Elba (sziget)

az Olaszországhoz tartozó legnagyobb Toszkán-sziget
(Elba sziget szócikkből átirányítva)

Elba (latinul Ilva) sziget a Földközi-tengerben, az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobbik. Lakosainak száma meghaladja a 30 000 főt. Közigazgatási központja Portoferraio.

Elba
Elba (légifelvétel)
Elba (légifelvétel)
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióToszkána
MegyeLivorno
SzékhelyPortoferraio
Legnagyobb településPortoferraio
Népesség
Teljes népesség32 000 fő
Népsűrűség138 fő/km²
Portoferraio népességeismeretlen
Földrajzi adatok
FekvéseTirrén-tenger
SzigetcsoportToszkánai-szigetek
Terület223,5 km²
Hosszúság29 km
Szélesség18 km
Legmagasabb pontMonte Capanne (1019 m)
IdőzónaCET (UTC+1)
Elhelyezkedése
Elba (Olaszország)
Elba
Elba
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″
[
Elba weboldala]
A Wikimédia Commons tartalmaz Elba témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

A harmadik legnagyobb[1] olasz sziget Korzikától 49,9 km-re keletre, az Appennini-félszigettől nyugatra, a Tirrén-tengerben található. A szigetet a 12,5 km szélességű Piombino-tengerszoros választja el a szárazföldtől. Közelítőleg K-Ny irányban húzódik. Partvonala 147 km hosszú, területe 223,5 km².

Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre. Az éves átlaghőmérséklet 15,7 °C.

Történelem szerkesztés

Már az etruszkok lakták és egy vasércbányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. A 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici-család birtoka, akik a 16. században a toszkánai Szent István Lovagrendnek adományozták. 1736-ban a Nápolyi Királyság vette birtokba, míg 1801-ben Bonaparte Napóleon foglalta el, aki feloszlatta a lovagrendet.

1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-étől 1815. február 26-áig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.

1860-tól az egységes Olaszország része lett. A második világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csapatok 1944. június 17-én értek partot.

Közigazgatás szerkesztés

A sziget nyolc községre van felosztva.

Község Népesség
(fő, 2018)
Campo nell’Elba 4869
Capoliveri 4036
Marciana 2121
Marciana Marina 1966
Porto Azzurro 3740
Portoferraio 11 955
Rio Marina 2211
Rio nell’Elba 1083

Gazdasága szerkesztés

Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal-halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge-, mandula- és olajfa-ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Procchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinóból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livorno, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) van a Marina di Campo repülőtér. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10 000 kempinghely van.

Látnivalók szerkesztés

 
Portoferraio öble a sziget északi-középső részén
  • Turistáknak szervezett kirándulások kisvasúttal
  • Archeológiai múzeum Portoferraióban
  • Geológiai tanösvények
  • Több ásványtani múzeum
  • Bányászati múzeum (olaszul Piccola Miniera) Porto Azzurróban. A sziget bányászatának történelmét mutatja be, s ezenkívül ásványgyűjteménnyel is rendelkezik.
  • Napóleon rezidenciája Portoferraióban
  • A főszezonban több kulturális programot és fesztivált szerveznek.
 
Portoferraio látképe

Jegyzetek szerkesztés

  1. Szicília és Szardínia után.

További információk szerkesztés