66-os Demokraták
A 66-os Demokraták, vagy röviden D66 (hollandul Democraten 66, hosszabb hivatalos nevén 'Politieke Partij Democraten 66) szociálliberális párt[1][2][3][4][5] és progresszív[6][7] politikai párt Hollandiában.
| 66-os Demokraták | |
.svg){kind=logo} | |
| Adatok | |
| Elnök | Rob Jetten |
| Elnökhelyettes | Victor Everhardt |
| Alapítva | 1966. október 14. |
| Ideológia | Szociálliberalizmus Progresszívizmus |
| Politikai elhelyezkedés | politikai közép |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 9 / 150
Szenátus: 5 / 75
Királyi Megbízott: 1 / 12 Tartományi képviselők: 33 / 570 |
| Európai parlamenti jelenlét | 3 / 31 |
| Nemzetközi szövetségek | Liberális Internacionálé |
| Európai párt | Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Csoport |
| EP-frakció | Renew Europe |
| Hivatalos színei | Zöld |
| Hollandia politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 66-os Demokraták témájú médiaállományokat. | |
A D66-ot 1966-ban alapította néhány politikailag független fiatal értelmiségi, Hans van Mierlo újságíró vezetésével. a párt fő célja a politikai rendszer demokratizálása volt. Elnöki rendszert javasoltak, az Amerikai Egyesült Államok mintájára. Az 1967-es választásokon a párt hét mandátumot szerzett a 150-tagú képviselőházban. Új párt korábban soha nem ért el ilyen sikert.
Azóta nagyon hullámzóak a D66 eredményei a választásokon. Volt olyan is, hogy 24 mandátumok volt. A 2017-es választáson az előzetes eredmények szerint 19 mandátumot szereztek, héttel többet, mint 2012-ben, és ezzel a harmadik legnagyobb párt lehetnek a képviselőházban, együtt a Kereszténydemokrata Tömörüléssel.
A D66 többször is volt kormányzó koalíció része: 1973 és 1977 között, a Den Uyl-kormányban, 1981 és 1982 között, a második Van Agt-kormányban, 1994 és 2002 között az első Kok-kormányban, és 2003 és 2006 között, a második Balkenende-kormányban. Eredeti demokratikus reform programja mellé a párt időközben új, szociálliberális programpontokat is állított.
Történelme
szerkesztésAlapítása
szerkesztésA pártot 1966. október 14-én alapította meg 44 ember. A párt alapításának fő kezdeményezői Hans van Mierlo a Algemeen Handelsblad napilap újságírója és Hans Gruijters a VVD amszterdami önkormányzati képviselője voltak. A párt megalapítása előtt október 10.-én közzétették felhívásukat, amiben az alapítók felkérték a hollandokat, hogy alapítsák újra a demokratikus intézményrendszerüket. A párt sajátossága volt, hogy nyíltan fel akarta mondani a holland társadalmat a 19. század vége óta meghatározó pillarizációt. A holland társadalom radikális demokratizálódását követelte és egy pragmatikus politikai állásfoglalást kezdtek kidolgozni.
1967-1986
szerkesztésA párt az 1967-es választáson 7 mandátumot szerzett a Képviselőházban, az 1971-es választás után a párt a Munkáspárt és a Radikális Politikai Párt vezette árnyékkormányban 4 tárcát kapott meg. Az 1972-es választáson a három párt közös listán indultak Progresszív Megegyezés (hollandul: Progressief Akkoord; PAK) néven. A szövetség ugyan a harmadik legnagyobb erő lett Hollandiában, ám nem szereztek többséget. A párt tagja lett a Joop den Uyl vezette kormánykoalíció tagja lett. Hans Guijters miniszteri tárcát kapott, míg a másik alapító Van Mierlo otthagyta a pártot, helyébe Jan Terlouw került.
A pártban eközben 1972-1974 válság alakult ki: a tagok száma ez idő alatt 6000-ről 300-ra csökkent le és az 1974-es helyhatósági választásokon csúfos vereséget szenvedett. Terlouw vezetésével a párt határozottan liberális fordulatot vett. A párt taglétszáma 1975-re megduplázódott, az 1977-es választáson két mandátumot nyert a Képviselőházban a párt, de a Szenátusban elvesztette összes helyét. 1981-es választáson már 17 mandátumot szerzett a párt. A párt a Kereszténydemokrata Tömörüléssel és a Munkáspárttal együtt koalícióba került. A Dries van Agt vezette második kormány gazdasági minisztere lett Jan Terlouw. A kormány Dries van Agt kereszténydemokrata miniszterelnök és Joop den Uyl munkáspárti szociális miniszter között kiéleződött konfliktusok miatt a Munkáspárt 9 hónap után kilépett a koalícióból 1982-ben, így a 66-os demokraták a CDA-val az 1982-es választásig tagjai voltak az ügyvivői kormánynak.
Az 1982-es választás nagy vesztese lett a párt: elvesztette szavazóinak kétharmadát és összesen 6 mandátumot kapott a választáson. Terlouw a vereség miatt lemondott párt elnöki tisztségéről és kilépett a pártból, a helyébe Maarten Engwirda került, aki a párt frakcióvezetője is lett.
1986-tól napjainkig
szerkesztés1986-ban Hans van Mierlo visszatért a politikába és a párt elnöke lett. Legfőbb célja volt, hogy véget vessen a holland belpolitikában zajló polarizálódásnak, amikor a Munkáspárt és a Kereszténydemokrata Tömörülés 33-34%-ot ért el a választásokon, a többi párt rovására. A párt 6,13%-kal a negyedik legerősebb politikai párttá vált.
Az 1989-es választáson a párt összesen 12 mandátumot kapott, eleinte a PvdA-CDA pártok felkérték a 66-os demokratákat, hogy a koalícióban részt vegyenek, ám a kereszténydemokraták ellenezték. Végül a pártot kizárták a koalíciós tárgyalásokról, így ellenzékben maradt.
Az 1994-es választáson a párt történelmének legjobb eredménye született: 24 mandátumot szerzett a szavazatok 15,5%-val.
Ideológia
szerkesztésA pártnak két szárnya van: a radikális demokraták és a progresszív liberálisok.
Radikális demokraták
szerkesztésAz ő alapelvük a kezdetekben az volt, hogy a holland társadalomnak és politikai rendszernek radikális demokratizálódásra van szüksége. Kezdeményezték a kétpártrendszer bevezetését, ennek érdekében szükségesnek tartották a választási rendszer megváltoztatását. Az amerikai győztes mindent visz rendszerét vezették volna be. Mára ezen kezdeményezésük mérséklődött és német mintára a vegyes arányos képviseleti rendszert vezetnék be. Ebben a vegyes rendszerben az arányos képviselet mellett a mandátumok egy részét egyszerű többségi szavazással lehet megszerezni. A radikális demokratizmus mára pragmatikus és dogmaellenes politikává vált, ebben a folyamatban fontos szerepet vállalt Hans van Mierlo 1966-1972 és 1986-1998 között levő pártelnök politikája.[8]
Progresszív liberálisok
szerkesztésA párt progresszív liberális szárnya gyengébb volt a párt történetében. Jan Terlouw vezetése alatt a D66 olyan ügyek fontosságát hangsúlyozta, mint a környezetvédelem, oktatás és az innováció.[9] Ő a D66-ot a negyedik holland politikai irányzatnak tartotta: a szociáldemokrata Munkáspárt, a kereszténydemokrata CDA és a liberális-konzervatív PVV mellett. 1998-ban az "Opschudding" csoport jobban igényelte, hogy a párt hangsúlyozta a szociálliberális szellemiséget, amit annak tudatában hangsúlyoznak manapság, hogy a PVV inkább jobboldali, mint liberális.
Párt témái
szerkesztésA párt legfőbb témái:[10]
- A D66 a vegyes gazdaságot támogatja, amiben az állam gazdasági szerepvállalását is fontosnak tartják. Támogatják emellett a munkaerőpiac rugalmasságának növelését valamint a szegények és középosztály számára az adócsökkentést.
- A kormánynak növelnie kell az oktatásra fordított pénzt és a tanárok fizetését.
- Bizonyos szintig támogatják az atomerőműveket, de a párt a fenntartható energiaforrások használatát fontosabbnak tartja.
- D66 szociálliberális pártként az Első Kok-kormány tagjaként számos liberális reformot hajtott végre: a világon elsőként megszavazták ők is azonos nemű párok házasságát, az eutanáziát emellett prostituciós törvényeket is megszavazott.
- Támogatják a Szenátus megszüntetését, a polgármesterek és miniszterelnökök közvetlen választását.
- Oktatás terén fontosnak tartják az általános iskolákban a bürokrácia csökkentését emellett telefonos segélyhívó szolgálatot indítana az iskolai zaklatás áldozatainak megsegítésére, ahol szakemberek adnának tanácsokat. [11]
Választói
szerkesztésA párt választói hagyományosan Randstad konurbációban élnek, amibe Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht és elővárosaik tartoznak bele emellett az egyetemi városokban is népszerű a párt.
Választási eredmények
szerkesztésKépviselőház
szerkesztés| Év | Szavazatok | % | Mandátumok | Státusz |
|---|---|---|---|---|
| 1967 | 307 810 | 4.4 | 7 / 150
|
Ellenzék |
| 1971 | 427 720 | 6.7 | 11 / 150
|
Ellenzék |
| 1972 | 307 048 | 4.1 | 6 / 150
|
Koalíció
PVdA-D66-KVP-ARP-PPR |
| 1977 | 452 423 | 5.4 | 8 / 150
|
Ellenzék |
| 1981 | 961 121 | 11.0 | 17 / 150
|
Koalíció
PVdA-D66-CDA |
| 1982 | 351 278 | 4.3 | 6 / 150
|
Ellenzék |
| 1986 | 562 466 | 6.1 | 9 / 150
|
Ellenzék |
| 1989 | 701 934 | 7.9 | 12 / 150
|
Ellenzék |
| 1994 | 1 391 202 | 15.5 | 24 / 150
|
Koalíció
PVdA-VVD-D66 |
| 1998 | 773 497 | 9.0 | 14 / 150
|
Koalíció
PVdA-VVD-D66 |
| 2002 | 484 317 | 5.1 | 7 / 150
|
Ellenzék |
| 2003 | 393 333 | 4.0 | 6 / 150
|
Koalíció
VVD-D66-CDA |
| 2006 | 193 232 | 2.0 | 3 / 150
|
Ellenzék |
| 2010 | 654 167 | 6.9 | 10 / 150
|
Ellenzék |
| 2012 | 757 091 | 8.0 | 12 / 150
|
Ellenzék |
| 2017 | 1 285 819 | 12.2 | 19 / 150
|
Koalíció
VVD-D66.CDA-CU |
| 2021 | 1,562,718 | 15.0 | 24 / 150
|
Koalíció
VVD-D66.CDA-CU |
| 2023 | 656,292 | 6.29 (#5) | 9 / 150
|
Ellenzék |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Origin, Ideology and Transformation of Political Parties: East-Central and Western Europe Compared. Ashgate Publishing, Ltd., 109. o. (2010). ISBN 978-0-7546-9661-2. Hozzáférés ideje: 2013. július 14.
- ↑ Dimitri Almeida. The Impact of European Integration on Political Parties: Beyond the Permissive Consensus. Routledge, 98. o. (2012). ISBN 978-0-415-69374-5
- ↑ Barbara Wejnert. Democratic Paths and Trends. Emerald Group Publishing, 28. o. (2010. július 26.). ISBN 978-0-85724-091-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 20.
- ↑ The Presidentialization of Politics: A Comparative Study of Modern Democracies. Oxford University Press, 158. o. (2007. június 21.). ISBN 978-0-19-921849-3. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 24.[halott link]
- ↑ Simon Lightfoot. Europeanizing Social Democracy?: The Rise of the Party of European Socialists. Routledge, 74. o. (2005). ISBN 978-0-415-34803-4. Hozzáférés ideje: 2013. július 14.
- ↑ Andeweg, Rudy B. (2004), Parties, pillars and the politics of accommodation: Weak or weakening linkages? The case of Dutch consociationalism, Routledge, pp. 110, 125, <https://books.google.com/books?id=nIVAapywy1YC&pg=PR18>
- ↑ Tompson, William (2009), The Political Economy of Reform: Lessons from pensions, product markets and labour markets in ten OECD countries, OECD, p. 440, <https://books.google.com/books?id=0pndRdVM8PsC&pg=PA440>
- ↑ Historische canon van D66. [2017. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 12.)
- ↑ D66 Cultuurlab met Jan Terlouw. [2017. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 12.)
- ↑ Richtingwijzers. (Hozzáférés: 2017. november 12.)
- ↑ Pesten. (Hozzáférés: 2018. augusztus 29.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Democrats 66 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
