Botlik család

(Bottlik család szócikkből átirányítva)

Az apátikéri Botlik vagy Bottlik család Nyitra vármegyei eredetű nemesi család, melynek egyik ágát 1917-ben bárói rangra emeltek.

TörténetSzerkesztés

1570-ben Nagysárin említenek 3 jobbágy jogállású családtagot (Gallus, Péter, Miklós).[1] 1575-ben Miklós és Péter, mint Gyepes János jobbágyai tanúskodnak egy peres ügyben.[2] 1584-ben Tajnay János Nagysáriban kiváltja jobbágyát Botlik Pétert.[3]

1600-ban Nyitra vármegye nemesi összeírásában Alsószőlősön és Kismányán szerepelnek.

Előneve alapján az egyházi nemesi eredetű család Imre tagja szerzett címeres nemeslevelet, melyet 1646. április 25-én III. Ferdinándtól Linzben kapott és 1647-ben hirdettek ki Bars és Nyitra vármegyében.[4]

Idővel egyes családtagjaik Komárom vármegyébe, Kocsra[5] és Vas vármegyébe is átszármazhattak.[6] Nyitra vármegyéből[7] Bács-Bodrog vármegyébe is átkerültek, előbb Nemesmiliticsre még a 18. század közepén, ahol 1763-ban nyitrai bizonyítványuk alapján a vármegye nemesei közé felvétettek.[8] Későbbi leszármazottaik Szabadkán laktak.[9] Szintén Nyitra vármegyéből származtak át Pest vármegyébe a 19. század során, ahol 1824-ben igazolták nemességüket[10] és 1844-ben nyitrai bizonyítványuk alapján vették fel őket a vármegye nemeseinek sorába.[11]

1917-ben Bottlik István földművelésügyi államtitkár bárói rangot nyert.[12]

LeszármazásSzerkesztés

 
Bottlik Márton emléktáblája Hajóson

A család leszármazása csak töredékesen ismert. A nemességet szerző Imre, fia Pál, ennek fia szintén Pál volt. Utóbbi Pál fia István Nyitra vármegyéből a Komárom vármegyei Kocsra költözik.[5] István fia Márton, akit 1848-ban bács-bodrogi szolgabíróként említenek. Az ő fia:

  • Márton (1818-1883). A szabadságharc kezdetén a sajkás határőrzászlóaljnál szolgált. 1848 június 19-én[13] a 6. honvédzászlóalj főhadnagyává nevezték ki, de visszautasíotta. Júliusban csatlakozott a péterváradi várőrséghez, novembertől pedig az itt megalakuló utászosztály főhadnagya, majd századosa lett. A péterváradi várőrséggel tette le a fegyvert 1849. szeptember 7-én.[14]

Fejér-Borsod megyeSzerkesztés

Bottlik János († Székesfehérvár, 1856. január 7.),[15] 1818-tól székesfehérvári hites ügyvéd, perköltség fejében megszerzi Sárkeresztúrt és a hozzátartozó birtokokat. 1840-tól táblabíró, és megyei tisztségviselő.[16] A székesfehérvári református egyházkerület főgondnoka[17] Felesége Pálffy Terézia, kitől a következő gyermekek születtek:[18]

  • Terézia (Székesfehérvár, 1826[19] - Pest, 1871. augusztus 2.[20]) Gőcze István, honvédfőhadnagy neje.[21]
  • Mária (?-1902 után[22]), férje Raikovich/Rajkovics Márk (1822 k - Pest, 1869. március 8.),[23] Pest törvényszéki tanácsosa.[24] Közös családi sírhelyük a Kerepesi temető bal oldali falsírboltok között található.[25]
  • Paulina (1826[26]-?)
  • Bottlik József Antal (Székesfehérvár, 1828[27] - Pest, 1858. április 2.[28]) A Pápai Református Kollégiumban tanult 1837 novembere és 1846 között. A szabadságharc kitörésekor joggyakornokként dolgozott. 1849. január 16-án nevezték ki a Tasnádon szerveződő 67. honvédzászlóalj hadnagyává, így feltehető, hogy már korábban is a honvédseregben szolgált. Ugyanezen év április 30-án került áthelyezésre a kecskeméti újonctelepre, a Duna-Tisza közén újonnan sorozott honvédek gyülekezőhelyén. Július 16-án főhadnagy lett a Dorozsmán szerveződő 130. zászlóaljban, mellyel augusztus 13-án Világosnál tette le a fegyvert. Felesége Koós Ágnes volt.[29]
  • Bottlik Lajos Bertalan (Székesfehérvár, 1832[30] - Tibolddaróc, 1904. január 25.[31][32] Tanulmányait előbb magántanulóként folytatta, majd 1844-ben beiratkozott a Pápai Református Kollégiumba, ezt követően Pozsonyban tanult. Jogi diplomát Pesten szerzett, de a Bach korszak végéig nem dolgozott szakmájában, birtokain visszavonultan gazdálkodott. Ügyvédi működését csak 1861-ben kezdte meg, Pesten. Jogtanácsosként 1868-ban előbb a Kassa–Oderbergi Vasúttársasághoz, majd még ugyanezen évben az Alföld–Fiumei Vasúttársasághoz került. 1869-ben a Keleti Vasúttársaság jogtanácsosává és helyettes főtitkárává nvezteék ki, majd 1870-ben a társaság főigazgatója lett. Tisztségét 1876-ig töltötte be, amikor is a vasutat államosították.[33] Leköszönése után Borsod vármegyei birtokára vonult vissza gazdálkodni. 1884-ben kezdte politikai pályafutását a mezőkövesdi kerületben - Matlekovics Sándor államtitkár ellenében, nagy többséggel - országgyűlési képviselővé választották, a Mérséklet Ellenzék programjával.[34] Az 1887-es választások során Kudlovich Imre szabadelvű jelölttel szemben alulmaradt a mezőkövesdi kerültben, 56 szavazattal.[35] 1892-ben újra a mezőkövesdi kerület Nemzeti Párt képviselőjeként került az országgyűlésbe.[36][37] Utolsó éveiben, egy agyvérzés miatt, mozgásában jelentősen korlátozott volt.[38] Felesége Litschauer Anna volt (†1916),[39] Litschauer Lipót és Strausz Mária leánya,[40] kivel 1872. október 10-én kötött házasságot,[41] mellyel Lajos nevű fiuk törvényesíttetett. Gyermekek:
    • Bottlik Lajos József (1869. március 2.[42]-?) orvos a Magyar Államvasutaknál. Tanulmányait előbb Egerben, a Ciszterci rendi katolikus gimnáziumban folytatta (1878-1880),[43][44] későbbaz Igló Főgimnázium tanulója lett (1881-1885).[45][46] 1886-tól a Budapesti Tudomány Egyetemen hallgatója,[47] ahol 1896-ban avatták doktorrá[48] Felesége Lozer (Loser) Paula, Loser Jánosnak, a Rákóczy-keserűvízforrás tulajdonosának a leánya, akivel 1893-ban házasodott össze. A lány szülei ellenezték a házasságot, mivel ismerték a férjjelölt kicsapongó, könnyelmű életmódját. A férj hamarosan nagy adósságot halmozott fel és felesége szülei rávették lányukat nyújtsa be a válókeresetet. A válóper vége az lett, hogy Bottlik megszöktette saját feleségét és Surányban telepedtek le. Itt újra pazarló életmódba kezdett, minek a vége az lett, hogy miután 1895-ben megszületett gyermekük otthagyta felesége. Időközben váltóhamisításokból is próbált pénzhez jutni, így végül körülbelül 70.000-80.000 forintnyi adósság gyűlt össze, egy időre gondokság alá is helyezték. Apja közbenjárására adóssága egy részét törlesztették, a fennmaradó részre pedig árverést tűztek ki. Bottlik a problémát úgy oldotta meg, hogy elszökött Amerikába.[49][50] Felesége később Antos Ferenchez ment újra nőül.[51]
    • Bottlik Mária Teréz Laura (1872[52]-?), bánhorváti Horváth Lajos felesége
    • Bottlik János (Budapest, 1875. február 13.[53] - Tibolddaróc, 1909. április 30.)
      Alsóbb iskoláit elvégezvén a Ludovikán kapott katonai képzést. 1893-ban a 6. honvédhuszárezred tiszthelyetteseként lépett a hadseregbe, 1895-ben hadnaggyá lépett elő és a felsőbb tiszti tanfolyamot elvégzése után, 1898-ban főhadnagy nevezték ki. A katonai pályától 1901. január 1-jével megvált (tartalékállományba helyeztette magát) és idejét penci és vácdukai birtokai igazgatásának szentelte. Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye törvényhatóságának tagjaként és a váchartyáni és az őrszentmiklósi egyházak főgondnokaként jelentős szerepet vállalt a megye társadalmi-, és közéletében. Az országgyűlésbe 1905. április 3-án került be időközi választások során, megelőzve Hoffmann Ottót 1000 szavazattal,[54] miután a váci kerület korábbi képviselője, Barabás Béla lemondott mandátumáról. 1906-ban újra megválasztották, Függyetlenségi és 48-as párti képviselőként.[55]
      Felesége Bánylukai Simontsits Irma volt (†Budapest, 1974),[56] kitől egy Irma nevű lánya született.
    • Bottlik József, országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, felesége Bognár Aranka
    • Bottlik István, országgyűlési képviselő, felsőházi tag, a bárói cím elnyerője

CímerükSzerkesztés

Kék pajzsban zöld pázsiton ágaskodó ezüst egyszarvú, mások szerint griff. Jobb felső szegletben félhold, bal felsőben csillag. Sisakdísz: vörös ruhás kar szablyát tart, takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Neves családtagokSzerkesztés

Birtokaik és kastélyaikSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Révay István 1999: Mások megértéséről - Kisnemesek Tajnán. Budapest, 182.
  2. Révay 1999,190.
  3. Révay 1999, 185.
  4. augusztus 22-én; Nyitra vármegye, Nobilitaria II, 43; Kempelen Béla: Magyar nemes családok. II, 404-405.
  5. a b Alapi Gyula 1911: Komárom vármegye nemes családai. Komárom, 72, 191.
  6. Bottlik Ferenc és Pál 1842-ben Vas vármegyében laktak.
  7. Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor Nyitra vármegyében özvegy Bottlik János fordult elő az igazolt nemesek között.
  8. Az 1754/55. évi országos nemesi összeíráskor Bács vármegyében István élt igazolt nemesként, 1763-ban ugyanő.
  9. Reiszig Ede: Bács Bodrog vármegye nemes családai.
  10. Bottlik Mihály és fiai: Mihály, Menyhért, István és János valamint Bottlik József
  11. János és fiai, valamint Bottlik Zoltán és Árpád (Kőszeghi Sándor: Pest vármegye nemes családai)
  12. Liber Regius LXXIII, 395; Kempelen i.m. Pótkötet, 266; A Magyar Országos Levéltár címereslevelei.
  13. Adatok Veszprém megye 1848-49-es történetéhez, 134. oldal
  14. Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998), 100. oldal
  15. Gyászjelentés
  16. Farkas Gábor: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974), 44-45. oldal
  17. Csorba Csaba: Borsod-Abaúj-Zemplén Levéltári Évkönyve VI. Miskolc, 1990., 170. oldal
  18. Nagy Iván: Magyarország családai - Pótkötet
  19. Keresztelték, Székesfehérvár, 1826. március 29.
  20. Gyászjelentése
  21. Budapest Főváros Levéltára / Polgári perek / HU BFL - VII.2.c - 1872 - I.0915[halott link]
  22. Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1902-1903 (14. évfolyam)
  23. Gyászjelentés
  24. Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 11. sz. márczius 14.
  25. Budapesti Negyed 7. évf. 3. (25.) sz. (1999. ősz), B. 124: Bottlik és Rajkovich család [Gerenday].
  26. Keresztelték, Székesfehérvár, 1826. március 29.
  27. Keresztelték, Székesfehérvár, 1828. március 18.
  28. Gyászjelentése
  29. Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei (9. évfolyam, 1-4. szám), 324. oldal
  30. Keresztelték, Székesfehérvár, 1832. augusztus 24.
  31. Gyászjelentése
  32. Halotti anyakönyvi bejegyzése, Tibolddaróc, 1904/5
  33. 1876. évi L. törvénycikk a magyar keleti vasut megvételéről
  34. Dobrossy István: Szűcs Sámuel naplói. 2. Kötet: 1865-1889. Miskolc 2003,1884. év, 200. oldal
  35. Dobrossy István: Szűcs Sámuel naplói. 2. Kötet: 1865-1889. Miskolc 2003, 1887. év, 292. oldal
  36. 1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1886. Képviselőház Budapest, 1886
  37. 1892-1896. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Országgyülési almanach 1892–1897. Budapest, 1892.
  38. Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója I. Kötet (1892-1907). Miskolc 2001., 261. oldal
  39. Gyászjelentés
  40. Vasárnapi Ujság 1885. 32. évf. 7. sz. február 15.
  41. Házasságkötésük bejegyzése a Kálvin-téri református egyházközség anyakönyvében
  42. Keresztelése a Józsefvárosi római katolikus egyházközség anyakönyvében
  43. Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
  44. Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
  45. Evangélikus főgymnasium, Igló, 1881
  46. Evangélikus főgymnasium, Igló, 1885
  47. A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja 1886-1887, 66. oldal
  48. Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről (Budapest, 1896), 422. oldal
  49. Országos Hirlap 1899. III. évf. 25. sz. (1899. január 25.)
  50. Országos Hirlap 1899. III. évf. 26. sz. (1899. január 26.)
  51. Budapest Főváros Levéltára / Polgári perek / HU BFL - VII.2.c - 1915 - 70984[halott link]
  52. Keresztelték 1872. április 3-án
  53. Keresztségi bejegyzése a Kálvin-téri református egyházközség anyakönyvében
  54. Magyar Földmivelö, 1905-04-09 / 14. szám
  55. 1906–1910. évi országgyűlés A magyar országgyülés. A főrendiház és a képviselőház tagjainak életrajzi adatai. Budapest, 1906., 329-330. oldal
  56. Gyászjelentése
  57. Reiszig Ede: Temes vármegye nemes családai.
  58. Reiszig Ede: Nógrád vármegye községei. 24.
  59. Ozorai József 1887: Az egyházi vagy praediális nemesek és birtokuk. Esztergom, 120.
  60. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára.

További információkSzerkesztés