Főmenü megnyitása

A csíkosszárnyú hangyászökörszem (Microrhopias quixensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó Microrhopias nem egyetlen faja.[1][2]

Infobox info icon.svg
Csíkosszárnyú hangyászökörszem
A hím
A hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Hangyászmadárfélék (Thamnophilidae)
Alcsalád: Thamnophilinae
Nem: Microrhopias
Sclater, 1862
Faj: M. quixensis
Tudományos név
Microrhopias quixensis
(Cornalia, 1849)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csíkosszárnyú hangyászökörszem témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkosszárnyú hangyászökörszem témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Emilio Cornalia olasz természettudós írta le 1849-ben, a Thamnophilus nembe Thamnophilus quixensis néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Microrhopias quixensis albicauda Carriker, 1932
  • Microrhopias quixensis bicolor (Pelzeln, 1868)
  • Microrhopias quixensis boucardi (P. L. Sclater, 1858)
  • Microrhopias quixensis consobrina (P. L. Sclater, 1860)
  • Microrhopias quixensis emiliae Chapman, 1921
  • Microrhopias quixensis intercedens Zimmer, 1932
  • Microrhopias quixensis microstictus (Berlepsch, 1908)
  • Microrhopias quixensis nigriventris Carriker, 1930
  • Microrhopias quixensis quixensis (Cornalia, 1849)
  • Microrhopias quixensis virgata (Lawrence, 1863)[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru és Suriname területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Átlagos testhossza 12 centiméter,[5] testtömege 7,5–11,5 gramm.[3]

 
A tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarokkal és pókokkal táplálkozik.[3]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 26.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. január 26.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés