Wikipédia

Csu elégiái

a Han-korban összeállított versgyűjtemény

Csu elégiái (hagyományos kínai: 楚辭; egyszerűsített kínai: 楚辞; pinjin hangsúlyjelekkel: Chǔ cí; magyar népszerű: Csu ce) a Han-korban összeállított versgyűjtemény. Az elnevezése onnan származik, hogy antológiában a Hadakozó fejedelemségek idején, Dél-Kínában létezett egykori Csu 楚 fejedelemség verseit gyűjtötték össze, amelyben többek között a kínai költészet első legnagyobb formátumú költőjének Csü Jüannak és követőinek, tanítványainak az alkotásai maradtak fenn. A hagyományos felosztás szerint a kötet 17 egységre (vers, versciklus, hosszabb elégia stb.) osztható, melynek összeállítása az i. sz. 2. században élt Vang Ji nevéhez köthető.[1]

Csu elégiái
SzerzőCsü Jüan
Nyelvklasszikus kínai
Műfajköltészet
A Wikimédia Commons tartalmaz Csu elégiái témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Keletkezése szerkesztés

 
Csü Jüan portréja a 17. századból.

A Csu elégiái a kínai irodalom, költészet második legnagyobb és legjelentősebb versgyűjteménye, antológiája a Dalok könyve után. Azonban, amíg a Dalok könyve, melynek összeállítását a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja a korabeli Kína északi területeinek népdalait és szertartási énekeit tartalmazza, addig a Nyugati-Han-dinasztia idején (i. sz. 25-220), az i. sz. 2. században összeállított Csu elégiái - miként arra a címe is utal - a Jangcétől délre fekvő tartomány, Csu (kb. i. e. 1030–223) verseinek gyűjteménye. A másik számottevő különbség, hogy a Dalok könyvével ellentétbe a Csu elégiái név szerint ismert költőinek műveit tartalmazza. Közülük is a legjelentősebb, a kínai irodalom egyik legnagyobb formátumú és legnagyobb hatású költője, Csü Jüan (i. e. 343–278), akinek művei csak ebben az antológiában maradtak fenn.
Igaz, hogy a gyűjteményben szereplő jó néhány vers helyi, dél-kínai sámánéneken, népdalon alapszik, de fenn maradt változatában már mindegyik egy képzett költő átdolgozása. az ókori Csu fejedelemség területén élő őslakosság, mind etnikailag, mind nyelvileg különbözött az északi kínaiaktól. Így a Csu elégiáiban fennmaradt versek közül feltehetően több nemcsak átdolgozás, hanem egy ma már ismeretlen nyelven született alkotások kínai fordításai is. A Csu eredeti ősvallása a sámánizmus volt, s épp ezért érződik a samanisztikus hagyomány hatása ezeken a verseken, amely elsőként jelenik meg a kínai költészetben. Több vers fő motívuma a lélek transzcendens utazása különféle csodálatos világokban, illetve több költeményben is samanista istenségek, szellemek jelennek meg.
A Han-dinasztia történeti műve, a Han su szerint Csu fejedelemségből összesen 106 költő, 1.318 alkotása ismert. E roppant hatalmas anyagból került végül kiválogatásra a kötetben szereplő 17 alkotás. Csü Jüan művei mellett az olyan tanítványai és követői versei is megtalálhatók, mint Szung Jü 宋玉 (i. e. 3. század), Vang Pao 王褒, Csia Ji 賈誼 (i. e. 200-169), Jen Csi 嚴忌 és Liu Hsziang 劉向/刘向 (i. e. 77-6).
A Csu elégiáit a Han-dinasztia kori Sun császár (Han Su-ti 漢順帝/汉顺帝) (115–144; ur.: 125-144) Császári Könyvtárának könyvtárosa, a költőként is számon tartott Vang Ji (kb. 89–158) állította össze.

Prozódiája és stílusa szerkesztés

A Csu elégiáinak versei zömében hét szótagos[m 1] sorokból épülnek fel, rímképlete: xaxa /xbab/ xc/xc stb. A páratlan (rím nélküli) és páros (rímes) sorokat, mintegy cezúra jelölésként, az önálló jelentéssel nem rendelkező 兮 hszi (ó kínai: *gˤe) partikula választja el egymástól.
Már a hétszótagú sorok alkalmazásával is jelentősen különbözik a Dalok könyve tartalmazta északi népdalok és szertartási énekek négyszótagú sorokból építkező alkotásaitól. Ezek a különbségek, formai újítások jól lehet a Csu-béli őslakók nyelvének, dialektusából adódhatnak, de művészi alkalmazásuk mindenképpen Csü Jüanhoz köthetők. Annak ellenére, hogy a hagyomány az úgy nevezett fu 賦/赋 műfaj megalkotását majd csak Csü Jüan tanítványának, Szung Jünek tulajdonítja, az ehhez vezető nagy forma változásokat már Csü Jüan költészetében megszülettek.[2] Mindezek óriási hatással voltak már a Han-kori költészetre is, de alapjaiban határozták meg a Tang-kori lírát is. Később szao-ti 騷體/骚体 („Száműzetés-stílus”) néven külön műfajként tartotta számon a kínai irodalomtörténet.

Tartalma szerkesztés

Száműzetés szerkesztés

 
A Száműzetés illusztrált kiadása a 17. századból.
 Bővebben: Száműzetés (elégia) és Csü Jüan

A Száműzetés (Li szao 離騷/离骚) Csü Jüan fő műve.[m 2][3] A mű két nagyobb tartalmi egységre osztható, az elsőben a költő közvetlen szavakkal mondja el álmai szertefoszlását, megrágalmazását, véleményét és ítéletet kora visszamaradottságáról. A második részben viszont sámáni varázslat segítségével egy csodálatos útra indul, hogy párt találjon magának. Mitológiai alakok segítik útján, s hiába találna új otthonra messze idegenben, hazáját nem képes elhagyni, és vállalja sorsát.[4] Tőkei szerint, „ha Csü Jüan ezt az egyetlen költeményt írta volna, akkor is a kínai irodalom egyik legnagyobb költője lenne. A Li szao talán az egész kínai költészet legnagyobb alkotása.”[5]

Kilenc dal szerkesztés

 Bővebben: Kilenc dal és Csü Jüan

A Kilenc dal (Csiu ko 九歌)[m 3] címet viselő versciklus szintén Csü Jüan alkotása. Összesen tizenegy darabból áll, a címben szereplő kilences számnak a sámánizmusban van hagyománya, és feltehetően sohasem vonatkozott a költeményének számára. A Kilenc dal minden egyes darabja Csü Jüan szülőföldjének, Csu sámánénekein alapszik. Ezek a sámánénekek egykor alighanem a sámán a sámánnő adhatta elő rituális keretek között, hogy az isteneket megidézze. Csu fejedelemség őslakói nemcsak kultúrájukban különbözhettek az északi fejedelemségek népeitől, a kínaiak őseitől, hanem nyelvükben is, épp ezért Csü Jüan ezeket az ősi dalokat kínaira fordította, illetve kínai költeménnyé formálta őket.[6]

Kilenc értekezés szerkesztés

 Bővebben: Csü Jüan

A Kilenc értekezés (Csiu csang 九章)[m 4][7] kilenc versből álló ciklus, melyek Csü Jüan politikai nézeteit tükrözik. Ezekben a versekben a költő közvetlenül a megrágalmaztatásával, elűzetésével és kortársai bírálatával foglalkozik. A kínai politikai költészet első és legkiválóbb alkotása.[8]

Égi kérdések szerkesztés

 Bővebben: Tien ven

Az Égi kérdések (Tien ven 天問/天问)[m 5][9] Csü Jüan talán legérdekesebb és filológiailag rendkívül nehezen megközelíthető műve. A mű egész terjedelmében kozmogóniai és mitológiai kérdéseket tartalmaz, amelyekre azonban egyetlen esetben sem születik válasz. A kérdések számtalan mítoszt érintenek, legnagyobb részük a legendás Hszia-dinasztia mitikus alakjaira és eseményeire vonatkozik. Azonban ezek közül már jó néhány ma már megfejthetetlen, mert az adott mítoszok vagy elvesztek, vagy egyetlen forrásuk épp az a mű. Az Égi kérdések bizonyos szempontból az ősi kínai mitológia egyetlen hatalmas utalás gyűjteménye.[10]

Jóslatkérés szerkesztés

Az irodalomtörténet Csü Jüan műveként tartja számon a Jóslatkérés (Pu csü 卜居) című kisebb költeményt is.[m 6][11] A didaktikus anekdotában a költő harmadik személyben szerepel, így a mű kis-epikai jellegűvé válik. Az versben az ártatlanul meghurcolt és száműzetésre ítélt Csü Jüan elmegy egy nagy jóshoz, és jóslatot kér jövendőjét illetően, hogy mit is kellene most cselekednie.[12]

Az öreg halász szerkesztés

Az öreg halász (Jü-fu 漁父/渔父)[m 7][13] című kisebb költemény, melyet hagyományosan szintén Csü Jüannak tulajdonítanak, a költő azonban mindvégig harmadik személyben szerepel. A vers története szerint a száműzött Csü Jüan bolyongása közben egy öreg halásszal találkozik, aki megkérdi tőle, hogyan jutott ilyen keserves sorsra. A költő elpanaszolja neki a történetét, mire az öreg halász azt feleli neki, hogy ugyan mire való a mély értelem, s a magasan szárnyalás, ha ezzel az ember csak száműzetésre jut. Csü Jüan közli, hogy nem hagyhatja, hogy tisztasága bemocskolódjék a föld szennyével, mire az öreg halász felnevet és a következő dallal felel: „Ha a folyam tiszta, / Mosd benne hajad; / Ha zavaros vize, Mosd a lábadat.”[m 8]
Tőkei szerint ezt és Jóslatkérés című művecskét is írhatta ugyan maga Csü Jüan, de akár valamelyik követője is. Amennyiben Csü Jüan a szerzője ezeknek a költeményeknek, akkor ezek a legszabadabb ritmusú versei, amely sokak szerint sokkal inkább prózának tekinthetők.[14]

Távoli utazás szerkesztés

A Távoli utazás (Jüan ju 遠遊/远游)[m 9][15] című költeményt a hagyomány szintén Csü Jüannak tulajdonítja, de a mű tartalmi vizsgálata ezt nem erősíti meg. Szerzője tehát ismeretlen. Egyes kutatók, stiláris és tartalmi vizsgálatok alapján úgy vélik, hogy a szerzőt, a Huaj-nan hercege Liu An (i. e. 179-122) köré csoportosult művészek között kell keresni.[16] A vers egyértelműen a Száműzetés témáját veszi mintául, azonban itt már erősen van a taoizmus hatása is. Jól lehet, egy szellemi utazás leírása olvasható, a végkifejlete azonban merőben különbözik Csü Jüan alkotásáétól, hiszen itt egyfajta taoista megnyugvást talál a költő. Tőkei szerint „kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Li szao [ti. a Száműzetés] gyenge utánzata és feltétlenül későbbi eredetű.”[17]

Kilenc érvelés szerkesztés

A Kilenc érvelés (Csiu pien 九辯/九辩)[m 10][18] Szung Jünek tulajdonított alkotás. A címben szereplő „kilenc” szimbolikus, feltehetően csak a „sok” szinonimájaként használják, hiszen a mű nem ilyen tagolású. Témájában, stílusában és hangulatában is Csü Jüan az elutasítottság, a meg nem értettség miatti fájdalom szülte elégikus hangulatú költeményeit idézi.

A lélek idézése szerkesztés

A lélek idézése (Csao hun 招䰟)[m 11][19] Csü Jüan iskolájának, követőinek alkotása közül a legkiemelkedőbb alkotása, amelyet a hagyomány ugyan Csü Jüannak vagy Szung Jünek tulajdonít, de egyikük szerzősége sem igazolható.[20] A költemény a samanisztikus varázsló énekek modorában egy mesés tájakon bolyongó lelket idéz vissza a földre, a földi jólét örömei közé. Tőkei szerint „talán Szung Jü idézi benne vissza Csü Jüan lelkét, mert a fővárosban, az udvari élet örömei közt maradván, a mester nagy példája már egy kicsit távolinak, érthetetlennek tűnhetett.”[21]

A nagy idézés szerkesztés

A nagy idézés (Ta csao 大招)[m 12][22] című verset a hagyomány Csü Jüannak vagy tanítványának Csing Csának 景差 tulajdonítja, de egyikőjük szerzősége sem bizonyított, minden valószínűség szerint a Han-korban keletkezett.[23] Témájában és stílusában is A lélek idézése című vers utánzatának tekinthető.

Egy remete idézése szerkesztés

Az Egy remete idézése (Csao Jin-si 招隱士/招隐士)[m 13][24] című rövid költeményt, a Huaj-nan-ce című filozófiai mű szerzőjeként is számon tartott Huaj-nan hercegének, Liu Annak 劉安/刘安, (i. e. 179-122) tulajdonítják. A versben a költő egy remetének állt herceget próbál meg visszahívni a vadonból.

További művek szerkesztés

A Csu elégiái a fenti 11 alkotáson kívül további 6 művet tartalmaz, amelyeknek azonban egyelőre nem létezik magyar fordítása (még részletek formájában sem), így címeiknek sincs elfogadott magyar változata. Ezen költeményekről, versciklusokról elmondható, hogy mind műfajilag, mind témájában szorosan kapcsolódnak ugyan a Csü Juan teremtette költészeti iskola alkotásaihoz, de jelentőségük és irodalmi értékük jóval azok alatt marad. Feltehetően mindegyik későbbi, Han-kori alkotás, amikor is a költők inkább csak inspirálódtak a Csu fejedelemségbeli költők alkotásaiból, illetve azok imitációit készítették el. A további hat alkotás:

  • A Hszi si 惜誓; szó szerint: „Sajnálom eskümet”.[25]
  • A Csi csien 七諫/七谏; szó szerint: „Hét figyelmeztetés”.[26]
  • A Aj si ming 哀時命/哀时命; szó szerint: „A sorsom siratása”.[27]
  • A Csiu huaj 九懷/九怀; szó szerint: „Kilenc bánat”.[28]
  • A Csiu tan 九歎/九叹; szó szerint: „Kilenc panasz”.[29]
  • A Csiu sze 九思; szó szerint: „Kilenc vágyakozás”.[30]

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ A kínai nyelv monoszillabikus, vagyis egyszótagú, ami azt jelenti, hogy a szavak egyszótagból állnak, és mindegyik egyszótagú szót egy külön írásjeggyel jelölnek, lásd kínai nyelv és kínai írás.
  2. ↑ Két magyar műfordítása is létezik, s mindkettő Tőkei Ferenc nyersfordításából készült. Weöres Sándor műfordítása először 1954-ben jelent meg (lásd, Csü Jüan 1954), Nagy László fordítása pedig 1958-ban (lásd, Csü Jüan 1959). Amikor évtizedekkel később Tőkei kétnyelvű (kínai-magyar) kötetben is megjelentette a verset, Nagy László műfordítását választotta (lásd Csü Jüan 1994).
  3. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából Weöres Sándor készítette el Kilenc dal magyar nyelvű műfordítását, lásd KKK 1967, I. kötet, 163-172. o. 1998-ban kétnyelvű (kínai-magyar) kiadásban, Kilenc varázsdal címen, külön kötetben is megjelent Tokaji Zsolt szójegyzékével, lásd Csü Jüan 1998.
  4. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából a magyar műfordítást Weöres Sándor készítette Kilenc ének címen, lásd KKK 1967, I. kötet, 173-193. o.
  5. ↑ Nincs teljes magyar fordítása, Garai Gábor műfordításában részletek olvashatók belőle, lásd Tőkei 1959. 188-190. o.
  6. ↑ Csongor Barnabás műfordításában olvasható magyarul, lásd KKK 1967, I. kötet 193., 194. o. Szerdahelyi István műfordításában a Kínai-magyar Irodalmi Gyűjtemény I. 6. füzetében jelent meg. Lásd Tőkei 1997.
  7. ↑ Csongor Barnabás műfordításában olvasható magyarul, lásd KKK 1967, I. kötet 194., 195. o. Szerdahelyi István műfordításában a Kínai-magyar Irodalmi Gyűjtemény I. 6. füzetében jelent meg. Lásd Tőkei 1997.
  8. ↑ Csongor Barnabás fordítása, lásd Tőkei 1959, 195. o.
  9. ↑ Szerdahelyi István műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 226-231. o.
  10. ↑ Magyarul egy rövid részlete olvasható Tellér Gyula műfordításában, lásd KKK 1967, I. kötet, 217., 218. o.
  11. ↑ Weöres Sándor műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 208-216. o.
  12. ↑ A vers magyarul Weöres Sándor műfordításában olvasható: KKK 1967, I. kötet, 219-225. o.
  13. ↑ Magyarul Tellér Gyula műfordításában olvasható, lásd KKK 1967,I. kötet, 255., 256. o.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ A Csu elégiái kínaiul, angol szószedettel: 《楚辭 - Chu Ci》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  2. ↑ Tőkei 1959 209. o.
  3. ↑ Nagy László műfordításában:Száműzetés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  4. ↑ Tőkei-Miklós 1960 45-47. o.
  5. ↑ Tőkei 1959 168. o.
  6. ↑ Tőkei 1959 141-154.
  7. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu zhang (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  8. ↑ Tőkei 1959 155-167. o.
  9. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Tian wen (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  10. ↑ Tőkei 1959 188-193. o.
  11. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Bu ju (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  12. ↑ Tőkei 1959 193., 194. o.
  13. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Yufu (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  14. ↑ Tőkei 1959 193-196. o.
  15. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Yuan you (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  16. ↑ Hawks 1985 191-193. o.
  17. ↑ Tőkei 1959 199. o.
  18. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu bian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  19. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Zhao hun (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  20. ↑ Tőkei 1959 202-208. o.
  21. ↑ Tőkei-Miklós 1960 47. o.
  22. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Da zhao (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  23. ↑ Tőkei 1959 209. o.
  24. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Zhao yin shi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  25. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Xi shi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  26. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Qi jian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  27. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Ai shi ming (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  28. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu huai (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  29. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu tan (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  30. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu si (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)

Források szerkesztés

Magyarul szerkesztés

Idegen nyelven szerkesztés

  • ↑ Davis 1999: Albert Richard Davis (Editor and Introduction): The Penguin Book of Chinese Verse. Baltimore, Penguin Books, 1970.
  • ↑ Hawkes 1985: David Hawkes: The Songs of the South: An Anthology of Ancient Chinese Poems by Qu Yuan and Other Poets. Penguin Books, 1985. ISBN 0-14-044375-4
  • ↑ Hinton 2008: David Hinton: Classical Chinese Poetry: An Anthology. New York, Farrar, Strauss, and Giroux, 2008. ISBN 0374105367 / ISBN 9780374105365.
  • ↑ Ma-Huang 1992: Ma Csi-kao 马积高 - Huang Csün 黄钧: Csung-kuo ku-taj ven-hszüe-si 中国古代文学史 [A klasszikus kínai irodalom története] I-III. Hunan Ven-ji Csu-pan-sö 湖南文艺出版社, 1992. ISBN 7-5404-0917-7
  • ↑ Murc 2000: Alfreda Murc: Poetry and Painting in Song China: The Subtle Art of Dissent. Cambridge (Massachusetts - London, Harvard University Asia Center for the Harvard-Yenching Institute, 2000. ISBN 0-674-00782-4.
  • ↑ Scarpari 2006: Maurizio Scarpari. Ancient China: Chinese Civiilization from the Origins to the Tang Dynasty. Vercelli, VMB Publishers, 2006. ISBN 88-540-0509-6
  • ↑ Yang 2005: Yang Lihui, et al.: Handbook of Chinese Mythology. New York, Oxford University Press, 2005. ISBN 978-0-19-533263-6
  • ↑ Yip 1997: Yip Wai-lim: Chinese Poetry: An Anthology of Major Modes and Genres . Durham and London, Duke University Press, 1997. ISBN 0-8223-1946-2

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csu_elégiái&oldid=25977205”