Alibunár

	Alibunár (Алибунар / Alibunar)
	A görögkeleti (szerb) templom
	; Alibunár címere
	; Alibunár címere
	Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Dél-bánsági
Község	Alibunár
Rang	városi jellegű település
Polgármester	Dušan Jovanović (DP)
Irányítószám	26310
Körzethívószám	+381 13
Rendszám	PA
	Népesség
Teljes népesség	3431 fő (2002)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	67 m
Terület	602,0 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 04′ 51″, k. h. 20° 57′ 57″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 51″, k. h. 20° 57′ 57″
	Alibunár weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Alibunár témájú médiaállományokat.

Alibunár (szerbül Алибунар / Alibunar, németül Alisbrunn) városi jellegű település és község (járás) Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben.

Fekvése szerkesztés

Pancsovától 36 km-re északkeletre fekszik.

A község települései szerkesztés

Bővebben: Alibunár község

A községhez Alibunáron kívül még kilenc település tartozik (zárójelben a szerb név szerepel):

Alibunár (Алибунар / Alibunar)
Ferdinándfalva (Нови Козјак / Novi Kozjak)
Ilonc (Иланџа / Ilandža)
Kevedobra (Добрица / Dobrica)
Keviszöllős (Селеуш / Seleuš)
Nagykárolyfalva (Банатски Карловац / Banatski Karlovac)
Petre (Владимировац / Vladimirovac)
Temesmiklós (Николинци / Nikolinci)
Újsándorfalva (Јаношик / Janošik)
Végszentmihály (Локве / Lokve)

Nevének eredete szerkesztés

Neve a török Ali Binar (= Ali kútja) helynévből való.

Története szerkesztés

Utcakép

A görögkeleti (román) templom

Alibunár a török hódoltság alatt keletkezett. Nevét 1695-ben említik először Ali Binar néven.

1695-ben hódoltság végén, II. Musztafa szultán hadával együtt átvonult a településen is, és itt megpihenve Lippa felé vette útját.

1717-ben, a hódoltság utáni első összeíráskor 32 lakott házat számoltak itt össze. Az 1723-1725. évi gróf Mercy-féle térképeken is a lakott helyek között szerepelt.

1768-ban II. József császár délmagyarországi körútjában május 17–18-án Temesvárról Alibunárra jött és itt is éjszakázott, másnap, az alibunári és illáncsai mocsarak megtekintése után, tovább folytatta útját Tomasovácra (Tamáslaka).

1768-1773-ban, a szerb és a német Határőrvidék szervezésekor, a határőrök birtokába került s a Határőrvidék feloszlatásáig századszékhely volt.

1848. december 12-én Damjanich János, a későbbi honvédtábornok, 2500 emberével fényes győzelmet aratott itt a Suplikácz István szerb vajda vezérlete alatt álló szerb felkelőkön. A véres ütközetben a felkelők odahagyva egész felszerelésüket és poggyászukat, Pancsova felé menekültek, míg Damjanich, győztes honvédjeivel, Tomasovác felé vette útját. A küzdelem alatt az egész helység lángba borult s ekkor égett el a két görögkeleti egyház irattára is.

A Határőrvidék feloszlatásakor, 1872-ben, Torontál vármegyéhez csatolták, és az alibunári, a dobricai, illáncsai századokból, valamint a Petrovoszello helységből alakított Alibunári járás székhelye lett.

1910-ben 4512 lakosából 267 fő magyar, 335 fő német, 2717 fő román, 1166 fő szerb, 15 fő szlovák, 1 fő horvát, 2 fő egyéb anyanyelvű volt. Vallási tekintetben 506 fő római katolikus, 5 fő görögkatolikus, 20 fő református, 28 fő ág. hitv. evangélikus, 3884 fő görögkeleti ortodox, 8 fő unitárius, 38 fő izraelita, 14 fő egyéb vallású. A lakosok közül 2111 ember tudott írni és olvasni, továbbá 705 lakos tudott magyarul.

Népesség szerkesztés

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
3616	3811	3705	3951	3803	3738	3431^[1]	2883 fő (2011)^[2] +/-

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség	Szám	%
Szerbek	2052	59,80
Románok	960	27,98
Cigányok	87	2,53
Magyarok	61	1,77
Szlovákok	46	1,34
Macedónok	43	1,25
Jugoszlávok	42	1,22
Montenegróiak	11	0,32
Horvátok	11	0,32
Muzulmánok	11	0,32
Németek	7	0,20
Albánok	3	0,08
Szlovének	2	0,05
Bolgárok	2	0,05
Egyéb/Ismeretlen^[3]