A biotit (más néven macska-arany) egy a filloszilikátok csoportjába tartozó csillám ásványok közül, amelyek gyakran megtalálhatóak a metamorfikus kőzetekben (ezek közé tartozik az annit, flogopit, sziderofillit, fluorannit, eastonit stb.). Ezek kémiai összetételben különböző, de nagyon hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező lapos szilikátásványok.

Biotit
Általános adatok
Képlet K(Mg, Fe2+)3(Al, Fe3+)Si3O10(OH, F)2
Kristályrendszermonoklin
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzilikátásványok
Azonosítás
Megjelenés táblás vagy rövidprizmás kristályok
Szín sötétzöld, barna, fekete, vörösesbarna, világossárga, szürkéssárga, barnászöld, barna
Fény félig fémes, hasadási lapon gyöngyház
Átlátszóság áttetsző
Keménység 2,5-3
Hasadás tökéletes
Törés egyenetlen
Sűrűség2,7-3,3 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Biotit témájú médiaállományokat.

A biotit színe zöldtől barnáig vagy feketéig terjedhet, valamint szürkésfehér sávok is előfordulhatnak benne. Apró, pikkelyes formában az arany színére emlékeztethet.[1]

Etimológia szerkesztés

A biotit a nevét Jean Baptiste Biot (1774-1862) francia mineralógusról és fizikusról kapta.

Törésmutató szerkesztés

nα = 1,565–1,625

nβ = 1,605–1,675

nγ = 1,605–1,675

Előfordulás szerkesztés

Regionális metamorfózist szenvedett palákban és gneiszekben, illetve kontaktmetamorf kőzetekben. Gránitokban, nefelinszienitekben, ritkábban kiömlési magmás kőzetekben (pl. riolitokban és bazaltokban). A káliumos hidrotermás átalakulás egyik jellemző ásványa. Üledékekben törmelékes alkotó. Hazánkban a Magas-Tátrában, Telkibánya térségében, valamint Uzsa, Velence, Zalaszántó, Zalahaláp, Szokolya, Tállya, Tarcal, Komló, Mórágy, és Kemence területén van jelen. Ezen kívül Kanada és Észak-Karolina környékén lehet rábukkanni. A legnagyobb dokumentált biotit kristályra Norvégiában leltek.

Felhasználás szerkesztés

A biotit elenyésző mértékben van jelen a kereskedelemben. A festékeknél töltőanyagként használják, az aszfaltozásnál pedig tapadásgátló felületi bevonatként van használatban.

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Bokor József (szerk.). Csillám, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 29. 

Források szerkesztés