Balavásár

falu Romániában, Maros megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 16.

Balavásár (románul Bălăușeri, németül Bladenmarkt) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében. Községközpont, jelentős forgalmi csomópont.

Balavásár (Bălăușeri)
A református templom
A református templom
Balavásár címere
Balavásár címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
KözségBalavásár
Rangközségközpont
Irányítószám547100
Körzethívószám+40 x65[1]
SIRUTA-kód115646
Népesség
Népesség1170 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság859 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság325 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 24′, k. h. 24° 41′46.400000°N 24.683333°EKoordináták: é. sz. 46° 24′, k. h. 24° 41′46.400000°N 24.683333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Balavásár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nevének eredete

szerkesztés

Neve a régi magyar Bala személynévből ered, névutótagja egykori vásáraira emlékeztet.

A falu Marosvásárhelytől 18 km-re délkeletre, a Kis-Küküllő középső folyásának jobb oldalán fekszik. Az Erdélyi-medence közepén, a Küküllőmenti-dombvidéken található. A helység alaprajza nyugat–kelet irányú, a főutcán kívül kevés mellékutcája van.

Története

szerkesztés

1325-ben Balauasara néven említik.[3] A letelepülés 1200. és 1250. között mehetett végbe.[4] A Kiskend-i uradalomhoz tartozó birtokokat (Balavásár területét is), a Szalók nemzetségbeli Baládfiak kapták. A földbirtok megműveléséhez lakosságot telepítettek. Később, a birtok felaprózódásával, a népesség földművelő munkásokra és részbirtokosokra oszlik. A földbirtokosok olcsóbb munkaerőt (zsellérek, cselédek) telepítenek. Így jelenhetett meg a román és cigány népesség. A kereskedelem fejlődésével zsidó családok is lakják.[5] Ősi vámoshíd is volt a Kis-Küküllő folyón.

Kitűnő bortermővidék, szüretei, vásárai egykor messze földön híresek voltak. 1851-ben az itteni szüreten tartották megbeszélésüket a Makk-féle összeesküvés résztvevői, akiket árulás folytán 1854-ben Marosvásárhelyen a Postaréten kivégeztek.

A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához tartozott. Ezután román közigazgatásba került, 1940 és 1944 között újra magyar fennhatóság alatt Maros-Torda vármegye része volt, azóta román közigazgatásban áll.

Vására régóta nevezetes. A környező települések lakói állat, termény és háztartási szükségleteinek vásárait bonyolították és bonyolítják le, pénteki napon.

Népesség

szerkesztés

A település melletti nagy kiterjedésű szőlőhegy és a termékeny talaj (ártéri hordalékos) a völgyben, nagymértékben meghatározta a lakosság foglalkozását.

1850-ben 583 lakosából 430 fő magyar, 83 román, 52 cigány és 18 zsidó. 1910-ben 985-en lakták, 929 fő magyar és 55 román.

1992-ben 1290 lakosából 1063 fő magyar, 121 cigány és 106 román volt.

2002-ben 1228-an lakták, 958 fő magyar, 174 cigány és 96 román.

Közlekedés

szerkesztés

Területén kereszteződik az E60-as (DN13) nemzetközi műút, a DN13A Szováta irányú elágazása és a DJ142 megyei alárendeltségű műút Dicsőszentmárton felé. Távolságok műúton: Marosvásárhely - 24 km, Segesvár - 31 km, Dicsőszentmárton - 36 km, Szováta - 36 km. A falu közepétől déli irányba halad az Egrestőre vezető műút.

A falun áthalad a 307-es számú ParajdBalázsfalva közötti vasútvonal is, amely kiszolgálja Szovátát és Dicsőszentmártont is.

Látnivalók

szerkesztés

Testvértelepülések

szerkesztés
  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  3. Zimmermann - Werner I, 394.
  4. Juhász István: A Küküllők és Olt vidékének keresztyén egyházai.
  5. Egyházkerületi Levéltár