decemberében állította ki először jellegzetesen egyéni hangú, mediterrán derűt árasztó képeit. Majd tagja lett a hazatelepülő Tornyai János köré csoportosuló körnek. Az ugyancsak itt otthonra találó Kohánnal alapító tagjai voltak a Tornyai Társaságnak, a Mártélyi Művésztelepnek. A fővárosban, Budafokon talált otthonra, itt élt haláláig.
1956-os tevékenysége miatt bebörtönözték, de a művészek szolidaritása miatt – többen nem vették fel a Kossuth-díjat – azonnal kiengedték Vilt Tibor és Vígh Tamás szobrászokkal egyetemben. Az impresszionizmus jeles magyar képviselője minden rangos kiállításon szerepelt a fehér, a tüzes korszakának egyéni hangulatú, szigorú formákba rendezett tájképeivel, csendéleteivel, portréival. Önálló kiállításainak Toulon városa, Bécs, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok adtak helyet. Vándorkiállításával Makóra és Hódmezővásárhelyre még egyszer visszatért a 80 éves művész.
EmlékezeteSzerkesztés
A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban 2009-ben nyílt meg a Vén Emil Galéria.
Hagyatékának gondozója özvegye, Vén Ágnes, akivel 1975-ben kötött házasságot.[3]
IrodalomSzerkesztés
- Losonci Miklós: Vén Emil; Képzőművészeti, Budapest, 1984 (Mai magyar művészet)
- Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete; Városi Tanács, Makó, 1984 (A makói múzeum füzetei)
- Feledy Balázs: Vén Emil, Vigadó Galéria, Budatétény Galéria, 2002
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16635.htm, Vén Emil, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
- ↑ http://bornegyed.hu/hir/szazhusz-eves-lenne-ven-emil
ForrásokSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
