Cutty Sark

A Cutty Sark a világ egyik leghíresebb teaszállító vitorlás hajója. Vízre bocsátásakor a világ legfejlettebb technológiájú kereskedelmi hajója volt, mely különlegesen ívelt, keskeny hajótestének és hatalmas vitorla felületének köszönhetően, folyamatosan megdöntötte a sebességi rekordokat. Az utolsó fennmaradt teaszállító klipper, a brit kereskedelmi tengerhajózás első számú jelképe, az Egyesült Királyság egyik legnagyobb nemzeti kincse.1948-óta Greenwich szárazdokkjában áll. A UNESCO világörökség részét képező Maritime Greenwich régiójához tartozó múzeumhajó, hosszú felújítás után 2012 óta újra látogatható.

Cutty Sark
Hajótípus	klipper
Névadó	Cutty-sark
Tulajdonos	Cutty Sark preservation Society
Üzemeltető	John "Jock" Willis (1869-1895)
Hajóosztály	nincs
Illetőségi kikötő	London (1870–1895), Falmouth (1923–38) Egyesült Királyság
Pályafutása
Építő	Hercules Linton és William Dundas Scott
Ára	16 150 £
Építés kezdete	1869. február 1.
Szolgálatba állítás	1870. február 16.
Szolgálat vége	1922
Honi kikötő	Lisszabon London Falmouth Greenhithe
Sorsa	Múzeumhajó Londonban
Általános jellemzők
Hossz	64,77 méter
Szélesség	11 méter
Merülés	6,4 méter
Önsúly	978 t
Összsúly	1700 t
Sebesség	32,4 km/h, (17,5 kn)
A Wikimédia Commons tartalmaz Cutty Sark témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

John „Jock” Willis – akit „fehér kalapos Willis”-ként is ismertek, állandóan viselt, jellegzetes kalapja miatt – apjától örökölte meg londoni hajózási cégét. Az ő megrendelésére tervezte a Cutty Sarkot Hercules Linton, és 1869-ben a skóciai Dumbartonban a Scott & Linton cég kezdte el építését. A cég azonban csődbement, és a hajót már a William Denny & Brothers nevű cég fejezte be. A teakereskedelemben a sebesség jelentette a legtöbbet. Annak a hajónak a tulajdonosa, aki a szezon első teaszállítmányával eljutott Kínából Angliába, óriási profitot szerezhetett. A Cutty Sarkot éppen ilyen gyors hajónak építették különlegesen ívelt, keskeny formájával és a rendkívül nagy vitorlafelülettel.

A Cutty Sark Sydney kikötőjében (1885-94)

1870 –re, mire elindult első útjára az addigi teakereskedelmet bonyolító kínai vitorlások végnapjaikat élték. Akkoriban nyitották meg a Szuezi-csatornát, mely a gőzösöknek óriási előnyt jelentett, a vitorlásokkal ellentétben nem kellett megkerülniük a Jóreménység fokát hanem a csatornán keresztül rövidíthették az utat. A Cutty Sark volt a vitorlások egyik nagy túlélője, mely még jó ideig szállított árut világszerte. Vízre bocsátását követően, 1872-ben vívta legemlékezetesebb „csatáját” a konkurens Thermopylae nevű hajóval. Június 17-én indult Woosungból és augusztus 7-ére már jó 400 mérföldes előnyre tett szert. Sajnos kormánylapátja eltört, de ahelyett, hogy kikötött volna a javítás érdekében, a legénység kétszer is megjavította a viharos tengeren, és folytatták a versenyt. A hajó végül október 19-én, 122 nappal indulása után, és csupán egy héttel a Thermopylae után elérte Anglia partjait.

A Cutty Sark összesen nyolc alkalommal járta meg a Kína-Anglia távot 1870 és 1878 között, ahonnan elsősorban teát és gyapotot, aztán szenet szállított Japánból Kínába, jutát Manilából New Yorkba, majd 1883 és 1895 között az ausztrál gyapjúkereskedelemben jeleskedett. 1885-ben Richard Woodget kapitány irányításával a Sydney-London távot rekordidő, 67 nap alatt tette meg. Feljegyezték, hogy 1889-ben a Cutty Sark még a híres Britanniát is elhagyta.

Végül azonban a vitorlás hajóknak át kellett adniuk helyüket a gőzhajóknak, melyek ugyan nem voltak gyorsabbak, de keskenységüknek köszönhetően átfértek a Szuezi-csatornán. 1895-ben „Fehér kalapos Willis” is eladta a Cutty Sarkot a portugál Ferreira cégnek, és ezután a hajót „újrakeresztelték”: először a Ferreira aztán a Maria do Amparo nevet viselte. A Ferreira cégnél a hajó – Rio de Janeiro , New Orleans, Mozambik, Angola és Britannia között – egész 1922-ig dolgozott, amikor egy Fokváros-környéki viharban árbócát vesztette.

A Cutty Sark teljes vitorlázattal (1916 körül)

Egy nyugdíjas tengerész, Wilfred Dowman figyelt fel rá, amikor Falmouth_-ban javították, és elhatározta, hogy „megmenti”. Megvásárolta és a hajó ezt követően kadét-képző hajóként működött. Utolsó tengeri útját 1938-ban tette meg, amikor Dowman özvegye a hajót a Temze-parti greenhithe-i Tengerhajózási Kiképző Iskolának ajándékozta.

1952-ben a Nemzeti Tengerészeti Múzeum (National Maritime Museum) igazgatójának, Frank Carrnak a vezetésével megalakult a Cutty Sark Megőrzési Társaság, amit Edinburgh hercege is támogatott. A hajót szárazdokkba helyezték el Greenwichben, és három évnyi munkával eredeti fényében felújították. 1957-ben maga a királynő nyitotta meg hivatalosan, majd az ezt követő években 15 millió ember nézte meg. A hajó állaga azonban romlani kezdett, egyes részei a sós víztől súlyosan korrodálódtak, ezért restaurálása nem tűrt halasztást. (Hiszen akkor már 130 éves is elmúlt, holott eredetileg 30 évnyire volt tervezve élettartama.)

A 20. század végére a hajó igen rossz állapotba került, a felújítása égetően sürgőssé vált. A hajó igen rossz állapota ugyanis azzal fenyegetett, hogy a hajótest összerogy a saját súlya alatt. A fa palánkozás alatt a vasbordázat annyira elkorrodált, hogy egyre kevésbé volt alkalmas arra, hogy megtartsa önmagát.

A felújított Cutty Sark 3 méter magasra felemelve, az üveg-acél szerkezetű látogatótérben (2012)

A felújítási munkákat végző Grimshaw cég 2004-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy 3 méterrel emeljék meg a hajótestet, ezzel tehermentesítik az 50 éve a szárazdokk betonján fekvő gerincet és a teljes vázszerkezetet, valamint ez lehetővé tenné azt, hogy a hajó alatt is kiállítási területet alakíthassanak ki, s a látogatók alulról is megcsodálhassák a hajótest fantasztikusan karcsú alakját. Ez megoldotta a hajótest gyengeségéből adódó legnagyobb konstrukciós problémát! Az ötletelés azonban nem állt meg ezen a ponton. A tervező olyan üveg-acél szerkezetű kupolát álmodott a hajó köré, amely a vízvonalon körülveszi a hajót, mintegy üvegtengerbe zárva azt a hátralévő életére. Ezzel együtt a hajó alatti kiállítói teret is lefedték. Végül is ez az elképzelés vált valóra azzal szemben, hogy visszategyék a hajót a vízre. A felújítás 2006 novemberében kezdődött el. 2007. május 21-én hajnalban a felújítás közben egy túlmelegedett porszívó miatt tűz ütött ki a csupasz hajótesten, súlyos károkat okozva, főképpen a hajótest középső részében. Ennek ellenére sikerült megmenteni a hajót, és folytatódott a felújítás. A hajó jelentős része nem pusztult el, és az éppen folyó restaurálási munkák miatt, eredeti felszerelésének zöme (így az árbócok, a kormánykerék és a híres orrdísz) sem volt a hajótestben, így a restaurálás folytatódhatott. A Cutty Sark klipper új életre kelt: 2012. április 25-én az angol királynő az Edinburgh-i herceg kíséretében hivatalosan megnyitotta a Nemzeti Tengerészeti Múzeum részét képező Cutty Sark múzeumhajót.

Nevének eredete

Nannie boszorkány, a Cutty Sark orrdísze

A hajó nevét, a később Robert Burns által is versbe foglalt Tam O'Shanter régi skót legendájában szereplő, fürgejárású boszorkány, Nannie Dee által viselt jellegzetes, rövid női ingről (cutty sarkról) kapta. A Cutty Sark orrdísze, a „Nannie” – ezt az alakot ábrázolja, melyet a hajót is tervező Hercules Linton tervezett, és F. Hellyer of Blackwall faragott ki.

Források

• ↑ Horváth 2014: Horváth Csaba: Maritiem Greenwich és a földrajzi hosszúság (magyar nyelven). S.A.L.T. Hungary. (Hozzáférés: 2015. február 26.)
• ↑ Jacek 2008: Jacek: A Cutty Sark története (magyar nyelven). London kalauz. [2014. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 26.)
• ↑ Qeki 2012: Qeki: Cutty Sark, a világ leghíresebb teaszállító hajója (magyar nyelven). Világutazó.blog.hu. (Hozzáférés: 2015. február 26.)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Cutty Sark témájú médiaállományokat.