Wikipédia

Alekszandr Geljevics Dugin

orosz szélsőjobboldali teoretikus

Alekszandr Geljevics Dugin (oroszul: Александр Гельевич Дугин; Moszkva, 1962. január 7. –) szélsőjobboldali orosz teoretikus, az eurázsianizmus továbbfejlesztője, egyfajta orosz fasizmus híve.[1][2][3][4]

Alekszandr Geljevics Dugin
Született1962. január 7. (62 éves)
Moszkva
Álneve
  • Hans Zivers
  • Ганс Зиверс
Állampolgársága
HázastársaEvgenia Debryanskaya
GyermekeiDarja Dugina
Foglalkozása
  • propagandista
  • filozófus
  • geopolitikus
  • politológus
  • professzor
  • szociológus
  • író
  • politikus
  • énekes-dalszerző
  • énekes
  • dalszerző
  • publicista
Iskolái
  • Novocherkassk State Academy of Melioration (filozófia)
  • Moszkvai Repülési Intézet (1978–1979)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Geljevics Dugin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Orosz és külföldi politikai elemzők nagy része szerint jelentős a befolyása Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnökre és politikájára, mások ezt tagadják.[5] Hivatalos kapcsolata nincs az orosz kormányzattal, de a média gyakran hivatkozik rá „Putyin agyaként”.[6][7][8][9][10][11]

Élete és munkássága szerkesztés

Apja a szovjet katonai hírszerzés vezérezredese, a jogtudományok kandidátusa, anyja az orvostudományok kandidátusa volt.[12] Apja az ő három éves korában elhagyta a családot, de biztosította anyagi jólétüket és támogatta fiát, amikor az időnként összeütközésbe került a törvénnyel.[13]

1979-ben kezdett tanulni a Moszkvai Repülési Intézetben (Московский авиационный институт, МАИ), de hamarosan kizárták onnan.[14][15]

1980-ban Dugin csatlakozott Juzsinszkij-kör (Южинский кружок) elnevezésű avantgárd csoporthoz, ami sátánizmussal, ezoterikus nácizmussal(wd) és az okkultizmus más formáival is foglalkozott.[16][17][18] A csoporton belül úgy ismerték, mint aki a szovjet nevelése elleni tiltakozásképpen fordult a nácizmus felé, nem pedig Adolf Hitler iránti szimpátia miatt.[19] Felvett egy alteregót Hans Sievers névvel, utalva Wolfram Sieversre, paranormális jelenségek náci kutatójára, akit emberkísérletek miatt végeztek ki a második világháború után.[20]

Önállóan tanulva sajátította el az olasz, német, francia, angol[21] és spanyol nyelveket.[22] Nagy hatással volt rá René Guénon francia misztikus író és a tradicionalista iskola. A Lenin Könyvtárban felfedezte Julius Evola olasz ezoterikus filozófus, szélsőjobboldali ideológus írásait és az ő Imperialismo pagano (Pogány imperializmus) című, a kereszténységet fasiszta alapról támadó könyvét lefordította oroszra.[23][24]

Politikai tevékenysége szerkesztés

Az 1980-as években Dugin rendszerkritikus, antikommunista „disszidens” érzelmeket vallott és újságíróként tevékenykedett.[25][26] Már a rendszerváltás előtt, 1988-ban bekapcsolódott a politikába és barátjával, Gejdar Dzsahidovics Dzsemal oroszországi iszlám politikussal együtt csatlakozott az ultranacionalista és antiszemita Pamjaty csoporthoz.[14][27] A kilencvenes évek elején egy ideig közel állt Gennagyij Andrejevics Zjuganovhoz, aki újjáalakította Oroszország kommunista pártját.[28][23] 1993-ban Eduard Venyiaminovics Limonovval együtt megalapította a Nemzeti Bolsevik Pártot, amit aztán 1998-ban belső viták miatt elhagyott.[14][25]

Író, újságíró szerkesztés

Dugin 1997-ben publikálta A geopolitika alapjai. Oroszország geopolitikai jövője című művét, az új eurázsianizmus alapvetését, ami zajos sikert aratott. Számos kiadásban jelent meg, egyetemi tankönyvként is használták, állítólag az orosz hadseregben is.[15][29] A könyvben megjelentetett elméletek nagy visszhangot keltettek a nyugati politológusok körében.[30] 1997-ben egy cikket is megjelentett Határtalan és vörös fasizmus címmel. Ebben kifejtette, hogy a nemzeti kapitalizmus, az orosz fasizmus létrehozásával kell megakadályozni a rasszista német típusú nemzetiszocializmus létrejöttét. Az orosz fasizmus a nemzeti konzervativizmus és az igazi változások iránti szenvedélyes vágy kombinációja.[31] Hozzátette, hogy a Waffen-SS és különösen a szervezet tudományos szekciója, az Ahnenerbe, intellektuális oázis volt a nemzetiszocialista rezsimen belül.[31]

Dugin hamarosan kiadta saját folyóiratát Elementi címmel. Ebben dicsérte Jean-François Thiriart belga teoretikus munkásságát, aki egy Dublintól Vlagyivosztokig terjedő, az Indiai-óceánra is kijárattal rendelkező euro-szovjet birodalom létrehozásának a híve volt.[32] A periodika folyamatosan magasztalta a cári Orosz Birodalmat és a sztálini Szovjetuniót, valamint kifejezte csodálatát Julius Evola munkássága iránt is.[28]

Ideológiája szerkesztés

 
Dugin 2014-ben

Dugin elveti a liberalizmust és a Nyugat szerepét, különösen az Egyesült Államok hegemóniáját.[33] Kinyilvánította: Mi Sztálin és a Szovjetunió oldalán állunk.[34] Magát konzervatívnak tartja: „Mi, konzervatívok erős, szilárd államot akarunk, rendet és egészséges családot, pozitív értékeket, a vallás és az egyház megerősítését a társadalomban”. Továbbá: „Hazafias rádiót, TV-t, hazafias szakértőket, hazafias klubokat akarunk. Olyan médiát, ami a nemzeti érdekeket szolgálja”.[35]

Marlène Laruelle politológus szerint Dugin a „fasizmus orosz módra” ideológusa, szélsőséges eszméit különböző politikai és filozófiai tradíciókból gyűjti össze, mint az ezoterikus nácizmus,(wd) tradicionalista iskola/perennializmus, a weimari köztársaság idején dívó német konzervatív forradalom(wd) és az Európai Új Jobboldal(wd).[36]

Dugin Martin Heidegger filozófiáját alkalmazva a Dasein (emberi lét, ittlét) fogalmát geo-filozófiai koncepcióvá alakítja.[37] Szerinte a liberális, kapitalista nyugati civilizáció(wd) a hübrisz hibájába esett, és a Föld lázadását jelenti az Ég ellen.[37] A demokrácia, emberi jogok és individualizmus értékeit pusztán nyugati, és nem általános emberi értékeknek tartja.[38]

Eurázsianizmus, geopolitika szerkesztés

Dugin sokat foglalkozott egy eurázsiai birodalom gondolatával, ami képes lenne szembeszállni a Egyesült Államok vezette nyugati világgal.[39][40][41] Ezzel összefüggésben 1993 és 1998 között társ-alapítója és egyik vezetője volt az ultranacionalista Nemzeti Bolsevik Pártnak (Eduard Venyiaminovics Limonovval), majd a Nemzeti Frontnak(wd) és az Eurázsia Pártnak(wd). Dugin eurázsiai ideológiájának egyik fontos célja az összes oroszul beszélő népcsoport egyesítése egy államba.[42][43] Dicsőítette az állam teljhatalmát az egyén felett, a 16. században Rettegett Iván által bevezetett opricsnyina végletesen elnyomó rendszerét, tagadta az emberek egyéni felelősségét. Nézeteit számos politológus fasisztának értékeli.[39][40][44][45]

Dugin két éven át tanulmányozta Herman Wirth (1885–1981) német gondolkodónak, az Ahnenerbe(wd) nevű náci áltudományos kutatóintézet egyik alapítójának geopolitikai, szemiotikai, ezotérikus és árja elméleteit. Ennek alapján írta meg Giperborejszkaja Tyeorija (Hüperboreai elmélet) (1993) című könyvét, amelyben nagyrészt egyetértett Wirth eszméivel és azokat az eurázsianizmus lehetséges alapjának értékelte.[46] Valószínűleg ez az egyik legátfogóbb ismertetése Herman Wirth elméleteinek a világon.[47] Dugin terjesztette Wirthnek azt az állítását is, hogy ő megírta a zsidó nép és az Ótestamentum történetét, az úgynevezett Palestinabuch-ot(wd), ami megváltoztathatta volna a világ történetét, ha nem lopták volna el.[48]

„ Elviekben Eurázsia, és a mi térségünk, az orosz föld lesz a felvonulási területe az új antiburzsoá, Amerika-ellenes forradalomnak... Az új Orosz Birodalom a közös ellenség alapján jön majd létre, az atlantizmusnak, az Egyesült Államok stratégiai ellenőrzésének, a liberális értékek uralmának elutasítása alapján. Ez a közös civilizációs impulzus lesz az alapja a politikai és stratégiai egységnek. ”
– Dugin: A geopolitika alapjai (1997)

Dugin 2012-ben meghívást kapott az orosz kormányzattól az ukrajnai narancsos forradalom elleni tömegtüntetésre, ahol tízezrek előtt mondott beszédet.[49]

„ Drága orosz nép! A globális amerikai birodalom a világ összes országát az ellenőrzése alá akarja vonni. Bárhol beavatkoznak, senki engedélyét nem kérik. Az ötödik hadoszlop segítségével törnek előre, amitől azt várják, hogy uralhatják a természeti erőforrásokat és az embereket, országokat, kontinenseket. Megszállták Afganisztánt, Irakot, Líbiát, Szíriát és most Irán van soron. De az igazi céljuk Oroszország. Mi vagyunk az utolsó akadály előttük a gonosz globális birodalmának építésében... Hogy ellenálljunk ennek a komoly veszélynek, egyesülnünk és mozgósítanunk kell! Emlékezzünk arra, hogy oroszok vagyunk! Évezredeken át védelmeztük szabadságunkat és függetlenségünket. Tengernyi vért ontottunk, sajátunkat és más népekét, hogy Oroszországot naggyá tegyük. És Oroszország nagy lesz! Másképpen egyáltalán nem fog létezni. Oroszország minden! Minden egyéb semmi! ”
– Dugin 2012 február

Vallása, világnézete szerkesztés

 
Az orosz inglizmus egyik jelképe

Dugint hat éves korában dédanyja megkereszteltette az orosz ortodox egyház rítusa szerint. 1999-ben hivatalosan csatlakozott az óhitűek szakadár csoportjához, amely elutasította az ortodox egyház 1652–1666 között bevezetett reformjait.[50] Dugin eurázsiai filozófiája sokat merít a tradicionalista iskola és a Nouvelle Droite(wd) szélsőjobboldali áramlat tanaiból és mint ilyen közel áll az újpogánysághoz,[51] annak is a szláv rodizmus(wd) (роднове́рие) áramlatához, különösen az anasztazianizmus(wd) és inglizmus(wd) formáihoz.

Világnézetére hatással vannak a hermetizmus, gnoszticizmus és a keleti vallások tanai.[52] A negyedik politikai elmélet(wd) című könyvében felhív a keleti teológia és misztikus áramlatok követésére.[53]

1997-ben esszét írt Andrij Romanovics Csikatilo szovjetunióbeli ukrán sorozatgyilkosról, akit a dionüszoszi „szentségek” gyakorlójaként ábrázol, amelynek során a gyilkos „metafizikai dualizmusban” egyesül megkínzott áldozatával.[54]

Homofóbia szerkesztés

Dugin a homoszexualitást a nyugati dekadencia egyik szimbólumának tartja. 2003-ban egy ukrán online újságnak adott interjújában figyelmeztette az ukránokat, hogy az atlanti modell átvétele kitenné őket „melegek, homoszexuálisok és a leszbikus házasság” jelenségeinek. Dugin homofób nézetei ironikus ellentétben állnak magánéletével: korábbi „nemzeti bolsevik” harcostársa, Eduard Venyiaminovics Limonov nyílt biszexuális volt, önéletrajzi regénye a meleg pornóval határos részeket tartalmaz, Dugin első felesége és fiának anyja, Jevgenyija Jevgenyjevna Gyebrjanszkaja pedig nyílt leszbikus és 1990-ben ő alapította az első orosz melegjogi csoportot.[54]

Nézetei Putyinról és Ukrajnáról szerkesztés

Dugin támogatja Putyin orosz elnök külpolitikáját, de bírálja gazdaságpolitikáját. 2007-ben kijelentette: „Nincs több ellenzője Putyin politikájának, vagy ha vannak, ők elmebetegek és klinikára kell küldeni őket. Putyin mindenütt, Putyin minden, Putyin abszolút és Putyin nélkülözhetetlen". A Kommerszant című lap olvasói Putyin második legnagyobb talpnyalójának szavazták meg.[55] Kemény háborús álláspontot fogalmazott meg Ukrajnával szemben már 2014 előtt is, támogatta a Krím annexióját és a kelet-ukrajnai harcokat.[56]

Dugin befolyását, hatását Putyinra gyakran eltúlozzák.[57] Mark Galeotti 2022-ben úgy fogalmazott, hogy Dugin befolyása 2016 után az orosz politikára jelentéktelen, csak megpróbálja önmagát az előtérbe állítani.[58]

Szankciók szerkesztés

2015 márciusában az Egyesült Államok szankciók alá vonta Dugint az ukrajnai válságban való részvétele miatt.[59] 2022 márciusában hasonló szankciót vetettek ki Dugin Geopolityika című sajtótermékére, valamint lányára, Darja Alekszandrovna Duginára, a United World International (UWI) weblap főszerkesztőjére is.[60][61]

Magánélete szerkesztés

Első felesége Jevgenyija Jevgenyjevna Gyebrjanszkaja melegjogi polgári aktivista volt. Egy fiuk született, Artur Dugin, aki Arthur Rimbaud tiszteletére kapta keresztnevét.[54] Második feleségétől, Natalja Melentyevától született lánya, Darja Alekszandrovna Dugina.[62] 2022 augusztusában ő autóbomba áldozata lett, amit nagy valószínűséggel apjának szántak.[63][64]

Műveiből szerkesztés

Magyarul megjelent az Eurázsiai küldetés című kötete (Kárpátia Stúdió Kft., 2022. ISBN: 9786155374807), illetve hosszú részletek A geopolitikai alapjai című művéből az Oroszország és Európa – Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény című kötetben (Budapest, Zrínyi, 2004). Számos könyvét kiadta angolul, illetve időnként németül a tradicionalista, szélsőjobboldali Arktos Media orosz kiadóvállalat.[65][66]

  • The Great Awakening vs the Great Reset, Arktos (2021)
  • Political Platonism, Arktos (2019)
  • Ethnos and Society, Arktos (2018)
  • Konflikte der Zukunft – Die Rückkehr der Geopolitik, Bonus (2015)
  • Ethnosociology, Arktos (2019)
  • Martin Heidegger: The Philosophy of Another Beginning, Washington Summit (2014)
  • Geopolityika Rossziji, Gaudeamus (2012)
  • Last War of the World-Island: The Geopolitics of Contemporary Russia, Arktos (2015)
  • Putin vs Putin, Arktos (2014)
  • The United States and the New World Order (debate with Olavo de Carvalho), VIDE Editorial (2012)
  • The Fourth Political Theory, Arktos (2012)
  • Die Vierte Politische Theorie, Arktos (2013)
  • The Rise of the Fourth Political Theory, Arktos (2017)
  • Eurasian Mission: An Introduction to Neo-Eurasianism, Arktos (2014)
  • Osznovi geopolityiki: geopolityicseszkoje buduscseje Rossziji, Arktogeia (1997)
  • Metafizika blagoj vesztyi: Pravoszlavnij ezotyerizm, Arktogeia (1996)

Műveiből szerkesztés

  • A negyedik politikai eszme; [ford., szerk. Baranyi Tibor Imre; Kvintesszencia, Debrecen, 2017
  • Eurázsiai küldetés; ford. Szári Norbert; Kárpátia Stúdió, Köröstarkány–Balatonfőkajár–Bp., 2022

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Burton, Tara Isabella. „The far-right mystical writer who helped shape Putin's view of Russia – Alexander Dugin sees the Ukraine war as part of a wider, spiritual battle between traditional order and progressive chaos.”, The Washington Post , 2022. május 12. (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.) 
  2. ↑ The Most Dangerous Philosopher in the World (amerikai angol nyelven). Big Think . (Hozzáférés: 2022. április 13.)
  3. ↑ Multiple sources:
    • Shekhovtsov, Anton (2008). „The Palingenetic Thrust of Russian Neo-Eurasianism: Ideas of Rebirth in Aleksandr Dugin's Worldview”. Totalitarian Movements and Political Religions 9, 491–506. o. DOI:10.1080/14690760802436142. (Hozzáférés: 2015. február 24.) „Numerous studies reveal Dugin – with different degrees of academic cogency – as a champion of fascist and ultranationalist ideas, a geopolitician, an 'integral Traditionalist', or a specialist in the history of religions. . . . This paper is not aimed at offering an entirely new conception of Dugin and his political views, though it will, hopefully, contribute to a scholarly vision of this political figure as a carrying agent of fascist Weltanschauung.” 
    • Shekhovtsov, Anton (2009). „Aleksandr Dugin's Neo-Eurasianism: The New Right à la Russe”. Religion Compass: Political Religions 3, 697–716. o. DOI:10.1111/j.1749-8171.2009.00158.x. (Hozzáférés: 2015. február 24.)  
    • Ingram, Alan (2001. november 1.). „Alexander Dugin: geopolitics and neo-fascism in post-Soviet Russia”. Political Geography 20 (8), 1029–1051. o. DOI:10.1016/S0962-6298(01)00043-9.  
    • Rascoe, Ayesha: Russian intellectual Aleksandr Dugin is also commonly known as 'Putin's brain'. NPR News , 2022. március 27. (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.) „Dugin is a good old-fashioned mystical fascist of the sort that kind of flourished after World War I, when many people in Europe felt lost, felt like the Old World had failed, and were searching around for explanations. And a certain set of them decided the problem was all of modern thinking, the idea of freedom, the idea of individual rights. And in Dugin's case, he felt that the Russian Orthodox Church was destined to rule as an empire over all of Europe and Asia. And eventually, in a big book in 1997, he laid out the road map for accomplishing that. He's continued to be intimately involved in the Russian military, Russian intelligence services and Putin's inner circle.”
    • Dunlop, John B.: Aleksandr Dugin's Foundations of Geopolitics. The Europe Center, Stanford University , 2004. január 31. (Hozzáférés: 2022. május 13.) „By summer 2001, Aleksandr Dugin, a neo-fascist ideologue, had managed to approach the center of power in Moscow, having formed close ties with elements in the presidential administration, the secret services, the Russian military, and the leadership of the state Duma.”
    • (2010. július 1.) „Aleksandr Dugin's transformation from a lunatic fringe figure into a mainstream political publicist, 1980–1998: A case study in the rise of late and post-Soviet Russian fascism”. Journal of Eurasian Studies 1 (2), 144–152. o. DOI:10.1016/j.euras.2010.04.008.  
  4. ↑ Burton, Tara Isabella. „The far-right mystical writer who helped shape Putin's view of Russia”, The Washington Post , 2022. május 12. (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.) „In the early 1990s, he co-founded the National Bolshevik Party with controversial punk-pornography novelist Eduard Limonov, blending fascist and communist-nostalgic rhetoric and imagery; edgy, ironic (and not-so-ironic) transgression; and genuine reactionary politics. The party’s flag was a black hammer and sickle in a white circle against a red background, a communist mirror image of a swastika. The party’s half-sincere mantra? 'Da smert' (Yes, death), delivered with a sieg-heil-style raised arm.” 
  5. ↑ Alexander Dugin: who is Putin ally and apparent car bombing target?. The Guardian , 2022. augusztus 21.
  6. ↑ Factbox: Alexander Dugin advocates a vast new Russian empire. Reuters, 2022. augusztus 21.
  7. ↑ Multiple sources:
  8. ↑ Russia Probes Car Bomb That Killed Daughter of Putin Ideologist. Bloomberg News , 2022. augusztus 21.
  9. ↑ Putin under fire from the ultranationalists after Daria Dugina's assassination. Le Monde , 2022. augusztus 22.
  10. ↑ Eurasianism and the European Far Right : Reshaping the Europe-Russia Relationship, 59. o. (2015. április 26.). ISBN 9781498510691 
  11. ↑ Barros, George: The West Overestimates Aleksandr Dugin's Influence in Russia (amerikai angol nyelven). Providence , 2019. július 8. (Hozzáférés: 2022. augusztus 20.)
  12. ↑ Доктор Дугин (orosz nyelven). Литературная Россия. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 18.)
  13. ↑ Clover, Charles. Black Wind, White Snow: The Rise of Russia's New Nationalism (angol nyelven). Yale University Press, 234–235. o. (2016. április 26.). ISBN 978-0-300-22394-1 
  14. ↑ a b c Backman, Jussi. A Russian Radical Conservative Challenge to the Liberal Global Order: Aleksandr Dugin, Contestations of liberal order: the West in crisis?. Palgrave Macmillan, 289–314. o.. DOI: 10.1007/978-3-030-22059-4_11 (2020. április 26.). ISBN 978-3-030-22059-4. OCLC 1112419471 
  15. ↑ a b Umland, Andreas (2010. július 1.). „Aleksandr Dugin's Transformation from a Lunatic Fringe Figure into a Mainstream Political Publicist, 1980–1998: A Case Study in the Rise of Late and Post-Soviet Russian Fascism” (angol nyelven). Journal of Eurasian Studies 1 (2), 144–152. o. DOI:10.1016/j.euras.2010.04.008. ISSN 1879-3665.  
  16. ↑ Laruelle, Marlene (2015. április 26.). „The Iuzhinskii Circle: Far-Right Metaphysics in the Soviet Underground and Its Legacy Today” (angol nyelven). The Russian Review 74 (4), 563–580. o. DOI:10.1111/russ.12048.  
  17. ↑ Teitelbaum, Benjamin R.. War for Eternity: The Return of Traditionalism and the Rise of the Populist Right (angol nyelven). Penguin Books Limited, 41. o. (2020. április 21.). ISBN 978-0-14-199204-4 
  18. ↑ Clover, Charles. Black Wind, White Snow: The Rise of Russia's New Nationalism (angol nyelven). Yale University Press (2016. április 26.). ISBN 978-0-300-22394-1 „The Yuzhinsky circle gained a reputation for Satanism, for séances, a devotion to all things esoteric – mysticism, hypnotism, Ouija boards, Sufism, trances, pentagrams and so forth” 
  19. ↑ Clover, Charles. Black Wind, White Snow: The Rise of Russia's New Nationalism (angol nyelven). Yale University Press (2016. április 26.). ISBN 978-0-300-22394-1 „Dugin is very forthright about his early Nazi antics, which he says were more about his total rebellion against a stifling Soviet upbringing than any real sympathy for Hitler. Still, virtually everyone who remembers Dugin from his early years brings it up.” 
  20. ↑ Clover, Charles. Black Wind, White Snow: The Rise of Russia's New Nationalism (angol nyelven). Yale University Press (2016. április 26.). ISBN 978-0-300-22394-1 „He adopted the nom de plume 'Hans Sievers', which added a hint of Teutonic severity to an already colourful and fairly camp militaristic–folklore style. The impression he created was, as his later collaborator Eduard Limonov described it, a 'picture of Oscar Wildean ambiguity'. Sievers was not just a stage name: it was a complete persona and alter ego. This was painstakingly composed of as many antisocial elements as its creator could find – a total and malevolent rebellion not just against the Soviet Union, but against convention and public taste as a whole: his namesake, Wolfram Sievers” 
  21. ↑ Clover, Charles. Black Wind, White Snow: The Rise of Russia's New Nationalism (angol nyelven). Yale University Press (2016. április 26.). ISBN 978-0-300-22394-1 „In the evenings he read voraciously, learned to speak Italian, German, French and English, played the guitar and wrote songs.” 
  22. ↑  Alexandr Dugin en Argentina: "Nada puede frenar la transición hacia el mundo multipolar".
  23. ↑ a b Shenfield, Stephen D.. Russian Fascism: Traditions, Tendencies, Movements. M.E. Sharpe, 192. o. (2001). ISBN 9780765611642 
  24. ↑ Teitelbaum, Benjamin R.. War for Eternity: The Return of Traditionalism and the Rise of the Populist Right (angol nyelven). Penguin Books Limited, 43. o. (2020. április 21.). ISBN 978-0-14-199204-4 
  25. ↑ a b Charles Clover. „Putin's grand vision and echoes of '1984'”, Financial Times, 2011. október 5. 
  26. ↑ Christian von Neef. „Jeder Westler ist ein Rassist”, Der Spiegel, 2014. július 14. (német nyelvű) 
  27. ↑ Clover, Charles. Black Wind, White Snow: The Rise of Russia's New Nationalism (angol nyelven). Yale University Press (2016. április 26.). ISBN 978-0-300-22394-1 „The KGB's goal, according to Yakovlev, was to allow the dissident movement to 'let off steam', but it quickly lost control of Pamyat. 'From Pamyat there grew a new generation of more extreme Nazi movements. In this way the KGB gave birth to Russian fascism.'” 
  28. ↑ a b John Dunlop (2004. január 1.). „Aleksandr Dugin's Foundations of Geopolitics”. Demokratizatsiya (journal) 12 (1), 41. o. „'It is especially important,' Dugin adds, 'to introduce geopolitical disorder into internal American activity, encouraging all kinds of separatism and ethnic, social and racial conflicts, actively supporting all dissident movements—extremist, racist, and sectarian groups, thus destabilizing internal political processes in the U.S.'” 
  29. ↑ Александр Гельевич Дугин, политик постмодерна. The Communist Party of the Russian Federation
  30. ↑ Dunlop, John B.: Russia's New—and Frightening—"Ism". Hoover Institution, 2004. július 30. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
  31. ↑ a b Andreas Umland. „Will United Russia become a fascist party?”, Hürriyet Daily News, 2008. április 15. 
  32. ↑ The Russian Question: Nationalism, Modernization and Post-Communist Russia. Lanham, MD: Rowman and Littlefield, 251. o. (1998. április 26.) 
  33. ↑ Дугин хочет с помощью Путина прояснить свой статус в МГУ (orosz nyelven). BBC Russian Service, 2014. június 30.
  34. ↑ Иван Зуев: ru:Александр Дугин: Уроки религии – это великая победа над русофобами (orosz nyelven). Nakanune.ru, 2012. október 31.
  35. ↑ Dugin, Aleksandr: Мы должны забрать у либералов как минимум половину медийного поля! (Legalább a média felét el kell venni a liberálisoktól!) (orosz nyelven). Nakanune.ru, 2012. szeptember 28.
  36. ↑ Laruelle 2019, 95–96. o.
  37. ↑ a b Ereticamente intervista Aleksandr Dugin, a cura di Eduardo Zarelli (olasz nyelven). Ereticamente.net , 2018. március 31. [2020. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  38. ↑ Did philosopher Alexander Dugin, aka "Putin's brain," shape the 2016 election?, 2018. május 5.
  39. ↑ a b Shekhovtsov, Anton (2009). „Aleksandr Dugin's Neo-Eurasianism: The New Right à la Russe”. Religion Compass: Political Religions 3, 697–716. o. DOI:10.1111/j.1749-8171.2009.00158.x. (Hozzáférés: 2015. február 24.)  
  40. ↑ a b Ingram, Alan (2001. november 1.). „Alexander Dugin: geopolitics and neo-fascism in post-Soviet Russia”. Political Geography (journal) 20 (8), 1029–1051. o. DOI:10.1016/S0962-6298(01)00043-9.  
  41. ↑ Stephen Shenfield. Russian Fascism: Traditions, Tendencies, Movements. M. E. Sharpe, 195. o. (2001) 
  42. ↑ Robert Horvath: Beware the rise of Russia's new imperialism. The Age , 2008. augusztus 21. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  43. ↑ Вопросы к интервью – В ГОСТЯХ:Александр Дугин (orosz nyelven). Echo of Moscow , 2008. augusztus 8. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  44. ↑ Shekhovtsov, Anton (2008). „The Palingenetic Thrust of Russian Neo-Eurasianism: Ideas of Rebirth in Aleksandr Dugin's Worldview”. Totalitarian Movements and Political Religions 9, 491–506. o. DOI:10.1080/14690760802436142. (Hozzáférés: 2015. február 24.)  
  45. ↑ Aleksander Dugin: Czekam na Iwana Groźnego (lengyel nyelven). Fronda pp. 133, 2015. február 23. (Hozzáférés: 2020. április 27.) „Az orosz ortodox kereszténységben mindenki az egyház része, egy közös test része, mint egy láb. Hogyan lehetne egy ember felelős magáért? Lehet egy láb felelős magáért? Ebből ered az állam, a totális állam eszméje. Emiatt az oroszok lehetnek, mivel ortodox keresztények, az igazi fasiszták, ellentétben mesterséges olasz fasisztákkal... Az igazi hegeliánus Ivan Szemjonovics Pereszvetov volt, aki a 16. században feltalálta az opricsnyinát. Ő volt az igazi orosz fasizmus megteremtője. Ő hozta létre azt az eszmét, hogy az állam minden, az egyén semmi.”
  46. ↑ Dugin: Giperborejszkaja Tyeorija: Opit arioszofszkogo iszledovanyja (Hüperboreánus elmélet: az arioszofikus kutatás eredményei), Moszkva 1993; "Herman Wirth and the Sacred Proto-Language of Humanity: In Search of the Holy Grail of Meanings", in: Dugin, Philosophy of Traditionalism (Filosofiia Traditsionalizma Archiválva 2022. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben), Moscow 2002, p. 135–167; Aleksandr G. Dugin, '"Herman Wirth's Theory of Civilization" (transl. Jafe Arnold), in: Dugin, Noomakhia: Wars of the Mind, vol. 14: Geosophy – Horizons and Civilizations (Noomakhia: voinii uma, vol. 14: Geosofiia: gorizonti i tsivilizatsii), Moscow 2017, p. 153–157.
  47. ↑ Jafe Arnold, Mysteries of Eurasia: The Esoteric Sources of Alexander Dugin and the Yuzhinsky Circle, Research Masters Thesis, Amsterdam 2019, p. 72–73. Cf. Marlene Laruelle, Russian Nationalism: Imaginaries, Doctrines, and Political Battlefields, Abington, Oxfordshire / New York 2019, p. 95–133 (A Textbook Case of Doctrinal Entrepreneurship: Aleksandr Dugin) (download here). Ibidem, 'Alexander Dugin and Eurasianism', in: Mark Sedgwick (ed.), Key Thinkers of the Radical Right: Behind the New Threat to Liberal Democracy, Oxford 2019, p. 155–169, 157, 159. Jacob Christiansen Senholt, "Radical Politics and Political Esotericism: The Adaption of Esoteric Discourse within the Radical Right", in: Egil Asprem, Kennet Granholm (red.), Contemporary Esotericism, Abbington, Oxfordshire / New York 2013, p. 244–264, 252–254. Jafe Arnold, "Alexander Dugin and Western Esotericism: The Challenge of the Language of Tradition", in: Mondi: Movimenti Simbolici e Sociali dell'Uomo 2 (2019), p. 33–70.
  48. ↑ Aleksandr G. Dugin, "Herman Wirth: In Search of the Holy Grail of Meanings" (German Virt: v poiskakh Sviatogo Graalia smislov Archiválva 2022. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.) (1998), in: Ibidem, Philosophy of Traditionalism (Filosofiia Traditsionalizma Archiválva 2022. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben), Moscow 2002, p. 135–167, 162.
  49. ↑ Gessen, Masha. The Future is History: How Totalitarianism Reclaimed Russia. Riverhead Books, 388–89. o. (2017) 
  50. ↑ Laruelle 2006 11. o.
  51. ↑ Laruelle 2006 11-14. o.
  52. ↑ Laruelle 2006 15. o.
  53. ↑ Aleksandr Dugin. The Fourth Political Theory. Arktos, 2012. p. 210.
  54. ↑ a b c Young
  55. ↑ „Who will praise him better than the rest”, Kommersant (Hozzáférés: 2016. március 24.) (orosz nyelvű)  (Click the "Results" ("Результаты") button at the bottom of the page)
  56. ↑ Newman, Dina. „Russian nationalist thinker Dugin sees war with Ukraine”, BBC News, 2014. július 10. (Hozzáférés: 2022. március 22.) „A prominent Russian ultra-nationalist philosopher has told BBC News that war between Russia and Ukraine 'is inevitable' and has called on President Vladimir Putin to intervene militarily in eastern Ukraine 'to save Russia's moral authority'.”  oroszul: Дина Ньюман: ru:Кто придумал аннексировать украинский Крым? (orosz nyelven). BBC Ukrainian, 2014. július 10.
  57. ↑ Rutland, Peter (2016. április 26.). „Geopolitics and the Roots of Putin's Foreign Policy”. Russian History 43 (3–4), 425–436. o. DOI:10.1163/18763316-04304009. ISSN 0094-288X.  
  58. ↑ „What the Dugin assassination tells us about Russia”, The Spectator, 2022. augusztus 21. 
  59. ↑ „U.S. Department of the Treasury Ukraine-related Designations”, treasury.gov, 2015. március 11. 
  60. ↑ Treasury Sanctions Russians Bankrolling Putin and Russia-Backed Influence Actors (angol nyelven). U.S. Department of the Treasury . (Hozzáférés: 2022. április 10.)
  61. ↑ Office of Foreign Assets Control. "Notice of OFAC Sanctions Actions" published 10 March 2022
  62. ↑ Knott, Paul: Meet the most dangerous man in the world. The New European, 2018. szeptember 21. (Hozzáférés: 2022. augusztus 22.)
  63. ↑ Daughter of Russian philosopher Alexander Dugin killed in car explosion (amerikai angol nyelven). Anadolu Agency. (Hozzáférés: 2022. augusztus 22.)
  64. ↑ „Darya Dugina: Daughter of Putin ally killed in Moscow bomb”, BBC, 2022. augusztus 21. (Hozzáférés: 2022. augusztus 21.) 
  65. ↑ Teitelbaum, Benjamin R.. Lions of the north : sounds of the new Nordic radical nationalism, 51. o. (2017. január 2.). ISBN 9780190212599. OCLC 953576248 
  66. ↑ Heidi Beirich: White Identity Worldwide. Southern Poverty Law Center, 2014. november 21.

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aleksandr Dugin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

  • ↑ Dugin: Alekszandr Geljevics Dugin: A geopolitikai alapjai – Térségben gondolkodni. In Gazdag Ferenc (szerk) – Ljubov Siselina (szerk): Oroszország és Európa: Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Budapest: Zrínyi. 2004. 333–376. o. ISBN 963 327 385 4  
  • Alekszandr Dugin: Eurázsiai küldetés. Kárpátia Stúdió Kft., 2022. ISBN: 9786155374807


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alekszandr_Geljevics_Dugin&oldid=27083878”