Főmenü megnyitása

Cserepes-kői-sziklaodú

barlang Szilvásváradon

A Cserepes-kői-sziklaodú megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Átmeneti szállássá alakították ki. Hazánkban ez volt az első lakóbarlang.

Cserepes-kői-sziklaodú
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz6,2 m
Mélység0,2 m
Magasság1,8 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasság794 m
Ország Magyarország
Település Szilvásvárad
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5343-16
Elhelyezkedése
Cserepes-kői-sziklaodú (Magyarország)
Cserepes-kői-sziklaodú
Cserepes-kői-sziklaodú
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 06″, k. h. 20° 25′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 06″, k. h. 20° 25′ 59″
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserepes-kői-sziklaodú témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A Kálmán-hegy délkeleti nyúlványát alkotó, fennsíkperemi Cserepes-kő csúcsa alatt, a sziklás hegygerincen nyílik. Közvetlenül a megyehatár mellett található. Megközelíthető az Országos Kéktúra kék sávval jelzett turistaútján. Kék jelzésű turistaút vezetett hozzá már 1929-ben, Kadić Ottokár kutatásának az idején is. A 23-as számú Országos Kéktúra szakaszának az egyik bélyegzőhelye. A bélyegző a bejáratnál lett elhelyezve. A szabályos félkör alakú, lezáratlan bejáratába egy deszkaajtót építettek. Egyetlen teremből áll. Karni, felső ladin kori mészkőben alakult ki. A hossza hat méter, a szélessége hét méter és a magassága 2,5 méter.

A barlangszállás téliesített, a két fa fekvőhelyen hat személy elfér. A szálláshely közepén egy dobkályha van, melynek a csöve egy kéménynek használt kürtőn át a felszínre vezet. Egész évben bárki számára, ingyen használható és szabadon látogatható. A legközelebbi forrás kicsivel több mint két kilométerre, a barlang tengerszint feletti magasságához képest sokkal lejjebb, a Pes-kő háznál található.

A Cserepes-kői-sziklaodú név 1977-ben jelent meg először nyomtatásban (Hevesi 1977). Előfordul az irodalmában Barlangszállás (Kordos 1984), Cserepes-kői-barlang (Dely 1970), Cserepes-kői barlangszállás (Neidenbach, Pusztay 2005), Cserepes-kői-sziklaodu (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Cserepeskői sziklaodu (Kadić 1933), Cserepeskői sziklaodú (Kadić, Mottl 1944), Cserepeskői sziklaüreg (Kordos 1984), Cserepeskői üreg (Bartalos 1909) és Cserepeskő lyuka (Hazslinszky 1999) néven is.

KutatástörténetSzerkesztés

Először, 1909-ben Bartalos Gyula említette meg nyomtatásban. A leírása szerint akkoriban néha futóbetyárok is laktak benne. Hasonlót írt Kolacskovszky Lajos is a kéziratába. A Cserepes-kő lyuka gyakori megszállóhelye az üldözött betyárnak. Az idézet Hazslinszky Tamás munkájából való. Régóta éjszakázásra használták a természetjárók és a vadászok Kadić Ottokár és Mottl Mária 1944-es publikációja alapján. Az első, ismert kutatója Kadić Ottokár volt, aki 1929-ben kutatta. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából vizsgálta. A sziklaodúhoz, amely előtt akkoriban egy kőből rakott kerítés volt megfigyelhető, Nagy Imre alerdész vezette el. Kadić Ottokárnak a cserepes-kői vadászkunyhó volt a szállása a kutatás idején, amelyet Pallavicini Alfonz Károly engedélyével használhatott. Pallavicini Alfonz Károly birtokán volt a vadászház. Kadić Ottokár ekkor rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszeti barlangtérképet. A felmérés alapján a hossza hat méter, a szélessége négy méter és a magassága két méter. Az 1929-es próbaásatása során néhány, barlangi medve csonttöredék, cserépedények töredékei és egy csontból készült, simára hegyezett ár került elő, valamint több, egymásra települt tűzhelyréteg lett megfigyelve.

Dancza János 1934-ben hőmérséklet vizsgálatokat végzett benne. Az 1937. évi Turisták Lapjában megjelent publikáció szerint Szilvásvárad határában, a Cserepes-kő háta alatt, közvetlenül a megyehatár szélén található a hat méter hosszú sziklaodú és a barlangból egy vékony hasadék nyílik a hegytetőre. 1944-ben jelentek meg nyomtatásban az 1929-ben rajzolt barlangtérképek a sziklaodú első, hosszú leírásával együtt. Ekkor lett publikálva egy 1:25 000 méretarányú térkép, amelyen jelölve van a helye.

Magyarország első lakóbarlangjává ezt a sziklaodút alakították ki a természetjárók. Az Odvas-kői-sziklaüreg és a Három-kúti Remete-barlang a másik, két, jelenleg is funkcionáló lakóbarlang a hazánkban. A Sólyom-kúti-sziklaüreg barlangszállásként használatát megszüntették. Mind a három barlang a Bükk-vidéken található. Az egri Kertay Sándor és Bárdos József kezdeményezésére, 1950-ben hozták létre a túratársaik segítségével. Az egri turisták tevékenységéről az 1954-ben megjelent, „Bükk portyavezető” című kiadvány számol be. Többször tönkre lett téve a szállás, de mindig helyreállították az egri természetbarátok. A későbbi felújításában a Jászberényi Turista Egyesület is részt vett.

Az 1977-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyvben egy rövid leírás található a sziklaodúról. Az 1979-ben napvilágot látott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben a barlang leírása hasonló az 1977-es útikalauz leírásához. A könyvben az olvasható, hogy a terme 6×4 méter alapterületű és két méter magas. A kiadványhoz mellékelt, a környéket ábrázoló térképen meg van jelölve a helye. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel két névváltozata és egy térképen van feltüntetve a helye. Sásdi László 2003-ban állapotfelmérést készített róla és az 1929-es barlangtérkép alapján egy kiegészített, helyesbített barlangtérképet szerkesztett. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés