Főmenü megnyitása

Bokrács (szlovénül: Bokrači) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik.

Bokrács (Bokrači)
A bokrácsi katolikus harangláb.
A bokrácsi katolikus harangláb.
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségBattyánd
Rang falu
Polgármester Ludvik Novak
Irányítószám 9201
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség70 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság268 m
Terület2,84 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Bokrács (Szlovénia)
Bokrács
Bokrács
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 44′ 00″, k. h. 16° 14′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 00″, k. h. 16° 14′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bokrács témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Muraszombattól 10 km-re északra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén a Bokrácsi-patak partján fekszik. A térség egyik legkisebb falva. Szomszédai Lendvakislak, Völgyes, Vaslak, Szentbíbor, Alsószentbenedek és Andorhegy.

A falu két részre oszlik Alsóbokrácsra (szlov.: Spodnji Bokrači, vend.: Spoudnji Bokrači), ill. Felsőbokrácsra (Zgornji Bokrači). Az írásos forrásokból azonban nem szerepel, bár nem kizárható, hogy itt tényleg két különálló település létezett. A helyiek vendül ezeket egyszerűen csak Spoudnja és Zgornja ves-nek hívják, ami Alsó- és Felsőfalut jelent.

A falu felsőbb részein a talaj agyagos-kavicsos, nem éppen jó minőségű, míg a Bokrácsi-patak mellett homokos. A falu nyugati oldalán helyezkednek el a rétek és a mezők, ahol kukorica és búza termelése zajlik. Az agyagos talajon almát, szilvát és körtét termelnek. Az erdőkben bükk, fenyő és akác nő, itt pedig igen sok őz és vaddisznó tanyázik.

A lakóházak többsége a Žgonjarov és Talaberov-brejgen található. Gyakori nevek ezen a településen a Rituper, Fartel és Vukan.

TörténeteSzerkesztés

A falu első írásos említése 1355-ben "Volkarach" alakban történt. 1355. október 20-án kelt oklevelében I. Lajos magyar király tanúsítja, hogy a Nádasd nembeli Bekő magva szakadtával a koronára szállt vasmegyebeli Nagymákfa, Oszkó, Mihalócz, Dolina, Bokrács és Iváncz nevü birtokokat új adományozás címén Miklós zágrábi püspöknek, királyi alkancellárnak adja.[2] A nemzetség Nádasdy és Darabos ágainak csak 1364-ben sikerült egyezség révén visszaszerezni örökségükből Ivanócz, Bokrács és Dolina falvakat. 1364-ben "Bukrath", illetve "Wolcrach", 1355-ben Volkarach, 1359-ben Bolrah, 1364-ben Balchrak, Bukrach, 1370-ben Wolcrach, 1378-ban Bolcrath, 1393-ban Balkrach, 1403-ban "Wolkrach, Bolkrach, Bokrach", 1437-ben "Bograch", 1465-ben "Bolkrach", 1482-ben "Balkrach" néven említik. A Nádasd nemzetségé, de 1437-ben a Maráczi család birtoka is volt.[3] 1403-ban a hűtlen Nádasdy Tamás, nádasdi Darabos András és János birtokait, köztük Bolkrácsot a Széchyek kapták Zsigmond királytól. 1462-ben a falut Nádasdy László kezén találjuk. 1486-ban nádasdi Darabos Gergely a település puszta részeit a molnári Püspök Domonkos fia Lászlónak adta át.[4]1503-ban az ivanóczi Gálfi család birtokai között találjuk.[5]

Vályi András szerint "BOKRATS. Elegyes magyar falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Battyányi Uraság, lakosai katolikusok, ambár némelly javai vannak; de mivel földgyei soványak, a’ harmadik Osztályba számláltatott."[6]

Fényes Elek szerint "Bokrács, vindus falu, Vas vármegyében, 18 kath., 84 evang. lak., hires bortermesztéssel. F. u. gr. Batthyáni nemzetség. Ut. post. Radkersburg."[7]

Vas vármegye monográfiája szerint " Bokrács, apró falucska, 21 házzal és 113 vend, r. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Postája Battyánd, távirója Muraszombat."[5]

 
Az evangélikus harangláb.

Ez a falu elkerülte a magyarosítást, mivel a neve összefügg a bogrács szóval. A bokrač a vend nyelvben is bogrács-ot jelent, ezért a magyarosítók tekintettel léve a kettő között levő kis különbségekre, nem változtatták meg a falu nevét.

1910-ben 161, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. Az utóbbi időben a fiatalok többsége elköltözött, az idősek fele főként mezőgazdaságból él. 2002-ben a falunak már csak 70 lakosa volt.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Katolikus harangláb.
  • Evangélikus harangláb.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Ivan Zelko: Historična topografija Slovenije I. – Prekmurje do leta 1500, Pomurska Založba, Murska Sobota 1982.
  • Dr. Jože Alojz – Janez Sraka: Prekmurci in Prekmurje, Chicago 1984.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. február 14.)
  2. Turul 1912. 2-3.
  3. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  4. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig.
  5. a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye
  6. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  7. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.