Zágonyi Károly
Zágonyi Károly (angolul: Charles Zágonyi) (Szinérváralja, 1822. október 19. – 1870 körül) 1848-as honvéd főhadnagy, az amerikai polgárháborúban az északiak ezredese, a „springfieldi hős”.
| Zágonyi Károly | |
 | |
| Született | 1822. október 19. Szinérváralja |
| Meghalt | 1870-es évek |
| Állampolgársága | magyar |
| Csatái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zágonyi Károly témájú médiaállományokat. | |
Életpályája
szerkesztésA szabadságharcban huszárként Bem József tábornok seregében szolgált és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. Sebesülten orosz fogságba került, ahonnan 1849 szilveszterén megszökött és Törökországba, majd Angliába került, 1851-ben 40 magyar társával a „Devonshire” hajón emigrált az Amerikába, ahol szobafestőként és lovasoktatóként dolgozott a polgárháború kitöréséig, amikor belépett a hadseregbe és John C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgált Asbóth Sándor és Majthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.
Neve az 1861. október 25-ei Springfieldi csata (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé.
A missouri Springfield fontos erődítmény volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 200 fős gárda lendületes lovasrohamával megtörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. E fegyvertény nyomán nemcsak Springfield szabadult fel, hanem egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában inkább a déliek győzedelmeskedtek. Az amerikai sajtó ünnepelte Zágonyi "halálrohamát", bátorságát.
Zágonyi volt parancsnokának, John C. Frémontnak a felesége, Jessie Benton Frémont még 1864-ben terjedelmes könyvben írta meg a testőrség történetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leírása mellett ez a könyv emlékezik meg legbővebben Zágonyiról. Költők és hadtörténészek egész sora vállalkozott a Zágonyi-féle alakulat történetének megírására.
Zágonyi halállovaglását George Henry Boker (1823-1890) versben[1] örökítette meg, az 1870-es években pedig a washingtoni Fehér Ház számára is megrajzolták.
ZÁGONYI (1861. október 25.)
Testőrkapitány, ez a vers
hőstettedért dicsér!
A hangom harsány, néha nyers;
döntsd el magad, mit ér.
Bár unom már a sok vitézt,
ki mindig éljenezni készt,
bolond, ki most kitér!
Sarkantyúd a fülembe cseng,
szablyád a dobverőd…
Vérem vadul pezsdül, kereng,
látván a bősz erőt,
amint lezúdul századod,
s marad nyomán ezer halott!
Te vágtatsz mind előtt.
Pisztolynak puska válaszol,
harcodról énekel…
Szúr, vág, cikázik, elsodor,
pengéd ösvényre lel!
És újra sújt – nyílt útja van…
Nagy ég! Minő lovasroham!
Ki tartóztatja fel?!
Követte mind a jó vezért.
El senki sem futott.
Sebét feledte és a vért,
ki téged láthatott,
amint élőn és holton át
vívtad könyörtelen csatád:
s nyomodban vágtatott!
Csak így tovább, derék vitéz.
Soká élsz, úgy hiszem!
Válladra vágyódik e kéz,
te hős. Bár ismerem
a vakszerencse útjait,
veled megyek, ha kardod int:
halál – vagy győzelem!
A springfieldi roham után Zágonyi testőrségét megalázó körülmények közepette feloszlatták, mert John C. Frémont leváltották, Zágonyi újra visszatért a katonai szolgálatba, amikor Frémontot a Hegyi Főparancsnokság élére nevezték ki, ezredesi rangban a lovasság parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1862. június 8-án részt vett a Gross Keys-i csatában (Virginia) mint lovassági parancsnok. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte. Zágonyi polgárháborús katonai pályafutása itt sajnálatos módon megszakadt, nem volt előnyére Joh C. Frémonthoz való hűsége sem, rá is rávetült a Frémont elleni politikai intrika árnyéka. Büntetést nem kapott, de kihallgatták, ebből a kihallgatási jegyzőkönyvből sok minden kiderül. A Zágonyi vezette testőrség tagjai többnyire amerikaiak voltak, csak negyedrészük német, hat hét állt rendelkezésre a kiképzésre, ezalatt Zágonyi jól begyakoroltatta őket. A Missouri-i springfieldi ütközetben valamennyien elsősorban karddal, s nem revolverrel harcoltak (bár mindkettő volt náluk), a harc végén valamennyi katonájának kardja véres volt, volt akinek még a kard markolata is. Egyetlen magyar is harcolt Zágonyi alakulatában, Majthényi Tivadar, Zágonyi adjutánsa volt. (Majthényi sikerrel végig küzdötte a polgárháborút, Frémont testőrségének feloszlatása után beállt az indianai lovasezredbe kapitánynak.) Zágonyinak a katonai bíróság előtt alkalma volt azt is kifejteni, hogy ő azért állt be harcolni, hogy ez a szép nagy ország, az Egyesült Államok egyben maradhasson.
A polgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1865-ben vállalta az akkor alakult New York-i Magyar Egyesület elnökségét, amelyet aztán átadott Perczel Miklósnak. 1867-ig üzletemberként tevékenykedett és hazatelepedését tervezgette. Dancs Lajost, volt emigráns társát, aki közben már hazatelepült, megkérte, hogy nézzen számára földet Szöllősön, unokaöccse, Székelyhidi Ödön közelében, de 1867-ben a koronázás előtt megírta, hogy tönkrement, egy vasúti társaságnál befektetett pénzét mind elvesztette, mert a társaság megbukott. Addig nem megy haza, amíg vagyont nem szerez, többé Dancs Lajosnak nem írt.[2] Vida István Kornél derítette ki, hogy felesége, a német származású amerikai Amanda Zágonyi 1870-ben újra férjhez ment. Ennek csak két oka lehetett, vagy elváltak, vagy Zágonyi ekkor már nem élt.
Katonapolitikai jelentősége
szerkesztésAz amerikai polgárháborúban, amelynek minden napjára 7 összecsapás, ütközet vagy csata esett, s az első két esztendőben kevés volt "döntő" ütközet, s annál több a halott katona, nyilván különösebb katonapolitikai jelentősége nem volt a Zágonyi-féle rohamnak, egy év múlva újra visszafoglalták a déliek Spriengfield-et (Missouri).
Emlékezete
szerkesztésAz amerikai magyar közösség és Missouri-i helyi közösség számára sokat jelentett Zágonyi Károly példás bátorsága. 1931-ben az Egyetemi Klub felállította 17-es számú emléktábláját, amely a springfieldi ütközetnek állított emléket, Springfieldben egy 5 hektáros parkot is elneveztek Zágonyi Károlyról.
Az amerikai magyar közösséget illetően gondolhatunk az első és a második világháború időszakára, amikor Magyarország hadban állt Amerikával, s ezalatt is a magyar-amerikaiak bizonyították hűségüket fogadott hazájukhoz azzal is, hogy megbecsülték azokat a magyar-amerikaiakat, akik vérüket ontották az egységes Amerikai Egyesült Államokért.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A vers eredeti angol nyelvű változatát lásd Edmund Vasváry forrásokban i. m. 16. p.
- ↑ Lásd Kende Géza forrásokban i. m. 348. p.
Források
szerkesztés- Kende Géza: Magyarok Amerikában . az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Zágonyi Károly lásd 344-348. p.
- Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. Zágonyi Károly lásd 86-88, 162-164. p. (angolul) és (magyarul)
- Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban, 1861-65. Budapest; Pannonia, 1964. Zágonyi Károly lásd 66-69. p.
- Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
- Encyclopaedia Hungarica
- Vasváry Ödön: Magyar Amerika. Szeged; Somogyi-könyvtár, 1988. 247 p. Zágonyi Károly kihallgatása lásd 124-126. p.
- Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Zágonyi Károly lásd 125-139. p.
