Bethlen család

magyar család
(Bethleni Bethlen család szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 8.

A 12. században élt Lőrinc fia Betlen, a Bethlenek és az Apafiak közös őse. Betlen egyik fiától, Pétertől a Bethlen-ág származott, míg a másik fiát Olivérnek hívták, akinek unokájától, Apától, illetve annak fiától, Apafi Miklóstól eredt az Apafi-ág. A Bethlen család két részre bontható a betleni-, és az iktári-ágra.

Az iktári és a bethleni Bethlen-családok címerei

Iktári Bethlen-ág

szerkesztés

Előnevét ez az ág a Temesi Bánságban fekvő iktári (Ilkar, korábban Aktár) uradalomról kapta, amelyet több helységgel együtt bírt egészen addig, amíg a török el nem foglalta. A török Magyarországról való kiűzése után a család többször is megpróbálta visszaszerezni ősi birtokát.

Ez az ág a másiktól címerében is különbözik. Bethlen János Zsigmond királytól kapta a címerét, melyen két szemben álló hattyú látható, nyakukon nyíllal átlőve, amit farkába harapó sárkány (uroborosz) fog körbe. A leszármazottak folyamatosan ezt a címert használták.

Betleni Bethlen-ág

szerkesztés
 
Bethlen Klementina Zabolán, 1907-ben

Ez az ág az iktári mellett külön családot alkot, noha a rokonságot sokáig fenntartották.

Az ősi címert használták, melyen egy koronás kígyó található, szájában az országalmával.

Híres családtagok

szerkesztés

A család leszármazottja Bethlen Farkas, Verőce korábbi polgármestere.

Az eddig ismert betleni Bethlen családfa[1]

szerkesztés

Betleni Bethlen Jakab, (12821329)

Bethlen-kastélyok

szerkesztés

A Bethlenek bethleni ága már a 13–15. század folyamán megszerezte a családi vagyon alapját képező legfontosabb birtokközpontokat: Bethlent, Keresdet, Betlenszentmiklóst, Bonyhát, Dobokát, Borgót, amelyek mellé utóbb – különösen Bethlen János kancellárnak – sikerült újabb birtokadományokat nyerni. Az Apafiakkal kötött 1584. évi szerződés – mely szerint az egyik család kihalása esetén minden vagyon a másikra száll – Apafi (III.) Mihály halálát (1713) követően, 1776-ban újabb birtokokat hozott, melyek közül Árokalja és Kerlés volt a legfontosabb.

A 17–18. század élvonalbeli főnemesi családja már a fejedelemség idején is – főleg annak második szakaszában – kulcsszerepet töltött be az erdélyi közéletben, és vezető szerepét sikerrel konzerválta az 1690-es „rendszerváltást” követően is, a Habsburg-adminisztráció keretei között. A Bethlen család a 17–18. század fordulóján birtokait, politikai befolyását, közéleti súlyát tekintve a losonci Bánffyakkal, a hallerkői Hallerekkel, a göncruszkai Kornisokkal és a széki Telekiekkel együtt a legfontosabb erdélyi főnemesi családok között említhető: közéleti szereplőket, politikusokat, katonákat, iskola-, művészet- és egyházpártolókat adott az évszázadok során Erdélynek és Magyarországnak. Bethlen (VI.) Miklós, a család egyik legkiemelkedőbb tagja, nemcsak íróként alkotott maradandót, hanem mint építész is: az ő tervei alapján készült ugyanis a bethlenszentmiklósi kastély, az erdélyi reneszánsz kastélyépítészet egyik legjelentősebb emléke.

Az iktári Bethlen ág előnevét egykori Temes vármegyei uradalmáról vette, amelynek birtokosa a török hódoltság 1552. évi beköszöntéig volt. Ekkor a család a Keleti Magyar Királyságba, a későbbi Erdélyi Fejedelemségbe menekült, ahol 1576-ban szerezte meg a marosillyei uradalmat. Az iktári Bethlen család tagjai – akik között a leghíresebb Bethlen Gábor (1580 – 1629), erdélyi fejedelem volt – még további három évszázadon át éltek Erdélyben. 

A Bethlen család számos kastélya közül sok még ma is áll különböző funkciókat betöltve, azonban akad közöttük olyan is, mely – sok más erdélyi kastélyhoz hasonlóan – már menthetetlen állapotban van.

Hivatkozások

szerkesztés