Závodszky Zoltán (operaénekes)

(1892–1976) operaénekes, műfordító és énektanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Závodszky István Zoltán (Bátorkeszi, 1892. július 18.Budapest, 1976. szeptember 8.[6]) opera- és dalénekes (tenor), főiskolai tanár. Évtizedeken át a budapesti Opera vezető Wagner-énekese volt.

Závodszky Zoltán
Závodszky Zoltán Trisztán szerepében (1930) (Vajda M. Pál felvétele)
Závodszky Zoltán
Trisztán szerepében (1930)
(Vajda M. Pál felvétele)
SzületettZávodszky István Zoltán
1892. július 18.[1][2][3]
Bátorkeszi
Elhunyt1976. szeptember 8. (84 évesen)[1][2][3]
Budapest[4]
Állampolgárságamagyar
HázastársaGerő Lenke
Tábori Piroska (h. 1924. június 4.–1947. május 2.)
? Erzsébet (h. ?–1976. szeptember 8.)
SzüleiZávodszky István
Kocsis Julianna
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (1916–1920)
SírhelyeFarkasréti temető (37/1 parcella, 6. sor, 59. sír)[5]

A Wikimédia Commons tartalmaz Závodszky Zoltán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Édesapja tanító volt, és maga is követte ezen a pályán. Közben több művészeti ágban is alkotott: zenét szerzett, festett, szobrokat készített. Hegedülni is tanult. Huszonnégy évesen, 1916-ban jelentkezett a Zeneakadémia magánének és zeneszerzés szakára. Énektanulmányait Georg Anthes növendékeként folytatta, a zeneszerzést Weiner Leónál, Kodály Zoltánnál és Herzfeld Viktornál tanulta. Antalffy-Zsiross Dezső orgonaóráit is látogatta.

Oklevele megszerzése után az Operaház ösztöndíjasként szerződtette. 1920. szeptember 29-én a Trubadúr hírnökeként debütált. Október elején már két kis Wagner-szerepben mutatkozhatott be, a Tannhäuser Heinrich der Schreibereként és A nürnbergi mesterdalnokok Balthazar Zornjaként. Az 1921–22-es évadtól rendes taggá minősítették át. 1924-ben vette feleségül Tábori Piroska gyermek- és ifjúsági írónőt, akitől az élete második felében nagy szerepet játszó fordítás alapjait is elsajátította. 1926. február 14-én énekelte első főszerepét Wagner-műben: Eriket a Bolygó hollandiban. Ezt követte Siegmund a Walkürben 1927-ben. Az 1930-as években a német szerző műsoron lévő darabjainak valamennyi főszerepét elénekelte. Más operák csak elvétve fordultak elő repertoárján. 1942-ben kapta meg az „örökös tag” címet. Sámy Zoltán „rémuralma” alatt nem léphetett színpadra, mert nem volt hajlandó zsidó feleségétől elválni.

A felszabadulás után 1945. május 21-én szerepelt először a korábban is énekelt Hovanscsina Vaszilij Golicin hercegeként, majd következtek ismét a Wagner-darabok.

Tábori Piroska 1947-ben tetten érte szeretőjével – és majdani harmadik feleségével – Závodszkyt, s ennek hatására az írónő öngyilkos lett. A következő évben Tóth Aladár más régi vezető énekesekkel együtt nyugdíjazta a tenoristát. Az 1950-es években nyolcszor még színpadra lépett bevált szerepeiben, majd 1961. június 10-én, élete hetvenedik évében, még intakt hanggal Trisztánként búcsúzott az operaénekléstől.

1945–1949 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola oktatója volt. 1957–1962 között Bécsben a Hochschule für Musikon, 1962–1972 között a Konservatorium für Musik und darstellende Kunst tanára volt. 1975-ben a Magyar Televízió portréfilmet készített vele.

Wagner operáinak tenorszerepeit kivétel nélkül magyarul énekelte, s ez úttörő kezdeményezés volt. Később a Wagner-operák szövegkönyveit, a dalirodalomból 960 műdalt fordított le magyarra.

Sírja a Farkasréti temetőben látogatható (37/1-6-59).[7]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC17155/17222.htm, Závodszky Zoltán, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. a b Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
  4. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
  5. http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. október 24.
  6. Gyászjelentése
  7. Archivált másolat. [2019. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 24.)

További információk

szerkesztés
  • Szász István: Látogatás a 75 éves mesterdalnoknál (Magyar Nemzet, 1967. szeptember 8.)
  • Varga Bálint András: Závodszky Zoltán emlékére (Muzsika, 1976. 11. sz.)
  • Rajk András: Závodszky Zoltán halálára (Népszava, 1976. szeptember. 11.)
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, 2005.
  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerkesztette: Fonó Györgyné, Kis Tamás. Budapest, Kossuth, 1969.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Kislexikon. Szerkesztette: Ákos Károly. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968.
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet. Erdély. 4. kötet. Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.
  • Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. ISBN 963-9257-19-2  
  • Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-641-6, ISBN 978-963-955-641-6  
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.
  • Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerkesztő: dr. Bartha Dénes, szerkesztő: Tóth Margit. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.