Főmenü megnyitása

Báró vajai Vay Béla (Alsózsolca, 1830. szeptember 29. – Alsózsolca, 1910. augusztus 17.) politikus, Borsod vármegye főispánja, a főrendiház alelnöke, báró vajai Vay Lajos főispán fia, Vay Elemér főispán apja.[1][2]

báró vajai Vay Béla
Vay Béla.jpg
Borsod vármegye főispánja
Hivatali idő
1872. május 15. 1894. október
Előd Vay Lajos
Utód Miklós Gyula

Született 1830. szeptember 29.
Alsózsolca
Elhunyt1910. augusztus 17.(79 évesen)
Alsózsolca
Párt pártonkívüli
Választókerület szirmabesenyői kerület

Szülei Vay Lajos
Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz báró vajai Vay Béla témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Az ősrégi református vajai Vay család bárói ágának a sarja. Apja vajai báró Vay Lajos (1803–1888), Borsod vármegye többszörös főispánja, anyja gróf széki Teleki Erzsébet (1812–1881). Szülei egyetlen gyermekeként gondos neveltetésben részesült. A szülői kapcsolatok révén magántanulóként szülőhelyén, Alsózsolcán tanult, ott is érettségizett. Ezt követően Budapesten végezte jogi tanulmányait, szintén magánúton. Itt érte az 1848-as forradalom, melynek során beállt nemzetőrnek. A szabadságharc alatt többek között Mészáros Lázár seregében részt vett a szikszói ütközetben. A bukás után elkerülte a számonkérés, így európai utazásai révén tágíthatta látókörét.

Mivel apja Borsod megye főispánja volt (három ízben), Vay Lajos is politikai pályát választott. Először az 1861-es, majd az 1869-es választásokon lett a szirmabesenyői választókerületből országgyűlési képviselő. A következő, 1872-es választásokon már nem indult, mert 1872. május 15-én megbízatást kapott Borsod vármegye főispáni feladatainak ellátására. A beiktatási ceremónia június 17-én volt, melynek során „…tekintélyes küldöttség … díszmagyar öltözetben együttesen indult Alsó-Zsolcára, …[hogy] onnan a megye székházába ünnepélyesen bekísérjék”. A köszöntő beszédeket Lévay József főjegyző, valamint a város országgyűlési képviselője, Horváth Lajos mondta. Vay Béla 22 évig, 1894-ig állt a vármegye élén. Munkálkodása nem volt problémáktól mentes: MiskolcLosonczi Farkas Károly és Soltész Nagy Kálmán polgármesterek vezetésével – ebben az időszakban indította el küzdelmét a város önállósága elnyeréséért, a diósgyőri koronauradalomtól való elszakadásért, tulajdonképpen a feudális függőségek felszámolásáért (Miskolc végül csak 1909-ben vált törvényhatósági jogú várossá).

Tudományos szintű numizmatikai témájú munkája Az én pénzeim című, 1902-ben a Franklin Társulat által kiadott könyv, amelyben 2334 darabból álló és 11 057 korona értékű gyűjteménye leírását tette közzé.

Vay Béla családjához fűződik Lillafüred elnevezésének a története. Erzsébet lányának – miként a Vay családban minden Erzsébetnek – Lilla volt a beceneve. A névadás Vay Elemérnek, Lilla fivérének, a Borsodi Bükk Egylet akkori elnökének javaslatára született 1881–1882 körül. Az apropó az volt, hogy Lilla kezét ebben az időben kérte meg gróf Pejácsevich Tivadar (1855–1928) horvát bán. A távolra került Lilla állítólag részt vett a Palotaszálló átadási ünnepségén – inkognitóban.

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

1854-ben megnősült, felesége Teleki Zsófia grófnő lett. A házasságból három lány- és egy fiúgyermek (Elemér) született:

  • báró Vay Elemér (18551931), Borsod vármegye főispánja.
  • báró Vay Erzsébet (18601941), császári és királyi palotahölgy. Férje, dr. gróf verőczei Pejácsevich Tivadar (18551928), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás.
  • báró Vay Anna (18561934). Férje, gróf hallerkeöi Haller János (18521928), Máramaros vármegye főispánja.
  • báró Vay Mária (18581936). Férje, pelsőczi Hámos Aladár (1852-1916).

ForrásokSzerkesztés