Főmenü megnyitása

Bárczi Gusztáv

magyar orvos, gyógypedagógus

Bárczi Gusztáv (eredetileg 1898-ig Kratina Gusztáv;[2] Nyitraudvarnok, 1890. szeptember 13.Budapest, 1964. augusztus 9.) magyar orvos, gyógypedagógus.

Bárczi Gusztáv
Született Kratina Gusztáv
1890. szeptember 13.
Nyitraudvarnok
Elhunyt 1964. augusztus 9. (73 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
gyógypedagógus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Kitüntetései Kossuth-díj (1953)
Sírhely Farkasréti temető (608-305)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczi Gusztáv témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Miután 1910-ben tanári képesítést szerzett Léván, a fővárosba költözött, s 1913-ban letett eredményes gyógypedagógiai tanári vizsgáját követően a Siketnémák Intézetének tanára lett. Miután 1921-ben fül-orr-gégészeti szakvizsgával kiegészített orvosi diplomáját is megszerezte, 1922-ben Török Bélával létrehozta a siketek nevelésére szakosodott Nagyothallók Iskoláját. Ezzel párhuzamosan 19211923 között szerkesztette a Magyar Siketnéma Oktatás című folyóiratot, több intézményben foglalkozott értelmi fogyatékosok, látássérült, nagyothalló és beszédhibás gyerekek nevelésével, tevékenyen részt vett a magyar iskolaorvosi rendszer kiépítésében, illetve magán- és iskolaorvosi praxist épített ki. 1935-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium gyógypedagógiai referense lett. 1936-tól a Gyógypedagógiai Nevelőintézet tanára, 1937-től igazgatója lett. 1942-től 1963-as nyugdíjba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatója volt, 1946-tól egyúttal tanszékvezetőként is tevékenykedett. 1953-tól országgyűlési képviselő volt. 1958-ban kezdeményezésére és irányításával jött létre az NDK-beli Brandenburgban az értelmi fogyatékosok nevelésére szakosodott Barczi-Haus.

ÉrdemeiSzerkesztés

 
Bárczi Gusztáv és feleségének urnafülkéje Budapesten. Farkasréti temető: 608-305. templomi fülke.

Munkásságát az értelmi fogyatékosok és nagyothallók gyógyító nevelésének, illetve a gyógypedagógus-képzésnek szentelte. Ő fektette le a gyógypedagógia elméleti alapjait, leírta az agykérgi eredetű süketnémaság (surdomutitas corticalis) kórképét, s a kezelésére kidolgozott gyógypedagógiai, hallásnevelési eljárása világszerte ismertté tette szakmai körökben. Munkásságáért 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

2016-ban embermentő tevékenységéért a Jad Vasem a Világ Igaza címmel tüntette ki.[3]

EmlékezeteSzerkesztés

Az általa vezetett Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1975-ben felvette a nevét, s az ELTE-be történő 2000. évi integrációját követően is megőrizte (napjainkban ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar).

MűveiSzerkesztés

  • Egészségtani próbatanítások, Budapest, Franklin, 1928.
  • A magyar beszédhangok képzése, Budapest, Franklin, 1928.
  • Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve, Budapest, k.n., 1935.
  • A siketség átöröklődése és az ezzel kapcsolatos praeventio, Budapest, Franklin, 1936.
  • Hallásébresztés – hallásnevelés, Vác, Siketnémák és Vakok Tanárainak Országos Egyesülete, 1938.
  • Gyakorlati fonetika és hibás beszédjavítás, Budapest, 1950.
  • A kiejtés, az olvasás és az írás tanításának fiziológiai vonatkozásai a gyógypedagógiai nevelők számára, Budapest, Tankönyvkiadó, 1954.
  • Általános gyógypedagógia, Budapest, Tankönyvkiadó, 1959.

Társasági tagságSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. 2019. szeptember 9.
  2. A Belügyminisztérium 1898. évi 82405. sz. rendelete. MNL-OL 30790. mikrofilm 379. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 76. oldal 43. sor.
  3. Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon, Kenyeres Ágnes főszerk., I. köt., Budapest, Akadémiai, 1967.
  • Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 251. o. ISBN 963-05-6821-7  
  • Pedagógiai lexikon. 2. köt. /szerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest: Keraban Kiadó, 1997. Bárczi Gusztáv lásd 143-144. p.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés