Cserepes-kői-sziklaodú

A Cserepes-kői-sziklaodú Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Bükki Nemzeti Parkban található. Átmeneti szállássá alakították át. Magyarország barlangjai közül ez lett először lakóbarlanggá alakítva.

Cserepes-kői-sziklaodú
A Cserepes-kői-sziklaodú bejárata 2004-ben
Hossz	6,2 m
Mélység	0,2 m
Magasság	1,8 m
Függőleges kiterjedés	2 m
Tengerszint feletti magasság	794 m
Ország	Magyarország
Település	Szilvásvárad
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5343-16
Lelőhely-azonosító	23894
Elhelyezkedése
Cserepes-kői-sziklaodú Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 06″, k. h. 20° 25′ 59″48.051766666667, 20.433133333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Cserepes-kői-sziklaodú témájú médiaállományokat.

Leírás

A Kálmán-hegy délkeleti nyúlványát alkotó, fennsíkperemi Cserepes-kő csúcsa alatt, sziklás hegygerincen nyílik. Közvetlenül a megyehatár mellett található. Megközelíthető az Országos Kéktúra kék sávval jelzett turistaútján. Kék jelzésű turistaút vezetett hozzá már 1929-ben, Kadić Ottokár kutatásának idején is. A 23-as számú Országos Kéktúra szakaszának egyik bélyegzőhelye. A bélyegző a bejáratnál lett elhelyezve. Szabályos félkör alakú, lezáratlan bejáratába deszkaajtót építettek. Egyetlen teremből áll. Karni felső ladin kori mészkőben alakult ki. Hossza 6 méter, szélessége 7 méter és magassága 2,5 méter.

A barlangszállás téliesített, a két fa fekvőhelyen hat személy elfér. A szálláshely közepén egy dobkályha van, melynek csöve egy kéménynek használt kürtőn át a felszínre vezet. Egész évben bárki számára, ingyen használható és szabadon látogatható. A legközelebbi forrás kicsivel több mint két kilométerre, a barlang tengerszint feletti magasságához képest sokkal lejjebb, a Pes-kő háznál található.

1977-ben volt először Cserepes-kői-sziklaodúnak nevezve a barlang az irodalmában (Hevesi 1977). Előfordul a barlang az irodalmában Barlangszállás (Bertalan 1976), Cserepes-kői-barlang (Dely 1970), Cserepes-kői barlangszállás (Neidenbach, Pusztay 2005), Cserepes-kői-sziklaodu (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Cserepeskői sziklaodu (Kadić 1933), Cserepeskői sziklaodú (Kadić, Mottl 1944), Cserepeskői sziklaüreg (Bertalan 1976), Cserepeskői üreg (Bartalos 1909) és Cserepeskő lyuka (Hazslinszky 1999) neveken is.

Kutatástörténet

Először, 1909-ben Bartalos Gyula említette meg a barlangot nyomtatásban. Az általa készített leírás szerint a barlangban akkoriban, néha futóbetyárok is laktak. Hasonlót írt Kolacskovszky Lajos is kéziratában. A Cserepes-kő lyuka gyakori megszállóhelye az üldözött betyárnak. (A barlangot bemutató mondat a Hazslinszky Tamás által írt műből való.) Régóta éjszakázásra használták a barlangot természetjárók és vadászok, ami a Kadić Ottokár és Mottl Mária által írt, 1944-ben kiadott publikációból tudható. Az üreg első, ismert kutatója Kadić Ottokár, aki 1929-ben kutatta a Cserepes-kői-sziklaodút. A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából vizsgálta az üreget. A sziklaodúhoz, amely előtt akkoriban egy kőből rakott kerítés volt megfigyelhető, Nagy Imre alerdész vezette el.

Kadić Ottokár szállása a kutatás idején a cserepes-kői vadászkunyhó volt, amelyet Pallavicini Alfonz Károly engedélyével használhatott. Pallavicini Alfonz Károly birtokán volt a vadászház. Kadić Ottokár ekkor megrajzolta a barlang alaprajz térképét és hosszmetszet térképét. A felmérés szerint a barlang hossza 6 m, szélessége 4 m, magassága pedig 2 méter. A Cserepes-kői-sziklaodú 1929-ben történt próbaásatása során, néhány barlangi medve csonttöredék, cserépedények töredékei és egy csontból készült, simára hegyezett ár került elő, valamint több, egymásra települt tűzhelyréteg lett megfigyelve.

Dancza János 1934-ben hőmérséklet vizsgálatokat végzett az üregben. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában megjelent publikáció szerint Szilvásvárad határában, a Cserepes-kő háta alatt, közvetlenül a megyehatár szélén található a 6 m hosszú sziklaodú. A barlangból egy vékony hasadék nyílik a hegytetőre. 1944-ben jelentek meg nyomtatásban az 1929-ben rajzolt térképek és a sziklaodú első részletes leírása. Ekkor lett publikálva egy 1:25 000 méretarányú térkép, amely bemutatja a barlang földrajzi elhelyezkedését.

Magyarország első lakóbarlangjává ezt a sziklaodút alakították ki természetjárók. Az Odvas-kői-sziklaüreg és a Három-kúti Remete-barlang a másik két, jelenleg is funkcionáló lakóbarlang a hazánkban. A Sólyom-kúti-sziklaüreg barlangszállásként használatát megszüntették. Mindhárom barlang a Bükk hegységben található. Az egri Kertay Sándor és Bárdos József kezdeményezésére, 1950-ben hozták létre a lakóbarlangot túratársaik segítségével. Az egri turisták tevékenységéről az 1954-ben megjelent, Bükk portyavezető című kiadvány számol be. Többször tönkre lett téve a szállás, de mindig helyreállították az egri természetbarátok. Későbbi felújításában a Jászberényi Turista Egyesület is részt vett.

Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Cserepes-kői-sziklaodu néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 4 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Szilvásváradon elhelyezkedő Cserepes-kői-sziklaodu további nevei Cserepeskői sziklaüreg és Barlangszállás. A Cserepes-kő oldalában, az országos kéktúra útvonala mentén van a szabályos parabola alakú bejárata. A 6 m hosszú barlang odúszerű és vékony hasadékkal a felszínre jut. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1977-ben kiadott, Bükk útikalauz című könyvben egy rövid leírás található a sziklaodúról.

A Cserepes-kői-sziklaodú bejárata 2012-ben

Az 1979-ben napvilágot látott, Barlangok a Bükkben című könyvben az olvasható, hogy a Cserepes-kő tetejéről, az országos kéktúra turistaútján balra kanyarodva lehet eljutni a Cserepes-kői-sziklaodúhoz, amely barlangszállássá van alakítva. Terme 6×4 m alapterületű és 2 m magas. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 26-os számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Cserepes-kői-sziklaodú néven Cserepeskői sziklaüreg és Barlangszállás névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Sásdi László 2003-ban állapotfelmérést készített róla és az 1929-es térkép alapján kiegészített és helyesbített térképet szerkesztett.

A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikkben szó van arról, hogy a Cserepes-kői barlangszállás a Bükk-fennsík D-i peremén, közvetlenül a Cserepes-kő karrmezős csúcsa alatt, az Országos Kéktúra útvonala mellett helyezkedik el. Két lelkes egri természetjáró, Kertay Sándor és Bárdos József kezdeményezésére 1950-ben az egri természetbarátok alakították ki. Hat személy kényelmesen elférhet a téliesített barlangban lévő fa priccseken. A legzordabb téli hidegben is kellemessé tehető a szálláshely közepét uraló dobkályhával. Az Országos Kéktúra bélyegzőhelye a barlang. Már többször tönkretették vandálok, de mindig rendbehozták az egri turisták. Nagy hiányossága, hogy a legközelebbi forrás bő 2 km-re, a barlangtól sokkal lejjebb található Pes-kő háznál van.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben elhelyezkedő, 5343/16 kataszteri számú Cserepes-kői-sziklaodú, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Heves megyei, szilvásváradi, 5343-16 barlangkataszteri számú és 23894 lelőhely-azonosítójú Cserepes-kői-sziklaodú régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom

• Bartalos Gyula: Heves vármegye őskora. In: Borovszky Samu – Sziklay János szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1909. 435. old. (MEK (PDF), MEK (HTML))
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 179. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) részlete a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. Eger, 1965. 39–40. old.
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. Búvár, 1939. (5. évf.) 349. old. (Megjelent a Természetbarátban is Voltak-e a jégkorszak emberének fűtési gondjai? címmel – 1934. (22. évf.) március–május. 3–4. old.)
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 26., 27. old. ISBN 9789639817098
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 80., 283. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Budapest, Sport, 1954. 184., 203. old.
• Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. 143. old. (Csak említés.)
• Hazslinszky Tamás: Barlangi mondák, regék és hiedelmek. Kézirat, 1999. 48. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 83–84. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1929. évben. Barlangvilág, 1933. (3. köt.) 3–4. füz. 17. old.
• Kadić Ottokár – Győrffyné Mottl Mária: Az északnyugati Bükk barlangjai. Barlangkutatás, 1944. (17. köt.) 1. füz. 2., 3., 30–32. old. (Magyar nyelven.), 94. old. (Német nyelven.)
• Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 119–120. oldal
• Keszthelyi Gyula (JTE elnöke): Levél a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak. Tárgy: Bükk-hegység, Odvas-kő barlangszállás. Jászberény, 1997. október 12. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton. Természetbarát, 1937. (25. évf.) 5. szám. 3. old.
• Kolacskovszky Lajos: Adatok a Bükkhegység és környéke tereptani, történelmi, régészeti, nép és természetrajzi megismeréséhez. Kézirat.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 276., 284. old.
• Lánczi Péter: Bivak szállások. Kéktúrázók menedéke. Turista, 2018. június. (125. évf. 5. sz.) 24. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 23. oldal és a térképmelléklet
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 89. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 738. old.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65483. old.
• Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. augusztus–szeptember. (49. évf. 8–9. sz.) 276. old.

További információk

• Franczia István: A Bükk-hegység lak(hat)ó barlangjai. Természetbarát Híradó, 1999. november (92. szám)
• Cserepes-kő, Barlangszállás
• Országos Barlangnyilvántartás
• Teljesítménytúrázók Társasága honlap a bélyegzőhelyről