A geopolitika alapjai. Oroszország geopolitikai jövője
Alekszandr Geljevics Dugin A geopolitikai alapjai. Oroszország geopolitikai jövője (Основы геополитики: геополитическое будущее России) című geopolitikai műve 1997-ben jelent meg Oroszországban és nagy sikert aratott a katonai és külpolitikai elit köreiben is.[1][2] Az orosz vezérkari akadémián tankönyvként is használják.[1][3] A könyv nyomán jelentős orosz politikusok is nagy érdeklődéssel fordultak az ultranacionalista és neofasiszta nézeteket hangoztató szerző felé.[4][5][6]
| A geopolitika alapjai. Oroszország geopolitikai jövője | |
| Szerző | Alekszandr Geljevics Dugin |
| Nyelv | orosz |
| Műfaj | esszé |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1997 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A könyv jelentős hatással lehetett Putyin elnök politikájára, az orosz–grúz háborúra, illetve Ukrajna 2022-es megtámadására.[7][8]
A kötet szerkesztésében részt vett Leonyid Grigorjevics Ivasov vezérezredes, az orosz védelmi minisztérium nemzetközi osztályának akkori vezetője is, aki azonban a 2021–2022-es orosz–ukrán krízis idején, még a háború kirobbantása előtt élesen szembefordult Putyin politikájával és az elnök lemondását követelte.[9]
Tartalma szerkesztés
Dugin geopolitikájában Oroszországnak az egyesült Európával szövetségben kell szembefordulnia az Egyesült Államokkal, az atlantizmussal és a globalizációval. „Az új kontinentális szövetségnek vagy egész Európát magába kell foglalnia az Atlanti-óceánig, valamint Eurázsia déli partvidékének néhány nagyon fontos szektorát – Indiát, Iránt, Indokínát stb., vagy biztosítania kell ezeknek a térségeknek a baráti sernlegességét, azaz ki kell vonni őket az atlantizmus kontrollja alól.”[10]
Dugin az alapvető geopolitikai különbséget és ellentétet az atlanti és az eurázsiai, a tengeri és a szárazföldi hatalmak között látja. Benjamin R. Teitelbaum szélsőjobboldali ideológushoz hasonlóan úgy véli, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezette tengeri hatalmak kozmopoliták és rombolják a hagyományos értékeket, a szárazföldi társadalmak viszont hagyományőrzőek és összetartóak.[11] Dugin felhív az Egyesült Államok befolyása ellen minden eszközzel folytatandó harcra és egy eurázsiai szövetség létrehozására Oroszországgal az élen.[3]
Leszögezi, hogy a Szovjetuniónak a hidegháborúban elszenvedett vereségével a harc nem ért véget, Oroszország továbbra is az Amerika-ellenes, burzsoá-ellenes forradalom vezető ereje lehet. Az eurázsiai birodalmat a közös ellenség elve alapján kell felépíteni: el kell utasítani az Egyesült Államok vezető szerepét és a liberális értékeket.[2][12]
Síkraszáll az orosz titkosszolgálatok által szervezett átfogó és mély diverziós, destabilizációs és dezinformációs kampányainak szükségessége mellett.[13] A küzdelem során keményen alkalmazni kell az orosz földgáz, kőolaj és más természeti kincsek fegyverét nyomás gyakorlására.[12] Egész Európát „finlandizálni” kell.[12]
Oroszországnak újra birodalmat kell építeni, enélkül Oroszország nem maradhat fenn.[14] „A geopolitikai koncepció magja az orosz nép, amely a teljes értékű és stabil politikai szubjektum valamennyi ismérvével rendelkező történelmi közösség... Az orosz nép, sok más néptől eltérően, mint sajátszerű civilizáció letéteményese alakult ki, mely egy eredeti és teljes értékű világtörténelmi jelenség valamennyi megkülönböztető jegyével rendelkezik. Az orosz nép az a civilizációs konstans, mely nem egy, hanem sok állam megteremtésének tengelyéül szolgált... Az orosz nép kétségkívül a messianisztikus népek közé tartozik.”[15]
Dugin könyvében részletesen kifejti, hogy egyes eurázsiai területeknek és országoknak milyen rend szerint kellene betagozódnia az új orosz birodalomba.
Európa szerkesztés
- Németországgal Oroszországnak szoros szövetséget, Moszkva–Berlin tengelyt kell kiépítenie azzal, hogy a stratégiai elsőbbség ezen belül Oroszországé. Az orosz nyersanyagok és a német ipar természetes kiegészítői egymásnak. Németországnak vissza kell adni az egykori Kelet-Poroszországot, a mai Kalinyingrádi területet, és létre kell hozni de facto politikai dominanciáját Közép- és Kelet-Európa protestáns és katolikus népei felett. (Magyarország is ebbe a csoportba tartozna.)[12]
- Franciaországot az anti-atlantista tradíció alapján ösztönözni kell szoros szövetség létrehozására Németországgal.[12]
- Az Egyesült Királyságot, mint az Egyesült Államok tengeri bázisát, teljesen le kell választani Európáról.[12]
- Finnországot be kell kebelezni Oroszországba a Balti-tenger feletti közvetlen ellenőrzés céljából. Déli része Karéliához, északi része a Murmanszki területhez csatlakozhatna.[12]
- Észtország a német befolyási övezet része lenne.[12]
- Lettország és Litvánia különleges státuszt kaphatna az orosz birodalmon belül.[12]
- Belarusz és Moldova Oroszország része kell legyen.[12]
- Lengyelország német befolyás alatt kaphatna speciális státuszt.[12]
- Románia, Észak-Macedónia, Szerbia, a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság és Görögország – mint az ortodox kereszténység részei – a „Moszkva a harmadik Róma” elmélet jegyében Moszkvához csatlakozna.[12]
- Ukrajna függetlenségét fel kell számolni, mivel ennek az országnak nincs geopolitikai értelme, kulturális, földrajzi vagy etnikai karaktere, viszont nagy veszélyt jelent Eurázsia számára. Az ukrán probléma megoldása nélkül nincs értelme orosz birodalomról, kontinentális politikáról beszélni.[12] Ukrajnát fel kell osztani három részre: keleti a Dnyeper balparti részei közvetlenül Oroszországhoz kerülnek, középső, Dnyeper jobbparti, kijevi részei bizonyos autonómiát kaphatnának, nyugati, katolikus részei pedig a német befolyás alatt álló közép-európai államokhoz kerülhetnének. „A Fekete-tenger partvidékén az orosz geopolitika abszolút imperativusza Moszkva totális és semmivel sem korlátozott kontrollja annak teljes hosszán – az ukrántól az abház területekig”.[16]
Közel-Kelet és Közép-Ázsia szerkesztés
Dugin hangsúlyozza a kontinentális orosz és iszlám civilizációk közötti szövetség fontosságát, aminek alapja az anti-atlantista stratégia.
- Irán kulcsfontosságú szövetséges, a Moszkva-Teherán tengely tagja.[12]
- Örményország szerepe speciális: az örmények árja nép, mint az irániak és a kurdok, szövetséget kell alkotni belük.[12]
- Azerbajdzsánt fel kell osztani vagy Iránnak kell adni.[12]
- Grúziát fel kell osztani, Abháziát és Dél-Oszétiát Oroszországhoz kell csatolni (azóta ez megtörtént, 2008-ban az orosz–grúz háború nyomán).[12]
- Oroszországnak geopolitikai sokkot kell provokálnia Törökországon belül a kurdok, örmények és görögök segítségével az uralkodó rendszer megdöntése érdekében.[12]
- A Kaukázus és a Kaszpi-tenger északi és keleti partjai mind Oroszországhoz kell tartozzanak, beleértve a közép-ázsiai köztársaságokat (Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán).[12]
Kelet- és Délkelet-Ázsia szerkesztés
- Dugin Kínát könyvében Oroszország számára rendkívül veszélyes geopolitikai és ideológiai ellenségként kezeli és megjósolja bukását. Oroszországnak le kell bontania Kínát, először a Tibet–Hszincsiang–Belső-Mongólia–Mandzsúria biztonsági övezetet kell megszereznie.[1] Cserébe Kína számára déli irányú terjeszkedési lehetőséget kell felkínálni.[12]
- Japán számára fel kell ajánlani a Kuril-szigeteket, ha ezzel Amerika-ellenes pályára lehet állítani az ország politikáját.[12]
- Mongóliát be kell vonni a eurázsiai birodalomba.[12]
Egyesült Államok, Kanada szerkesztés
Dugin a fő ellenségként az Egyesült Államokat határozza meg. Ellene minden eszközzel küzdeni kell, világszerte támogatni kell az Amerika-ellenes érzelmeket, az USA-n belül az orosz titkosszolgálatok segítségével gerjeszteni kell a belső feszültségeket, bátorítva minden etnikai, társadalmi és faji konfliktust, a disszidens mozgalmakat, szektákat. Támogatni kell továbbá az amerikai izolacionizmus politikai tendenciáit.[12]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Dunlop, John B.: Russia's New—and Frightening—'Ism'. Hoover Institution, 2004. július 30. (Hozzáférés: 2017. október 12.)
- ↑ a b Burbank, Jane. „The Grand Theory Driving Putin to War”, The New York Times , 2022. március 22. (Hozzáférés: 2022. március 23.) „After unsuccessful interventions in post-Soviet party politics, Mr. Dugin focused on developing his influence where it counted — with the military and policymakers. With the publication in 1997 of his 600-page textbook, loftily titled 'The Foundations of Geopolitics: The Geopolitical Future of Russia,' Eurasianism moved to the center of strategists' political imagination. In Mr. Dugin's adjustment of Eurasianism to present conditions, Russia had a new opponent — no longer just Europe, but the whole of the 'Atlantic' world led by the United States.”
- ↑ a b The Unlikely Origins of Russia's Manifest Destiny. Foreign Policy . [2016. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
- ↑ Liverant, Yigal (Winter 2009). „The Prophet of the New Russian Empire”. Azure, Jerusalem (35), Kiadó: Shalem Center. ISSN 0793-6664. (Hozzáférés: 2015. április 6.)
- ↑ (2009. október 1.) „Is Aleksandr Dugin a Traditionalist? 'Neo-Eurasianism' and Perennial Philosophy”. The Russian Review 68, 662–678. o, Kiadó: Wiley. DOI:10.1111/j.1467-9434.2009.00544.x.
- ↑ Lavelle, Peter. Uncovering Russia (excerpt: A civil society without civility). Norasco Publishing, 379–380. o. (2003). ISBN 0972970800
- ↑ Farmer, Brit McCandless. „Aleksandr Dugin: The far-right theorist behind Putin's plan”, 60 Minutes, 2022. április 12. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
- ↑ Bibbs, Rebecca R.: Anderson University president outlines 3 scenarios for an end to Russia's war with Ukraine. The Herald Bulletin, 2022. április 12. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
- ↑ Mankoff, Jeffrey. Russian Foreign Policy: The Return of Great Power Politics. Rowman & Littlefield, 69–70. o. (2011. október 17.). ISBN 9781442208261
- ↑ Siselina 31. o.
- ↑ Teitelbaum, Benjamin R.. War for Eternity: The Return of Traditionalism and the Rise of the Populist Right (angol nyelven). Penguin Books Limited, 46. o. (2020. április 21.). ISBN 978-0-14-199204-4
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w Dunlop, John (2004. január 31.). „Aleksandr Dugin's Foundations of Geopolitics”. Demokratizatsiya: The Journal of Post-Soviet Democratization 12 (1), 41. o, Kiadó: Institute for European, Russian and Eurasian Studies (George Washington University). ISSN 1074-6846.
- ↑ Von Drehle, David. „The man known as 'Putin's brain' envisions the splitting of Europe — and the fall of China”, The Washington Post , 2022. március 22. (Hozzáférés: 2022. március 22.) „In his magnum opus, 'The Foundations of Geopolitics: The Geopolitical Future of Russia,' published in 1997, Dugin mapped out the game plan in detail. Russian agents should foment racial, religious and sectional divisions within the United States while promoting the United States’ isolationist factions. In Great Britain, the psy-ops effort should focus on exacerbating historic rifts with Continental Europe and separatist movements in Scotland, Wales and Ireland.”
- ↑ Dugin 341. o.
- ↑ Dugin 343. o.
- ↑ Dugin 357. o.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Foundations of Geopolitics című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- ↑ Dugin: Alekszandr Geljevics Dugin: A geopolitikai alapjai – Térségben gondolkodni. In Gazdag Ferenc (szerk) – Ljubov Siselina (szerk): Oroszország és Európa: Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Budapest: Zrínyi. 2004. 333–376. o. ISBN 963 327 385 4
- ↑ Siselina: Ljubov Siselina: Az orosz geopolitikai gondolkodás. In Gazdag Ferenc (szerk) – Ljubov Siselina (szerk): Oroszország és Európa: Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Budapest: Zrínyi. 2004. 15–32. o. ISBN 963 327 385 4